Főrendiházi napló, 1887. II. kötet • 1888. október 15–1889. június 17.

Ülésnapok - 1887-26

XXVI. ORSÍ Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a bizottság jelentését). Elnök: Atalánosságban észrevétel nem lévén, kimondom, hogy a törvényjavaslat atalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatik. Következik a részletes tárgyalás. Rudnyánszky József b. jegyző (szakaszonként olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: A törvényjavaslatra vonatkozólag sem atalánosságban, sem részleteiben észrevétel nem tétetvén, kimondom, hogy a méltóságos főrendek a Svájczczal 1888. évi november hó 23-án kötött kereskedelmi szerződés beczikkelyezéséröl szóló törvényjavaslatot elelfogadjak, miről a képviselőház jegyzőkönyvi kivonat által értesíttetni fog. Következik a főrendi ház pénzügyi, közjogi és közgazdasági bizottsága jelentésének tárgyalása az állami italmérési jövedékről szóló 1888. évi törvényczikk folytán adandó kártalanításról és az állami italmérési jövedékről szóló törvényjavaslatok tárgyában. Rudnyánszky József b. fagyiö'(olvassa a bizottságok jelentését). Elnök: Van szerencsém jelenteni, hogy a pénzügyministeriuin vezetésével megbízott ministerelnök ur felkért, értesíteném a méltóságos főrendeket, hogy a netáni részletes felvilágitások adására Wekerle Sándor államtitkár ur lesz hivatva. (Helyeslés.) Van-e valaki a ki atalánosságban a tárgyhoz akar szólani? Rudnyánszky József b. jegyző: Bethlen András gróf! Bethlen András gr.: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Legyen szabad a szőnyegen levő tárgyhoz egész röviden és atalánosságban hozzászólnom. Szabadelvű korszakunk átalakitólag hat a feudalismus minden maradványára, minden folyományára. Ezt semmi intézmény ki nem kerülheti; kivételt nem tehet egy sem, nem a regale-jog sem; annyira nem, hogy már Magyarország körülbelül az utolsó állam, a hol ezen jog ma még fennáll. Ezen jognak megszüntetése ott is, a hol nem forradalmi utón történt, nagyobbára rég AGOS ÖLÉS. 11 lebonyolittatott. Németország különböző államaiban, például a congressus körüli időszakban történt ez; Austriában az 50—60-as években s ott mindössze csak két tartományban van ezen kérdés jelenleg is függőben. E kérdés | megoldása a legtarkább változatosságot tünteti fel. Ugyanis az 5*/o-kal tőkésített összegnek készpénzben való kifizetésétől egészen az ingyenes elkobzásig, mindenféle variatiókat szem lelhetünk. Átalános vezérelveket itt hasztalan keresünk; egy azonban feltűnő és ez az, hogy mennél korábban történt e kérdés megoldása, annál előnyösebb volt az a kártalanitottakra nézve. És mennél későbben, annál olcsóbban történt az. Ebből részemről levonom a consequentiákat, hogy ha a magyar állam jelen és jövő pénzügyi helyzete nem követelné meg azt, hogy a szeszfogyasztás jelentékenyebb állami bevétel tárgyát és forrását képezze, legalkalmasabb, legczélszerűbb megoldási módnak azt látnám, hogy a községek váltanák meg ezen jogot állami garantia mellett. Az állam pénzügyi helyzete ezt nem engedi. A fejlemények ezen módozatot már túlhaladták és valóban csak felesleges időrablás volna tőlem, hogy ha ezen megoldási módnak előnyeit fejtegetni akarnám. Midőn az előttünk levő javaslatot megbírálom, teszem azt a kor követelményeinek és az állam financiális helyzetének szemmel tartásával és egy perczig sem késem annak kijelentésével, hogy a javaslatban foglalt megoldási módot időszerűnek és helyesnek tartom. Midőn a megváltás mikéntjét bíráljuk, nem volna igazságos azt valami abstract valamihez mérni, hanem mérni kell a valósághoz, illetőleg ezen országban körülbelül egy emberöltő előtt az úrbéri javak és jogok zömének tényleges megváltásának eszközléséhez. Ezt más kormány más viszonyok közt cselekedte. Nagy és messzehatő hibák követtettek el akkor. Értem az értéknek helytelen megállapítását: értem azt, hogy a lebonyolítás hosszú időre, 20—25 évre terjed és végre, hogy a kártalanításul adott értékpapírok árfolyama minimális