Főrendiházi napló, 1887. IV. kötet • 1890. október 1–1891. augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-64
LXIV, ORSZÁGOS ÜLÉS. 35 ségre vezelhetne — az olyan óvónőknek kötelességévé tette, hogy mindkét vallású gyermekeknek vallására tekintettel legyenek — befolyást enged a lelkészeknek, a felügyelő bizottság női tagjaira bizta, hogy ellenőrizzék az óvónőnek e tekintetben követett eljárá-át. Tudom, hogy a törvény a casuistica terére nem léphet és igy az élet által fölvetett egyes eshetőségeket nem karolhatja fel; de másrészről nem zárkózhatom el annak szükségessége elöl, hogy a szülők jogosult kívánsága az iránt, hogy gyermekeik vallásos érzülete csorbát ne szenvedjen, tekintetbe vétessék; és hogy azon nőknek valláserkölcsisége, kik mint óvónők alkalmaztatnak, kifogástalan legyen és alkalmaztatásuknál a lakosság többségének vallása is figyelembe vétessék. Azonban ha netán ez irányban a törvényjavaslat módosítására alkalmas indítványok tételnek, azokhoz szívesen fogok hozzájárulni. Gzélszerü intézkedésnek tartom azt, hogy a törvényjavaslatban a gyermekeknek alkalom adatik miniegy játszva a magyar nyelvet elsajátítani és ebben sérelmet az országban lakó nemzetiségekre annál kevésbé látok, mert érintetlenül hagyja mindazt, a mit azok féltékenyen őriznek: vallásukat, nyelvöket, hagyományaikat és szokásaikat. A magyar nyelv elsajátítása ép oly kevéssé veszélyezteti nemzetiségűket, mint nem veszélyezteti nálunk, ha gyermekeinket ápolónők vagy neveíőnők által beavatjuk más európai nyelvekbe. Közös multunk, közös traditióink vannak az országban lakó minden nemzetiséggel és e közösségben a magyar állam, mint gyúpontja jelentkezik a hazafiságnak, bármely nemzetiséghez is tartozott valaki. De megtagadtatnék a közös múlt és létfeltételeiben megingattatnék ezeti állam, ha a még csak e század közepén felvetett nemzetiségi kérdés az egyéni jogosaltság neve alatt a nemzettörténelem egész múltjában ismeretlen foederativ szempontból depossedálni kivánná az egyedül képesnek bizonyult államalkotó elemet, oly idealismus után óhajtozván, mely legalább ezen állam határai és ezen állam fennállási feltételei között nem valósitható. E kérdésnek negatív értelemben való megoldása a magyar állam részéről az államérdek és az önfentartás szempontjából nagyon természetes; a rnint hogy az állam-raison követelményei szerint contempláltatván, más államokban még szükségesnek is látszott e kérdést a kényszer tárgyává is tenni, Tanú erre régebben Francziaország, újabban pedig Orosz- és Poroszország. Magyarország e térre nem lépett. Engedékeny volt a múltban, méltányos és igazságos a jelenben is. (Helyeslés.) Nem absorbeálU a nemzetiségeket, ina sincsen szándékában azokat megsemmisíteni. Állam, törvényhozás, kormány, maga a társadalom egyformán gondolkoznak, (Helyeslés.) Hogy az állam, mint ilyen, az engedmények, vagy ha ugy tetszik, a jogos igények kielégítési törekvéseiben a lehetőség határáig megyén, arról meggyőződhetik mindenki, a ki törvénykönyvünket kezébe veszi. A családban, az iskolában, a templomban a nemzetiségek szabadon használhatják nyelvöket, követhetik ősi szokásaikat. Nincsen törvényszakasz, mely azokat eltiltaná. Az önművelődés mindenkinek saját anyanyelvén oly előjognak tekintetik, melyet eddig senki meg nem lámadott, a községi, köztörvenyhatősági és jogszolgáltatási ügyekben oly tág szabadság van biztosítva, mint sehol, (Ugy van!) Ellenben át van hatva minden magyar államférfi attól, hogy a magyar államéletben egy gondolatnak keli uralkodnia, melyben mint központban egyesüljenek ugy a nemzetiségek, mint az egyéni érdekek, hogy e gondolatnak elejtése egy ezredéves multat alapjaiban semmisítene meg, és hogyha a nemzetiségi kérdés e gondolattal ellentétbe állíttatik, első sorban veszélyeztetné az államot és veszendöségnek tenné ki azon becses javakat, melyek közös örökségünk; de épen olyan kétségtelenül keserű csalódásoknak tenné ki magukat a nemzetiségeket. Mert bármely állami vagy politikai combinatío is lebegne a nemzetiségi idealismus szemei előtt, a tisztán elkülönített nemzeti zónák mindenkor lehetetlenekké fognak válni és ugyanazon elv, mely dissolutióra vezetné a magyar államot, ugyanazon elv feloszlató hatá5*
