Főrendiházi napló, 1887. V. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-76

LXXVI. ORSZ, a másik hibába, a clőíurébe ne essünk, mely a vélemények szabad nyilvánulását még olt is, a hol igazán hivatva van magát érvényesiteni, megakadályozza. Volt egy angol államférfiú — lehet, hogy Shei'idao, lehet más, ha talán emlékezetem csal — ki azt mondta: vegyétek el Anglia minden inslitutióját, csak hagyjátok meg sajtószabadságát, ez az egy ki fog vivni és visszaszerez nekünk minden egyebet. Meglehet, hogy ez igaz, de nem hiszem, hogy akadjon angol államférfi, vagy bármily anglomán magyar államférfi, a ki indítványozná, hogy mivel a sajtószabadság magában elég a szabadságra, tehát törüljünk el minden szabadsági institutiót, s bizzuk az újságírókra alkotmányunk visszaszerzését. Van egy igen tisztelt barátom, kinek az a szerencsétlensége volt, hogy fiatal korában baleset következtében elvesztette a jobb karját, s oly tökéletességre emelte férfias akaraterejénél fogva bal kezét, hogy a jobb kéznek nemcsak minden functióját végzi, hanem a zeneművészet terén még európai hirre is vergődött. Sőt egy beszélgetés alkalmával előttem egész komolyan így nyilatkozott: »barátom, hidd el, merőben fölösleges az embernek két kéz, mert az egyik is el tudja végezni mindkettőnek a dolgát.« Hát ez igaz lehet, mindazonáltal nem hiszem, hogy akadna szülő, a ki gyermekének zsenge korában a jobb karját levágja, azért, mert fölösleges. így tesznek önök, mikor a municipalis és provinciális élet szabad nyilvánulását, a közigazgatásban való tettleges részvételt elvetik magoktól abban az elbizakodottságban, hogy hisz ott van a parlament, elég az, minden baj ellen megsegít. De most rátérek a forma kérdésére, a mi a kérdés jelen stádiumában talán a legfontosabb. Vájjon szükséges-e, czélszerű-e, sőt hozzá merem tenni, vájjon megengedhető-e egy puszta elvnek, egy doctrinának törvényczikkben való kimondásai Azt hiszem, abban nem fogok ellenmondásra találni, hogy egy parlament semmiképen sem kötheti meg az utána következőnek a kezét. Az az utasitás^ melyet kormányának ad, köti ugyan a kormányt, mely az illető . javaslatot előterjesztette és önként magára ÁGOS ÜLÉS. J 3 vállalta e kötelezettséget, de semmi esetre sem kötelezheti a jövő ülésszakot. De annyiban egy ilyen programmnak, melynek teste nincsen, ily átalános elvnek,, törvényczikkben való kimondása még helytelennek, sőt meg nem engedhetőnek is mondható, mert könnyen olyan helyzetbe juttathat bennünket, mintha azt a látszatot vennők magunkra — óvatosan fejezem ki magamat, mert nem akarok súlyos vádat emelni — mintha a korona tekintélyét akarná a kormány egy függő pártkérdésbe belevonni és hogy azt esetleg előforduló alkalommal talán compromittálhatja is. Átalános elvet — szerintem — mindig hiba volt kimondani. Sokszor magam is nagy lelkesedéssel vettem részt azok kimondásában hosszú életpályám alatt, de mint a praecedensek mutatják — példákat hozhatnék fel —• bizony nagyon csekély practicus értékűek voltak azok. Most is ott áll a corpus jurisban: »Lutherani comburantur«, de nem emlékszem rá, hogy akkor, vagy azóta bármikor nálunk máglyára vitték' volna a lutheránusokat. Ott áll a corpus jurisban, hogy: »A nemesek adómentessége soha, örök időkre még szóba se hozassák, még vita tárgyát se képezhesse.* Nem hiszem, hogy egyátalában hivatkoztak volna rá akkor, mikor a nemesség átalános megadóztatása határozatba ment. Ott van a 48-iki törvények közt az államtanács; senki sem sürgeti. Van több ily utasítás. A sok közül legyen szabad csak nagyemlékű hazánkfiának, Deák Ferencznek úgyszólván hattyúdalát felemlítenem, azt a hires egyházpolitikai beszédet, a melynek hatása alatt a képviselőház íölíelkesülve, külön bizottságot küldött ki és annak utasításul adta, hogy nem is egy határozott formulázott inditvány alapján, hanem ama nagy beszéd szellemében és elvei szerint dolgozzék ki javaslatot. így vagyunk sok egyéb kérdéssel is. Például már régen utasíttatott a kormány, hogy a legelső alkalommal terjeszsze elő a polgári törvénykönyv javaslatát stb. (Saapáry Gyula gróf ministereinők közben a teremtől kimegy.) Mindezeknek semmi practicus haszna sem volt. A ministerelnök urnak — sajnálom, hogy nem tisztel meg jelenlétével — azt hiszem, fényes