Főrendiházi napló, 1887. IV. kötet • 1890. október 1–1891. augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-64

40 LX1V. ORSZÁGOS ÜLÉS. események alapján felemlittetnek azon esetek, melyek nálunk is, fájdalom, sokak részéről előfordulnak, a kik a sok és nagyon érzett terhek súlya alól el akarván menekülni, ott hagyják hajlékaikat és búcsút mondva szülőhazájuknak, külföldre vándorolnak, hogy a lakható földkerekség valamelyik táján, új és jobb hazái keresve s találva, ők is boldogulhassanak. Ezek oly tények, a melyek minden gondolkodó hazafi szivének legmélyebb fájdalmára kétségbe nem vonhatók és a melyeknek léte mellett — más tekintetek mellőzésével is — lehetetlen a szegény adózó nép súlyos állapotát meg nem szívlelni, egyrészt azért is, mert emiitett vagyoni viszonyok és esélyek alatt a hazának munkaképessége apad és a szükséges védereje is évről-évre nagyobb mértékben fogyhat, holott a régi közmondás szerint: »multitudo populi fortitudo imperik; másrészt pedig azért, mert a fennálló adónemek és terhek új adónemmel és teherrel való fokozása a íennemlitett vagyoni állapotokat még tűrhetetlenebbekké fogná tenni. Mennyire súlyosak átalában véve az eddigi adóterhek is, onnan is kitetszik, mert az adózó nép, kivált Erdély nagy részében, a már eddig fennálló iskoláit is alig birj a fen tartani, nem hogy még újnemű iskolákat is, milyenekakisdedóvodák, létesíteni és kellőleg felszerelve biztosítani lenne képes! Eme nagy horderejű tények érthetőleg magasan követelnék, miszerint az adózó nép a kisdedóvodák létesítésére kilátásba helyezett új adónemétől megkíméltessék és annak behozatala abba hagyassák; az óvodák létesítése csakis azokra bizattassék, a kiknek vagyoni viszonyai azoknak létesítését elbírnák és léte siteni is akarnák. Én őszintén megvallom, hogy magam részéről inkább szeretném édes hazánk népeit egyszerűbb nevelő modorban kezelt cultura mellett megelégedetteknek és boldogoknak látni, mint felette költséges újabb könnyen nélkülözhető művelődési intézmények szaporításával kapcsolt, majdnem elviselhetetlen terhek alatt görbedni és annak következtén könnyen megtürhetetlenebbekké válható vagyoni állapotokhoz csak képzeletben is közeledni. Ugyanazért én emiitettem indokoknál fogva a szőnyegen lévő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául ugy, a mint az előttünk fekszik, el nem fogadhatom. Bánffy György gr. jegyző: Román Mirón melropolita! Román Miron gör. keleti román metropolita: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! Komoly természetű betegségem miatt, melyben egy idő óta szenvedek, a szőnyegen levő tárgyhoz csak igen röviden fogok a méltóságos főrendek kegyes figyelmének igénybevételével hozzászólani. Ázt hiszem, senki sem fogja kétségbe vonni, hogy e törvényjavaslatnak föczélja a magyar nyelv terjesztése és ez ellen, ha a nyelvterjesztés a természetes és jogos határokon tul nem hajtatik, kifogást tenni nem lehet és állami szempontból nem is szabad. Ámde a magyar nyelv terjesztésének elméleti és gyakorlati kivitele, fájdalom már semmi határt nem ismer, sőt a lehetetlenre is vállalkozik; manapság a magyar nyelv terjesztése egyértelmű a nem magyar hazai nyelvek végmegszoritásával, a nem magyar hazai nemzetiségeknek úgyszólván kipusztitásával. (Mozgás és ellenmondás.) Már is odajutottunk, hogy különösen a magyar culturegyletnek székhelyein a nemzetiségi fanatismus, a társadalom a magyaron és néhol a németen kivül más hazai nyelvet nem tűr; továbbá a román ember — ezt például hozom fel — ha véletlenül csendőrségi, vagy vasúti szolgálatba jut — mert magasabb alkalmazásokról ez idő szerint alig lehet szó — kénytelen román hangzású nevét megmagyarositani, ha társaival és talán felebbvalóival is megférni akar; a nem magyarnyelvű hivatalos nyomtatványok a használatból csaknem teljesen kiszorittattak, ugy, hogy például egy román szövegű cselédkönyvet már látni sem lehet. Én e haza területén minden nem magyar nemzetiségű hazafitól, ha a műveltebb osztályhoz tartozik, megkövetelem, hogy a magyar nyelvet szóban és Írásban tökéletesen birja, avagy, ha nem birja, hát tanulja meg, ha csak előhaladott kora ettől fel nem menti. Sőt én attól sem idegenkedem, hogy a magyar nyelv megtanulására az alsóbb néposztály jobbmódú