Főrendiházi napló, 1887. II. kötet • 1888. október 15–1889. június 17.
Ülésnapok - 1887-36
XXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 13 I Csak mellékesen akarom még felemlíteni azt, hogy midőn a képviselőházi határozat kimondja, hogy az internátus vezetése, ugy mint a gymnasiumé, világi tanárok alatt áll, ez — azt gondolom — semmiféle sértést nem foglal magában a katholikus papi tanárokra vonatkozólag, a kiknek érdemeit a tanügy, valamint a -nemzeti cultura terén soha senki kétségbe nem vonta. A nagyváradi püspök ur ő excellentiája ezen felül még egy másik, megvallom, igen kényes kérdést emiitett fel; felemiitette tudniillik azt, hogy szerinte az internátus vagy az internatussal összekötött gymnasium belszervezetének kérdései nem tartoznak a törvényhozás elé, ugy magyarázván a dolgot, hogy miután ez az intézet a tanulmányi alapból tartatik fenn, ott csupán a legtöbb kegyúr hozzájárulásával történhetik bármely intézkedés. Bocsánatot kell kérnem ő excellentiájától, de ebbeu a tekintetben vele nem érthetek egyet. Tudom, hogy az alapok kezeléséért felelősség terheli a ministert ö Felségével szemben; de tudom másrészt azt is, hogy a minister az átalános vallás- és a közoktatásügy terén minden tettéért és mulasztásáért az országgyűlésnek is felelős, s ebből természetszerűleg foly az, hogy a ministernek ugy a vallásügy, mint a közoktatás terén való ténykedése a törvényhozó testületben megbeszélés tárgyát képezheti. Ha méltóztatik megengedni, ezt egy flagrans esettel kívánnám illustrálni, a mely talán annál praegnansabb, mert épen a legközelebbi múltban történt. (Halljuk!) Ez ama német nyelvi rendelet ügye, mely nemrég ismételten tárgyaltatott. Ha a minister nem volna felelős a törvényhozásnak azokért az intézkedésekért, melyeket a tanterv dolgában a rendelkezése és vezetése alatt levő intézetekben lesz, ebből az következnék, hogy a tanulmányi alapból fentartott középiskolákban a minister például a német nyelvre vonatkozó intézkedést életbeléptethette volna a nélkül, hogy ahhoz a törvényhozás hozzászóljon. Ez, gondolom, annyira világos, hogy ehhez kétség nem férhet, mert a közoktatásügyi politikáért a ministernek kell felelősnek lennie. Ezt tartottam szükségesnek kiemelni, mint oly különbséget, mely felfogásunk közt fennforog. Végül még csak Szontagh Pál ur ő excellentiájának felszólalására kívánok refleetáíni, a ki azon panaszkodott, hogy az egyházi czélokra szánt összeg bizonyos mérvig apasztatott. Ezt, méltóságos főrendek, sajnálattal veszi mindenki; de másrészt kétségtelen az is, hogy az ország financiális viszonyai tették szükségessé a takarékosságot minden irányban. A takarékosságnak szükségessége hozta magával, hogy az ezen czélokra szánt összeg is csak bizonyos levonásokkal szolgáltattatott ki, illetőleg, hogy ezen levonás a költségvetésben 5°/o-kal tétetett. De azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy megnyugtathatom ő excellentiáját oly irányban, hogy remélhetőleg nem sokáig fog már ezen levonás tartani, mert a kormány ismételten kijelentette, hogy mihelyt csak lehetséges megint régi mérvében fogja ezen összegeket a budgetbe beállítani. (Helyeslés.) Én részemről nemcsak remélem, de meg vagyok győződve, hogy ez a közel jövő legközelebb be fog állani. mit szükségesnek tartottam kijelenteni. Elnök: Ha senki sem kivan a tárgyhoz szólani, kérem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak azok, kik a törvényjavaslatot átalánosságban elfogadják, ezt felállással jelezni. (Megtörténik.) A törvényjavaslat átalánosságban el van fogadva. Kegyes beleegyezésükkel rövid időre felfüggesztem az ülést. (Szünet után.) Elnök: Az ülést folytatjuk. Van szerencsém jelenteni a méltóságos főrendeknek, hogy a közoktatásügyi ministerium részéről Berzeviczy Albert államtitkár ur fogja szolgáltatni a netalán szükséges felvilágosításokat. Következik most a részletes tárgyalás. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a költségvetés I— XIV. fej eseteit, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a XV. fejezet 1 — 6. 17*
