Főrendiházi napló, 1887. II. kötet • 1888. október 15–1889. június 17.
Ülésnapok - 1887-26
22 XXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. biró városok, károsodjanak községek, de ne adjunk többet, mint a mennyi a regálé után kivetett adónak megfelel. Már most azt kérdezem, méltóságos főrendek, hogy ha egyszer ezen városok és községek miatt meg kellett dönteni ez elvet, megfelelne-e azután az osztó igazságnak az, hogy itt ezen községeknek, mert itt sokakról van sző, elnézem s a hibát, de már annak a szegény embernek, a kinek talán ha egyéb mentsége nem, de igen sok helyütt szorult anyagi viszonyainak mentsége inkább megvan, annak nem nézem el, annak öröklött vagyonát elveszem, ha azt mindjárt még unokája is megsiratná. (Élénk helyeslés és tetszés.) Ez aligha volna jó. Ne méltóztassanak tehát a t. méltóságos urak azt mondani, hogy a községek feláldoztatnak egyes magánosok, egyes osztályok érdekeinek. Ez nem áll! Először itt nincs szó a községekről általában, mert a községeknek csak azon kisebb számáról van szó, a melyek akár privilégium, akár más czímen, vagy pedig vétel utján birtak regalejoggal. A községeknek nagy tömege áll szemben ezekkel és a regaletulajdonosokkal. És épen mert igy van a dolog, kötelességünk az ország lakói és a községek nagy többségének érdekében óvakodni, hogy bármily czímen követeltessék is a regale megváltása, oly terhet ne hárítsunk az állami kincstárra, melyet másként, mint kivetett adó utján fedezni nem lehetne. Mert ez azután annyit tenne, mint a regalejoggal biró községek és magánosok érdekében megadóztatni azon milliókat és a községeknek azon ezreit, melyek regalejoggal soha sem birtak és kártalanítást sem kaptak. (Élénk helyeslés.) Ismétlem, nem akarok egyáltalában bővebben beszélni arról, a mit ezen kérdéssel kapcsolatosan elmondani lehetne. Én részemről arra törekszem és törekedtem mindig, hogy megadjam a méltányosság korlátai közt a tulajdonosnak mindazt, a mit a nélkül, hogy e miatt az ország többi lakóira külön terhet rójjak, megadni lehet. És tökéletesen igaz, el is mondtam már, hogy az államnak, a törvényhozásnak teljes joga lett volna azt mondani : Én nem törődöm a regale-tulajdonosokkal, legyen az község vagy magános, én kivetek egy italmérési adót, én lerontom a kereskedelem korlátait; ha a regale elpusztul, sirassa, a kié volt, az éh reám nem tartozik. Igaza van ő méltóságának, ezt lehetett volna tenni. De vájjon megfért volna-e ez a magyar törvényhozás összes történelmi fejlődésével és hagyományaival (Tetszés) és vájjon igazságos volna-e? Es igaz, hogy van ország, hol megtörtént, de vájjon a tulajdonjognak ily módon való elvétele állami szempontból nem vezethetett volna-e oda, hová talán ő méltósága sem szeretne menni % (Igás! Ugy van!) Méltóztassék elhinni, senki az államkincstár javára nem törekszik jobban, mint én. De én az államkincstárra nézve is nem csupán a mai napot keresem és tekintem; én a jövendőnek alapjait akarom megvetni akkor, midőn a mai rendezést teljesítem. (Élénk helyeslés.) Ő méltóságának még egy tévedését is kelt helyreigazitanom, oly tévedést, mely másutt is történt, helyre is igazíttatott, de ismét felmerült. (Halljuk!) Ö méltósága is szives volt azt mondani, hogy a regale a magánosoknál mindenütt apadt, a községeknél mindenütt nőtt. Engedelmet kérek, igy általánosságban ez sem áll. Csak azt ismerem el, hogy a növekedési tendentia a dolog természeténél fogva inkább meg van a községekben, a melyeknek népessége nálunk is sok helyütt kezd a vidéki népesség rovására szaporodni, épen ugy, mint ez bárhol a világon történni szokott. De épen azon vasúti és más összeköttetések folytán* melyekre ő méltósága is utalt, igen is akárhány község van, a hol, ha övé volt is a regale, az inkább csökkent, mintsem növekedett értékben, minthogy az Illető község megszűnt egy vidék központja lenni; holott épen hasonló viszonyok következtében egyes helyeken nőtt a regale ott is, a hol azt egyes ember birta. (Ugy van!) És midőn ez igy áll, akkor azt hiszem, hogy az a módosítás, mely a 69. §-on a törvényhozás másik házában tétetett, csakis azt jelenti, hogy miután a törvény minden speciális esetre ki nem terjedhet, azokra nézve, a kiknél az általános szabály az, hogy a regale szaporodó irányt vehet, mégis helyes annyira, a
