Főrendiházi napló, 1887. V. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-76

LXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS, 1! az administratiót az eddigi alapon jobban szer­vezni. Hogy ezen javitások nem bizonyultak ki­elégítőknek, azt az ország minden vidékén szer­zett tapasztalatok kellően bebizonyították, s igy arra az eredményre kellett jutnunk, hogy a megoldásnak csak egy módja van: az tudni­illik, ha gyökeres reform alá veszszük közigaz­gatásunkat és a tisztviselői állásokat nem választás, hanem kinevezés utján töltjük be. Azt óhajtja Zichy Antal ő méltósága, hogy oly közegek álljanak a kormány rendelkezésére, melyek az ő akaratát végrehajtják. De épen ez az, a mi a mai szervezetnek hiánya és mig a kor­mányzat minden ágazatának meg van a közege, a melylyel akaratát végrehajtja, egyedül a bel­ügyminister, tehát a szolgálati agak legfon­tosabbikának vezetője az, a kinek ilyen végre­hajtó közege nincs, a kinek végrehajtő közege a főispán, kinél azonban a közvetlen rendel­kezés megszűnik. Épen ez az, a min változtatni akarunk, hogy ép úgy, mint más szolgálati ágaknál, legyenek a belügyministernek is intéz­kedései végrehajtására ily közegei, hogy a felelősséget minden tekintetben elvállalhassa. Az állami administratio szervezése által azonban nemcsak az úgynevezett politikai köz­igazgatás fog javulni; meg vagyok győződve, hogy nagy kihatással lesz ez az administratio összes vezetésére, nagy kihatással lesz gazdasági állapotunkra, nagy kihatással lesz a pénzügyi ered­ményekre. Mert tapasztalható - és én jelen­legi állásomban legjobban tudom — hogy azon megyékben, hol a közigazgatási közegek is segítségökre vannak a pénzügyi közegeknek az adóbehajtásoknál, ezek nemcsak sokkal rend­szeresebbek, de sokkal könnyebben elviselhetők az állampolgárokra nézve is. A kormány nem akarja ezt az előnyt arra a véletlenre bizni, hogy egyik-másik megyében alkalmasabb és jobb tisztviselők vannak, hanem biztositani akarja ezt és nem az egyénekben, hanem a rendszerben keresi ezt a biztosítékot. Többen említették, hogy a választásnak mily előnyei vannak a kinevezéssel szemben. Erre is azt mondhatom, hogy sok évi tapasztalás mutatja a választási rendszer hiányait, de leg­inkább kitűntek ezen hiányok a legutóbbi időkben. Első sorban áll itt a közigazgatási pálya bizonytalansága. Ma, midőn akármelyik pályán, akár a birói, akár az ügyvédi, vagy orvosi pályán, a vasutaknál, vagy a pénzügyi téren az a fiatal ember, a ki tanulmínyait befejezte, állandó alkalmazást talál és biztos előmene­telre tehet szert, egyedül a közigazgatási pálya az, a mely sorsát nem biztositja. Ennek igen természetes következménye az, hogy e pályára igen kevesen vállalkoznak és inkább lépnek más pályára, semhogy a közigaz­gatási pályát választanák. Hogy ez a közigaz­gatási szolgálat érdekében van-e, annak meg­ítélését a méltóságos főrendek bölcs belátására bízom. De van egy másik szempont is, méltóságos főrendek és ez az, hogy a közigazgatási tiszt­viselőknek igen fontos intézkedéseket kell ten­niük a közönség érdekében. Hogy tehát a közigazgatási tisztviselők mindig lekötelezettjeik legyenek azoknak, a kik­nek ügyeit intézniök és a kiknek szavazatától tartaniok kell, ezt megengedni nem lehet, már csak azért sem, mert ezen befolyással biró elemeknek igen nagy hatásuk van azoknak intézkedéseire, a mi igen káros és csak az átalános igazság rovására történhetik. Vannak egyes megyék és vidékek, a hol alkalmas fiatal erők állnak rendelkezésre, hogy a közigazgatási szolgálatba lépjenek ; de tapasz­talatból tudjuk és a méltóságos főrendek is, a kik az ország minden vidékéről jönnek itt össze, tudják, hogy vannak ismét oly vidékek, a hol alkalmas egyéneket erre találni nem lehet. Ha már most ezen egyének alkalmazása csakis azon megyékre van szorítva, mint eddig, a honnan kikerültek, a bajon nem volna segítve. Átalános, országos intézkedésre van tehát e tekintetben szükség. A föargumentum az, hogy a midőn a közigazgatást még patriarchális mó­don, saját foglalatosságaik mellett intézhették el az illetők, lehetett a közigazgatást ugy intézni, mintha az mellékes volna; ma a közigazgatás már oly fontos feladatot képez, hogy az egy képzett embert, annak teljes idejét és munká­ját igénybe veszi és ezért e pályán nem lehet oly egyéneket alkalmazni, a kik még más mun-

Next

/
Oldalképek
Tartalom