Főrendiházi napló, 1887. II. kötet • 1888. október 15–1889. június 17.

Ülésnapok - 1887-26

XXVI. ORSZ Hunfalvy Pál: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Erősen hiszem, hogy a méltóságos főrendek elfogadják az előttünk levő két törvényjavaslatot, mindamellett nyilatkozni bátorkodom, ámbár tudom, hogy szavamnak legkisebb hatása sem lesz, de emberi gyengeség felfohászkodni, panaszra fakadni az ellen is, a mi oly elkerülhetetlen, mint a halál. Egyébiránt kötelességem is Dyilatkozni. Nem igen lehet pénzügyi intézkedés, mely inkább nyúl a községek és városok gazdasági viszonyaiba és ott nagyobb aggodalmat támasztana, mint e két törvényjavaslat. Én tehát nézem azon motívumokat, melyekkel ő nagyméltósága a ministerelnök ur benyújtotta. Az első és legerősebb motívum igy szól: >Áz italmérési jog rendezése érdekében van az államnak, mert szükséges, hogy a fogyasztási adók körül intézkedhessek a nélkül, hogy ez által különleges, de törvényen alapuló jogot sértene, a jogosultak anyagi helyzetét rontani, vagy csak ennek látszatát is magára venni lenne kénytelen.* Méltóságos főrendek! Nem igen képzelhető adó, mely az illetők anyagi helyzetét ne illetné. Vegyük csak itt Budapesten a házadót; v

de elnézek ettől. Az italmérési jövedelemre minden esetre leginkább folynak be a vasutak és természetesen a fogyasztási adók is. A vasutak a forgalom természetét megváltoztatják s megszabják a közlekedések új irányát. Mikor vasutak nem voltak és valaki például Eperjesről, Kassáról vagy Miskolczról Budapestre jött akármily alkalmatossággal, az kénytelen volt sok fogadóba és korcsmába betérni, ott időzni, étkezni és költeni. A közönséges fuvarosok pedig, a tik akkor a terményeket hordták, még inkább tértek be ezekbe a korcsmákba, a melyeknek ebből akkor természetes jövedelmök volt. A vasutak ezt megváltoztatták. Mióta a vasút kiépült Galicziából Budapestre, kevesen szállnak ezekbe a fogadókba. De valahányszor a törvényhozás előtt vasutak kiépítésének kérdése fordult elő, tudtomra legalább a regale magánérdeke sohasem tett ellene óvást azért, mert az ő jövedelmét kisebbíteni fogja. A regale magánérdeke nem mert felül emelkedni azon ÁGOS ÜLÉS. 13 országos érdeken, melyet a vasutak képviselnek. A fogyasztási adók szintazon országos érdekeknek szolgálnak, melyeknek a vasutak. Valamint azonban az államnak joga, kétségtelen joga van vasutakat építeni mindenfelé, a merre a közérdek parancsolja, tekintet nélkül a regale magánérdekére: azonképen van joga a fogyasztási adók körül intézkedni, tekintet nélkül a regálénak magánérdekére. A legverbőczyánusabb politikus sem állithatja, hogy a regalejog megadásával egyszersmind annak pénzbeli jövedelme meg lett volna határozva örök időkre, ugy, hogy ha valami hiány esnék benne, ezért kárpótlást követelhetne akárki. így fogta ezt fel eddig a magyar törvényhozás is. Az 1836-iki úrbéri törvény 6-ik vagy 7-ik czikke azt rendeli, hogy >jövendőben minden jobbágyi községnek joga lesz egy vagy több házban bort méretni a maga számára; még pedig ha saját szőlőhegye van: Szent-György napjától Szent-György-napjáig; ha nincs saját szőlőhegye: Szent-György napjától karácsonyig < És ehhez hozzá van téve, hogy akár volt annak használatában, akár nem. Az 1836-iki törvényhozók bizonyosan értették a privilégiumok, értették a regalejog értékét, mégis nem tekintettek annak magánérdekére, hanem azt a felsőbb tekintetek alá helyezték. Van egy újabb törvény is, mely azt rendeli; hogy a korcsmai adósságnak bizonyos mértéken túl ne lehessen bírói behajtatása. Ez is csökkentette a regale jövedelmét, mert hacsak ezt nézi a törvényhozás, akkor neki mindegy s mentől több ember eliszsza a vagyonát, annál nagyobb jövedelme van a korcsmáknak. De a törvény nem ezt nézte; az a magánérdeket felsőbb tekintetek alá rendelte. Engem tehát ezen legerősebb motívum sem bírhat arra, hogy ezen törvényjavaslatokat elfogadjam; annál kevésbbé bírhat pedig erre, mert van egy körülmény, mely igen sokat levon ezen motívum erejéből. Ezen törvényjavaslatok fölötti vitában számtalanszor mondatott, hogy a magánjogosultak korcsmai jövedelme apadóban, ellenben a községek és városok korcsmáinak jövedelme növekedőben van. Én azon kérdést teszem fel -•••