Főrendiházi napló, 1887. IV. kötet • 1890. október 1–1891. augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-64

LXIV. ORSZÁGOS ÖLÉS. 43 És miképen van másrészről az, hogy reánk gyermek-menházakat köteleznek, holott ezekre semmi szükségünk nincsen ? A felelet, melyet minden intelligens román ember magának megad, nem más, mintamagyarositási törekvés, mely különben több helyen nyíltan kimondatott is, de a melytől aromán nép minden erejéből óvakodik. A román nép, méltóságos főrendek, őseitől, de épen magyar hontársaitól is megtanulta, hogy hazáját, nyelvét és nemzetiségét, mint saját éleiét szeresse, mely szép és dicsérendő erény és ugyanazért ő védi magát minden beolvasztási kísérlet ellen, élni és meghalni óhajtván azon nemzet és haza kebelén, mely őt szülte. Midőn az isteni gondviselés mély bölcsességgel szeretett hazánkat több különböző nyelvű néppel áldotta meg, nem tette azt magasztos czél nélkül; e magasztos czél pedig nem lehetett más, mint az, hogy a népek egymást szeressék és kölcsönösen segítsék, versenyezvén egymással művelődés és felvilágosodásban az emberi végezel elérése végett. A nyelvi és nemzetiségi különbség, méltóságos főrendek, senkit sem akadályoz abban, hogy hazáját szeresse, mert a haza iránti szeretet nem annyira a nyelvnek, mint inkább azon kegyeletes érzelemnek a kifolyása, melylyel az ember viseltetik azon hely iránt, hol született, azon ősi tűzhely iránt, hol gyermekségének édes napjait töltötte és azon szentelt föld iránt, hol őseinek pora és csontjai pihennek. Azért bármely egyénnek, úgymint bár mely népnek nemzetisége nagyon jól egyeztethető össze a hazaszeretettel, a nélkül, hogy egyik a másikat kizárná. Hogy ezt bebizonyítsam, nem fogok más bizonyítékot felhozni, mint hivatkozni a mi vitéz hadseregünkre, mely jóllehet több nemzetiségből van összeállítva, mégis valahányszor a haza védelmére felhívta, mindazon különböző nyelvi vitézek hősiesen harczoltak, szeretett hazánk és a felséges trón védelmében verőket ontva. A miből látszik tehát, méltóságos főrendek, hogy a különböző nyelvűek épen úgy szeretik hazájukat, mint szerelik az egynyelvűek. De hogy aztán még jobban szeressék és hogy érte minden lehető áldozatot meghozzanak, okvetlenül szükséges, miszerint megélhetésük lehetőleg könnyittessék, hogy lehetőleg édessé tétessék életök, az ő óhajtásaik és várakozásaik szerinti törvények által; nem pedig oly törvények által, a melyek óhajtásaikkal és szükségleteikkel a legélesebb ellentétben állanak. Hozassanak oly törvények, melyek valamennyi hazabeli nép haladását is előmozdítsák és különösen a román nép haladása, mely múltja után, sorsa és helyi viszonyainál fogva arra van hivatva, hogy szükség esetében legőszintébb szövetségese legyen a magyarnak, nem pedig oly törvények, milyen a tárgyalás alatt lévő javaslat is, mely a román népet fejlődésében csak akadályozni fogná. Érezvén tehát, méltóságos főrendek, a román nép, miszerint a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat arra czéloz, hogy őt fejlődésében megakadályozza, hogy beleavatkozzék autonóm egyháza jogaiba s a család jogaiba és reá elviselhetlen terhet rakjon, őt e törvényjavaslat a legnagyobb elégedetlenséggel és aggodalommal tölti el, mindinkább megrendítvén benne ama bizalmat, melylyel az állam kormánya iránt kellene viseltetnie. Ugyanazért nekünk, kik ismerjük a nép visszatetszését, ismerjük aggodalmait és nagy elégedetlenségét, kötelességünk itt mindezeket tartózkodás nélkül elmondani és ellenezni ezen czélszerűlíen és nyomasztó törvényjavaslatot, kérve a méltóságos főrendi házat is, hogy azt visszautasítani méltóztassék. (Ellenmondások.) Bánffy György gr. jegyző: Zichy Nándor gr! Zichy Nándor gróf: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Igen sajnálom, hogy mindazokra, a mik épen közvetlenül előttem elmondattak, mindjárt beszédem elején nem reflectálhatok, mert némely oly nagyfontosságú dolgokat — legalább saját nézetem és fölfogásom szerint nagy fontosságúakat — kívánok elmondani, a melyektől az elsőséget me^ nem vonhatom előadásomban. Igen szerettem volna, ha a cultusministeri tárcza akármelyik törvényjavaslatának tárgyalása előtt tárgyaltathattak volna azon kérvények, mely az anyakönyvi ügyekre vonatkoznak ; szerettem volna azért, mert ezen ügyek 6*