Főrendiházi napló, 1887. V. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-76

5i LXXVI. ORSZÁGOS ÖLÉS. nyilatkozatom által lekötve, hogy én akkor is a megyék körében a közigazgatás állami érdekeinek kinevezett tisztviselők által való gondozását kívánni és sürgetni fogom. De különben is nem látom át, miért küldjék át a méltóságos főrendek e javaslatot a képviselőházhoz vissza ? Ha nem látok károst ezen törvényjavaslatban, melyet a képviselőház megszavazott és ha az sem nem árt, sem nem basznál: minek helyezkedjem a képviselőház többségével ellentétbe? Ha az olyasvalamit mondana ki, a mi nézeteimmel ellenkezik, a mit károsnak, veszedelmesnek tartok, vagy a minél jobbat tudhatok, akkor bizonyára nem haboznám abban, hogy törvényhozói kötelességemnek eleget tegyek. Én az előttünk levő törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Szapáry Gyula gr. ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Azok után, amik a szőnyegen levő tárgyra nézve több oldalról elmondattak, de különösen az előttem szólott Zichy Nándor gr. ő nagyrnéltóságának felszólalása után, talán részben felesleges is szólanom; de mégis kötelességmulasztást követnék el. ha ezen kérdésben a kormány álláspontját nem jelezném és nem használnám fel az alkalmat arra, hogy egyes állításokra, melyek ezen főrendi házban felhozattak, nézeteimet elmondjam. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak tehát megengedni, hogy első sorban különösen Sztáray Antal gróf ő méltóságának két nyilatkozatára reflectáljak. Az egyik az, hogy ő a jelenlegi adminislratiót rossznak tartja azért, mert a tisztviselők vagy azoknak nagy része nem administratióval foglalkoznak, hanem ugy azok, mint az azoknak élén álló főispánok is, a korteskedésre helyezik a fősúlyt. Méltóságos főrendek! Az administratio módosításának egyik lényegesebb indoka és czelja épen az, hogy minél inkább elvonjuk a tisztviselőket ettől a korteskedés'tol és minél szakképzettebb emberekre bízzuk az administratiót és azokkai végeztessük az administratio teendőit. Meg vagyok győződve arról — és ezt tudom tapasztalatból is — hogy a megyei tisztviselőknek, a kiket a megye közönsége választ, sokkal több alkalmuk van, sokkal több terök nyílik a korteskedésnél saját befolyásuk érvényesítésére, mint a mennyire ezt a ma már államilag kinevezett vagy a még ezentúl kinevezendő tisztviselők tehetnék. Sajátságos theoriát állított fel Sztáray Antal gr. ő nagyméltósága, midőn kifejti, hogy mily összeköttetés van a főrendiház és a megye közt és miként gondolja ő a megye élén álló egyéniség állását rendszeresíteni és miként kívánná a megyék érdekeinek képviseletét ezen főrendiházban létesíteni. Én nem tudom elképzelni az administratiónak ezt a módját és azt, hogy a parlamenti felelős minister hogyan tudná magára vállalni a felelősséget a kormányzatért akkor, ha a megye élén oly egyén állana, a ki életfogytig van kinevezve és a kire ennélfogva a kormánynak semmi befolyása nincs. Hogy az ilyen közegért a végrehajtásnál hogyan vállalhatja magára a kormány a felelősséget, annak megítélését a méltóságos főrendekre bízom. De másrészt bátran merem a megyei törvényhatóságok megítélésére bizni azt, hogy ha arra számítanak, hogy érdekeik a főrendiházban képviselve legyenek, hogy azt oly egyénre akarnák-e bizni, a ki a kormány felterjesztésére élethossziglan neveztetik ki. Nem tudom megérteni, miként volna ez hivatva épen a megyei érdekeket képviselni a főrendiházban. Áttérve magára a törvényjavaslatra, nem a közvélemény és nem annak rosszul értett nyilatkozata —- miként Zichy Antal ő méltósága mondta — kívánja azt, hogy az administratio reformáltassék, hanem kívánja ezt már 20 évnél tovább folytatott törvényhozási működés. Hogy az adminislratiót abban az alakban, a mint 1870 előtt volt és a mint ma van, a törvényhozás nem találja kielégítőnek, annak jelét adta az által, hogy a megyei administratiót már két izben reform alá vette, első ízben 1870-ben és később 1886-ban, a midőn szintén lényeges változtatásokat tett a közigazgatás körében. Ezen kivül számos más rendelkezést is tett a törvényhozás, melylyel megkisérlette a megyei önkormányzatba több életet önteni és