Főrendiházi napló, 1887. II. kötet • 1888. október 15–1889. június 17.

Ülésnapok - 1887-26

í°2 XXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. volt, különösen eleinte az 507o-ot alig ha­ladta meg. Mindezek a hibák a jelen törvényjavaslat­ban kikerültettek. Sőt a javaslatban foglalt intézkedések egyenesen garantiát nyújtanak, hogy ezek a hibák nem fognak újra előfordulni. Nem tagadom, hogy a parlament másik házában az eredeti javaslaton tett módosítá­sokat örömmel üdvözlöm, azokat feltétlenül szük­ségeseknek és nagyobbára helyeseknek tartom. E módosítások a fisealis szempontnak a mél­tányosság határai közé szorítását jelentik. Értem első sorban a megállapított kártalanitási tőkéből történendő levonásnak 2Ö7«-ről 10°/o-ra való reducálását. Más viszonyok közt, meg­vallom, ezt is sokallanám ; de jelenleg ezt az állam pénzügyi helyzete indokolja. Tekintem e levonást, mint a haza oltárára öntudatosan hozott áldozatot. Nem első, nem is az utolsó áldozat ez, az illető osztály részéről. Atalában helyesnek, természetesnek és czélszerűnek tekintem azt is, hogy az érték megállapítására az adó-alap fogadtatott el; annak merev és egyoldalú alkalmazását azon­ban igazságtalannak és túlzottnak tartom. Kern akarok félreértetni, méltóságos főren­dek. Távol legyen tőlem helyeselni vagy men­tegeim azt, ha néhol hiányos bevallások for­dultak elő. Legyenek meggyőződve, hogy engem ez egyénileg sem közvetlenül, sem közvetve nem érint. Ki merem tehát mondani azt, hogy az a nagy erkölcsi felháborodás, mely írásban és szóban nyilvánult, nagyon is túlzott. Exempla sünt odiosa. Részletekbe bocsátkozni nem akarok, analógiát sem akarok citálni, csak egyre vagyok bátor a méltóságos főrendek becses figyelmét fölhívni és ez az, hogy melyik azon adózási rendszer, a melyet a tudomány, a nemzetgazdaságtan, mint ideált oda állit ? Ez nem egyéb, mint egy egységes jövedelmi adó, ez olcsó, igazságos és egyenletes. És mért nem lett ez soha és sehol sem megvaló­sítva ? Egyes kivételt talán lehet felemlíteni. A gazdag Anglia háborús időben részlegesen alkal­mazta, de átalánosságban nem. Miért? Azért, mert a bevallások atalában ingatag alapot ké­peznek itt is és mindenütt. Azért tehát itt drákói szigort alkalmazni valóban egyoldalú eljárás lenne. A ki e részben velem talán nem értene egyet és nem retten vissza a végletektől, annak ajánlok egy igen practicus módot a deficitnek teljes kiküszöbölésére. Tessék a körülbelül 20 év óta történt hagyatéki illeték-bevallásokat feltün­tető adatok szerint az állampolgárok vagyonát expropriálni, még pedig nem válogatva, hanem alphabetikus rendben és méltóztassanak meg­győződve lenni, hogy itt nemkellenemessze menni. Ebből az ötletből egy osztálynak, vagy egy országrésznek előnytelen megítélését vagy a hazafiságnak, kötelességérzetnek kérdésessé tételét kivonni valóban nem lehet indokolt. Egész megnyugvással mondhatom azt, hogy a múlt, közelmúlt és a jelen idő fényes bizonyítékot ad arról, hogy az áldozatkészség és áldozatképesség közti arány ezeknél van olyan kedvező, mint bár­kinél is ez országban. És azért, hogy ha ez ötletből megbélyegzést vagy kicsinylést hallanék, megvallom, ezt kénytelen volnék határozottan visszautasítani. Egy irányban óhajtottam volna e törvény­javaslatban még több concessiót látni. Értem a városokat. Hogy ez a pénzügyi helyzet nem en­gedi meg, azt valóban sajnálom. Mert miután ma már fővárosunk nagyszabású fejlődése bizto­sítva van, igen kívánatos, hogy a vidék nagyobb városai az államtest idegzetének ezen gócz­pontjai nagyobb stylusban, tervszerűen fejlesz­tessenek, illetőleg a fejlődésre mennél több eszközzel láttassanak el. Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos fő­rendek! Mindezeket összevéve, a törvényjavas­latot örömmel fogadóméi, mert ettől jót várok. Várom először atalában a kamatlábnak alább­szállását, várom azt, hogy a kártalanított bir­tokosok a kártalanitási összegeket nagyrészt hasznos productiv beruházásokra fogják fordí­tani, várom azt, hogy az eladandó államjavak részben általok fognak megvásároltatni s re­ménylem, hogy ezen rendszabály az állam fmanciáinak rendezésére hatalmas emeltyűt fog képezni. A "törvényjavaslatot átalánosságban elfogadom. (Helyeslés.) Gyulai Pál jegyző: Hunfalvy Pál!

Next

/
Oldalképek
Tartalom