Főrendiházi napló, 1887. IV. kötet • 1890. október 1–1891. augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-64
LXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 41 tagjainak és különösen a finemnek a lehető legjobb és legtöbb alkalom adassék, kivált a hol ennek szükségét a közélet apróbb viszonyai is igazolják. De e mellett kötelességem egyházam híveinek román nemzetiségi jellegét megóvni és minden erőltetett magyarositási kísérlet ellen szerény erőmhöz képest védelembe venni. Ugyanazért eltekintve a törvényjavaslat egyéb gyengéitől, azt mint a magyarosítás kényszerítő eszközeit működésbe hozó intézményt, semátalánosságban, sem pedig egyes részleteiben el nem fogadom, és midőn ezt kijelentettem, ugy hiszem, jobb szolgálatot teszek a hazának, mint azok, kik megvalósithatlan nagy eszmék után indulva, a hazai népek közt a békés egyetértést megzavarni és ez által beláthatatlan bajok és talán közveszélyek forrásait megnyitni nem átalják. (Ellenmondás.) Metianu János aradi gör. keleti román püspök: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Hazafiúi kölelessége minden honpolgárnál', de különösen annak, a ki a törvényhozásban részt vesz, a törvényhozó testületek előtt őszintén és lelkiismeretesen felderíteni várakozásaikat és kívánságaikat, valamint megelégedését vagy elégedetlenségét azoknak, a kiket képvisel és ez által egyrészről odahatni, hogy ama várakozásoknak és kívánságoknak elég tétessék, másrészről pedig, hogy a képviseleteknek aggodalmaik és elégedetlenségeik eloszlattassanak. Ezen hazafiúi kötelesség tudata késztet engem is a tárgyalás alatti ügyben felszólalni és a méltóságos főrendiház előtt felderíteni, hogy a kisdedóvodákra vonatkozó törvényjavaslat, azoknak várakozásával, óhajtásával, sőt szükségleteivel, a kiket itt képviselni szerencsés vagyok, nemcsak ellenkezik, de a főpásztori vezetésemre bizott Glerusban és népben nyugtalanságot, aggodalmat és visszatetszést okozott és éppen azért nemcsak saját kötelességérzetem, de az említett clerus és nép is méltán elvárja tőlem azt, hogy a kérdéses törvényjavaslat félretétele s az által a híveimben támadt aggodalom és elégedetlenség eloszlatása érdekében én is közreműködjem. Sőt be kell vallanom, méltóságos főrendek, FŐRENDI NAPLÓ. 1887—92. IV. KÖTET. I hogy nemcsak egyházam lelkészi kara s a hivek, de magam sem tartom szerencsés kísérletnek a kérdéses törvényjavaslatot, mert az nem fogja hazánk közjavát előmozdítani, hanem eredményében inkább károsan fog hatni és azokban, a kik benne jogaik megrövidítését látják és érzik, a további elégedetlenséget csak fokozni fogja. Nem is lehet ezen javaslatnak jótékony hatása, mert több szempontból czélszerűtlen és terhelő. Czélszerűtlen és terhelő a javaslat ugy paedagogiai, mint egészségi szempontból; czélszerűtlen a gyermekek feletti természetes szülői jogi szempontból; czélszerűtlen és sértő a hazai egyházak jogaiba való beavatkozási szempontból; czélszerűtlen és súlyos,mert nagyon terheli különösen a köznépet, új elviselhetetlen terhekkel, és a mi a legrosszabb, mert növeli a hazai polgárság jelentékeny részének elégé detlenségét. Paedagogiai szemponlból csélszerűtlen és terhelő a törvényjavaslat, mert általa a gyermekek legzsengébb korukban, mikor legtöbb kiméletre van szükségök, hogy szabadon és jól fejlődjenek, már három éves koruktól kezdve szoríttatnak a szokatlan életszabályokhoz, korukban meg nem felelő tanulásra, milyen különösen a magyar nyelv megtanulása azokra nézve, kiknek az nem anyanyelvök, és pedig minden gyakorlati haszon nélkül. Egészségi szempontból czélszerűtlen és terhelő a javaslat, mert 80 ily zsenge korú gyermeknek egy terembe való összeszoritása szándékoltatik, a hol a legtisztább levegő is elromlik, mely a gyermekek egészségére és fejlődésere oly szükséges, mint a mindennapi kenyér; e mellett egy ápolónőre bízatnak, ki annyi anyát egyszerre helyettesíteni van hivatva. Súlyos kifogás alá esik a javaslat a szülőknek gyermekeik feletti természetes joga szempontjából is, mert a gyermekek elvonatnak a szülők gondviselése alól ezeknek beleegyezése nélkül és idegen ápolónőre bízatnak. Tudom, hogy más államokban is vannak óvodák és gyermek-menházak, de nem köteleztetnek a szülök gyermekeiket azokba elküldeni, hanem meghagyatik a szülőknek a szabad elhatározás, hogy gyermekeiket oda elküldjék 6
