Főrendiházi napló, 1887. IV. kötet • 1890. október 1–1891. augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-64
42 LXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. vagy ne, a mint érdekök kívánja. És így csak oly szülők küldik gyermekeiket a menedékházba, kik foglalkozásuk kívánalma szerint hazulról naponkint eltávozni kénytelenek, de nem hallottam, hogy azon szülök is köteleztetnének gyermekeiket a menházakba elküldeni, kik gyermekeiket saját felügyeletük alatt tarthatják és nincs szükségük óvodákra, menházakra. Nem hallottam, hogy valamely államban hasonló törvény léteznék, hogy az anyáktól kis gyermekeik elvitessenek s azok idegen ápolónőre bízassanak, akkor, midőn az anyák folytonosan gyermekeik mellett lehetnek és azokat anyai szeretettel gondozhatják. Mondatik ugyan a javaslatban, hogy azon szülők, kik gyermekeiket otthon nevelhetik, nem köteleztetnek az óvodákba vagy menházakba küldeni. Ha csakugyan ugy van, akkor miért nem jelenti ki a javaslat már most a gyermekek oda küldését facultativ természetűnek, miért nem mondja ki világosan, hogy csak azon szülök küldjék gyermekeiket az óvodákba vagy menházakba, kik magok érzik annak szükségét, nem pedig azok is, kiknek arra semmi szükségök nincsen. Miért adassék meg a hivatalos közegeknek és nem a szülőknek az elhatározási jog gyermekeiket a menházba küldeni, vagy nem küldeni. Az ezen javaslatban ily joggal felruházott közegek aztán beavatkoznának a család szentélyébe, mely a világon eddig mindenütt tiszteletben tartatik. A javaslat értelmében feljogosított közegek hatáskörébe esnék megvizsgálhatni, hogy mely anyák miként nevelik a három évet meghaladott gyermekeiket, s azon közegek belátása szerint fog kimondatni, hogy a gyermekek küldendők a menházba, vagy pedig a szülök gondviselése alatt hagyhatók. Ezekkel kapcsolatban az a kérdés merül fel: hogy fogják ezen közegek megállapítani azt, hogy az anya miképen neveli gyermekeit? Talán vizsga alá veendik a szülőket és gyermekeiket? És ha ezt is megteszik, felmerül egy másik kérdés: hogy azon esetre, ha a közegek és a szülők között eltérő nézetek támadnának s amazok kijelentenék, hogy a szülők nem jól nevelik gyermekeikét, a szülők pedig ellenkező állásponton lennének, ki és miképen döntene a két ellentét között ? Ebből látható méltóságos főrendek, menynyire beavatkozik ezen törvényjavaslat a család jogaiba. De még az egyház jogaiba is nagyon beavatkozik ; mert mondatik ä kérdéses törvényjavaslatban, hogy a felekezet nélküli óvodák és menházak nevelőnőinek kötelessége leend a gyermekeknek vallásos imákra való tanítása is. Magától értetődik azon vallásbeli imákra, melyben a gyermekek megkereszteltettek; másrészről megengedtetik, hogy ezen ápoló vagy nevelőnők bármely vallásfelekezetnek lehetnek: tehát felmerül a kérdés, hogy egy protestáns nevelőnő, ki a görög keleti egyháznak sem valláselveit, sem imáit nem tudja, hogyan fogja tanítani az ezen egyházakhoz tartozó gyermekeket saját vallású imáira ? Mind ezen és más hasonló indokoknál fogva tartom én is a kérdéses törvényjavaslatot nem szerencsés kísérletnek, mely a mint én is tudom, a hazai nem magyar ajkú népeket elkeseríti; elkeseríti pedig különösen a román népet, mely egyrészről átlátja, hogy eme balvégzetű törvényjavaslat új terheket rak rája. miket nem képes elviselni, másrészről mert a nép a törvényjavaslatban mesterséges magyaiositási czélzatot lát. (Ellenmondás.) Ezen magyarositási törekvést onnan is következteti a román nép, mert habár az 1883: XXX. t.-czikk megengedi nemcsak felekezeteknek és más testületeknek, de még egyeseknek is saját pénzökön középiskolákat felállítani és habár egy pár évvel ezelőtt ugy az aradi görögkele'i egyházmegye, mely fél millió lélekből áll, mint a karánsebesi közönség saját pénzökön e gye gy középtanoda felállítása engedélyért folyamodtak, hogy azokban a lelkészi és tanítói pályára készülő növendékeket vallásos szellemben neveltesse, mindazáltal mai napig sem voltak szerencsések azt elérni. Épen azért minden intelligens román ember felveti magának a kérdést: hogy van az, hogy az államkormány minket románokat megakadályoz abban, hogy saját pénzünkön állithassunk fel magunknak annyira szükséges középiskolákat, holott törvény szerint ahhoz teljes jogunk volna ?
