Főrendiházi napló, 1887. IV. kötet • 1890. október 1–1891. augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-64

LXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. •;3 gyományaiban gyökerezik. Ugyanis: azon időtől fogva, a midőn már Justinián eodexe a püspökök által felállított és gondozott gyermekintézeteket törvényes védelem alá helyezte, egészen le a mi korunkig, egv vagy más alakban mindig léteztek a gyermekeknek menhelyei és ma is alig van női zárdánk, a melyekben kisdedóvódák ne lennének. Továbbá némi önérzettel utalhatok mindazon e nemű intézetekre, melyek részint alapítványok segedelmével részint általunk felállíttattak és fentartatnak; a püspöki kar pedig már 1877-ben kiadott iskolai rendszabályokban meghagyta az iskolaszékeknek, hogy kisdedővódák felállításáról gondoskodjanak; a hol pedig egyes jóltevők vagy a társadalom vette kezébe ezt az ügyet, az egyház azt mindenütt jóakaratúlag támogatta. En tehát itt csak egy régi ismerőst üdvözlök, a ki ezután már magyar honpolgári joggal felruházva, felkarolva a közönség, védve az államhatalom által, hatványozott erővel fogja szellemi, erkölcsi, hygienicus és nemzeti tekintetben üdvös működését kifejthetni. A törvényjavaslat bírálatában tehát nem annyira a szigorú kritika bonczkését kívánom használni, mint inkább a jóakaratú barátnak észrevételeit és némileg aggodalmait előterjeszteni, nem más czélból, mint azért, hogy a kivitelben azok a sziklák elkerülhetők legyenek, melyeken a magasztos törekvés netán hajótörést szenvedhetne. A magyar államban a vallási érdekek különfélesége, valamint a nemzeti aspirátiók túlhajtása nagy nehézségeket okoznak mindig, valahányszor oly kérdések megoldása forog szőnyegen, melyek azokat egy vagy más tekinben érintik és azért igen természetes, hogy e törvényjavaslat sem kerülhette e susceptibiliiások felköltését. Én teljesen átértem, nevezetesen a vallásos lelkek aggodalmait, mert saját katholi'-us szempontomból is megvédve kivánom látni a katholikus elveket, midőn a zsenge nemzedék neveltetéséről van szó. Mert ha a tanit.is egy későbbi fejlettebb kornak van fentartva, a nevelés úgyszólván az anya emlőinél kezdődik. Nem lehet eléggé korán — hogy az újabb tudomány nyelvén szóljak — suggerálni a FŐRENDI NAPLÓ 1887 — 92. IV. KÖTET. gyermekeknek a jó hajlamokat és nem lehet eléggé óvatosan távol tartam mindazt, a mi az ész és szivéletre károsan hathat. Mert az első benyomás az egész életnek úgyszólván alapgondolatát képezi. Azon felfogást, mely a múlt században keletkezett, s majdnem az újabb időkig eltartott, hogy 10 éves kora előtt a gyermeknek a vallásról nem szabad szólani, a mai tudomány teljesen hitelvesztetté tette. A mai tudomány s/.erint is kiváló szerepe van a nevelésben a szoktatásnak, mely ne csak ébreszsze az erényes eszméket, hanem egyszersmind teremtse a képességet és készséget az erény gyakorlására. Már pedig a hol a gyermek lelkében az első mag nem a vallás, vagy a hol az elmosódott phrásisokkal a tükörsima kép elhomályosittatik, oda az élet nem fog jellemeket építhetni. A kik a lélektant az élettannal szoros összeköttetésbe hozzák és ezeknek együttes fejlődésére alapítják az emberi nem művelődési haladását, még azok is a magok szempontjából oda mutatnak bizonyos vezéreszmék szükségességére, melyek mint conditio sine qua non-jai az ember szellemi és erkölcsi tökéletességének, már a gyermek szeplőtelen agyacskájának sugaimazandók, hogy útmutatók legyenek az élet rögös utjain. A tapasztalás is mutatja, hogy az életben gondolatok gondolatokat űznek, eszmék eszméket tolnak, a kor változatossága sokat eltemet, előhaladt korunkban sok emlék elhalaványul, de az első gyermeki benyomás mindig élénk marad. Ne méltóztassanak tehát pusztán vallási, felekezeti zsörtölődésnek venni, ha utána megyünk az államnak, midőn a gyermekszobába lép s aggódva őrködünk, nehogy ott tán a legjobb szándékkal és egy, tán nemes ideál valósítása czéljából esetleg letörölje azon gyengéd himport a gyermek szivéről, melyet egy ellenséges fuvallat ellen megőrizni szent kötelességünknek ismerünk. A katholikus egyház, valamint a keresztény felekezetek az újszülöttet, még mielőtt az annus discretionis-t eléri, a keresztség szentségében részesitik. És noha itt pusztán az inteni kegyelem erejére alapítja hitét és reményéi a 5