Főrendiházi napló, 1887. II. kötet • 1888. október 15–1889. június 17.

Ülésnapok - 1887-26

22 XXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. biró városok, károsodjanak községek, de ne adjunk többet, mint a mennyi a regálé után kivetett adónak megfelel. Már most azt kérdezem, méltóságos fő­rendek, hogy ha egyszer ezen városok és köz­ségek miatt meg kellett dönteni ez elvet, meg­felelne-e azután az osztó igazságnak az, hogy itt ezen községeknek, mert itt sokakról van sző, elnézem s a hibát, de már annak a szegény embernek, a kinek talán ha egyéb mentsége nem, de igen sok helyütt szorult anyagi vi­szonyainak mentsége inkább megvan, annak nem nézem el, annak öröklött vagyonát el­veszem, ha azt mindjárt még unokája is meg­siratná. (Élénk helyeslés és tetszés.) Ez aligha volna jó. Ne méltóztassanak tehát a t. méltóságos urak azt mondani, hogy a községek feláldoz­tatnak egyes magánosok, egyes osztályok ér­dekeinek. Ez nem áll! Először itt nincs szó a községekről általában, mert a községeknek csak azon kisebb számáról van szó, a melyek akár privilégium, akár más czímen, vagy pedig vétel utján birtak regalejoggal. A községeknek nagy tömege áll szemben ezekkel és a regaletulajdo­nosokkal. És épen mert igy van a dolog, kö­telességünk az ország lakói és a községek nagy többségének érdekében óvakodni, hogy bármily czímen követeltessék is a regale meg­váltása, oly terhet ne hárítsunk az állami kincs­tárra, melyet másként, mint kivetett adó utján fedezni nem lehetne. Mert ez azután annyit tenne, mint a regalejoggal biró községek és magánosok érdekében megadóztatni azon mil­liókat és a községeknek azon ezreit, melyek regalejoggal soha sem birtak és kártalanítást sem kaptak. (Élénk helyeslés.) Ismétlem, nem akarok egyáltalában bőveb­ben beszélni arról, a mit ezen kérdéssel kap­csolatosan elmondani lehetne. Én részemről arra törekszem és törekedtem mindig, hogy megadjam a méltányosság korlátai közt a tulaj­donosnak mindazt, a mit a nélkül, hogy e miatt az ország többi lakóira külön terhet rójjak, megadni lehet. És tökéletesen igaz, el is mondtam már, hogy az államnak, a törvény­hozásnak teljes joga lett volna azt mondani : Én nem törődöm a regale-tulajdonosokkal, legyen az község vagy magános, én kivetek egy italmérési adót, én lerontom a kereskedelem korlátait; ha a regale elpusztul, sirassa, a kié volt, az éh reám nem tartozik. Igaza van ő méltóságának, ezt lehetett volna tenni. De vájjon megfért volna-e ez a magyar törvény­hozás összes történelmi fejlődésével és hagyo­mányaival (Tetszés) és vájjon igazságos volna-e? Es igaz, hogy van ország, hol megtörtént, de vájjon a tulajdonjognak ily módon való el­vétele állami szempontból nem vezethetett volna-e oda, hová talán ő méltósága sem sze­retne menni % (Igás! Ugy van!) Méltóztassék elhinni, senki az államkincs­tár javára nem törekszik jobban, mint én. De én az államkincstárra nézve is nem csupán a mai napot keresem és tekintem; én a jöven­dőnek alapjait akarom megvetni akkor, midőn a mai rendezést teljesítem. (Élénk helyeslés.) Ő méltóságának még egy tévedését is kelt helyreigazitanom, oly tévedést, mely másutt is történt, helyre is igazíttatott, de ismét fel­merült. (Halljuk!) Ö méltósága is szives volt azt mondani, hogy a regale a magánosoknál mindenütt apadt, a községeknél mindenütt nőtt. Engedelmet kérek, igy általánosságban ez sem áll. Csak azt ismerem el, hogy a növeke­dési tendentia a dolog természeténél fogva inkább meg van a községekben, a melyeknek népessége nálunk is sok helyütt kezd a vidéki népesség rovására szaporodni, épen ugy, mint ez bárhol a világon történni szokott. De épen azon vasúti és más összeköttetések folytán* melyekre ő méltósága is utalt, igen is akár­hány község van, a hol, ha övé volt is a regale, az inkább csökkent, mintsem növekedett érték­ben, minthogy az Illető község megszűnt egy vidék központja lenni; holott épen hasonló vi­szonyok következtében egyes helyeken nőtt a regale ott is, a hol azt egyes ember birta. (Ugy van!) És midőn ez igy áll, akkor azt hiszem, hogy az a módosítás, mely a 69. §-on a tör­vényhozás másik házában tétetett, csakis azt jelenti, hogy miután a törvény minden speciális esetre ki nem terjedhet, azokra nézve, a kik­nél az általános szabály az, hogy a regale sza­porodó irányt vehet, mégis helyes annyira, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom