Főrendiházi napló, 1887. II. kötet • 1888. október 15–1889. június 17.

Ülésnapok - 1887-36

132 XXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. czímeü, melyek szintén változatlanul elfogadtatnak. Olvassa a 7. ctímet: Színművészeti kiadások). Keglevich István gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Tartózkodom attól, hogy a méltóságos főrendek figyelmét a kellőnél hosszabb időre igénybe vegyem, mert akkor az átalános vitánál hozzászólhattam volna magához a költségelőirányzathoz. Midőn azonban csakis egy kiváló tárgyban óhajtom a méltóságos főrendek elnézését, czélszerűnek láttam átalánosságban mellőzni a hozzászólást és csak a belűgyministerium tárczájának illető tételénél, a szinügyek tételénél felszólalni. Én ugyanis kérem a méltóságos főrendeket, hogy az általam előadottak után ítélve felszólalásomat, mint saját meggyőződésemet akként méltóztassanak felfogni, hogy semmi irányban és semmiképen nem kivánok szólni azon szempontból s nem szóltam eddig sem, sem Írásban, sem élőszóval, hogy a főváros első két színházát egyideig kezeltem, hanem csakis azon szempontból, mint színházlátogató, a főváros lakosa és mint a ki e két intézet felvirágzását mindig a legnagyobb érdeklődéssel kisérte, óhajtotta és óhajtja a jövőben is, és ugy lehet, hogy semmiféle személyes álláspontot e kérdés, ben nem foglalok el és azt hiszem, hogy nem is fogok egy szót sem mondani, a mely arra lenne visszavezethető, a mi azon idő óta történt, hogy én e két színházat vezettem. Az előttünk fekvő költségvetési irányzatnak a nemzeti színházra és operára vonatkozó tételének csak egyik részéhez kivánok kiválólag és első sorban szólani, ahhoz, a mely az operaház kérdésére, habár ez a magyar szinügynek nem legfontosabb tényezője, vonatkozik, Az operaház segélyezésére, az előttünk levő költségvetési előirányzatban két tétel, 245,300 forintnyi állami segély és 27.750 frt kamatfizetés, van felvéve. Minthogy e kamatfizetés eddig mindig az opera subventiójában szerepelt, ezentúl pedig a belűgyministerium rendelkezésére álló más alapból fog tényleg fizettetni és pedig operaházi czélokra, ennélfogva ez sem más egyéb, mint az operai subventiónak egy része, s ennélfogva azt hiszem, hogy helyesen lehet és kell e két tételt összefoglalni, és lehet azt mondani, hogy a jelenlegi költségvetési előirányzatban 273,050 frt állami segély kéretik az operaház számára, a mihez hozzá járul azon, ha nem is ugyanazon ministerium tárczájában eddig mindig felvett, utalványozott és felhasznált és ezentúl is felhasználni szándékolt 160,000 frt, mely a eiviliistából adatik az operaház segélyezésére, 433,050 frt tehát az az összeg, a mely az operaház 1889, évi szükségleteinek fedezésére segélypénzben a belűgyministerium által adatni kívántatik. Előttem két kérdés lebeg. Az első az, hogy vájjon ez összeg nagyobb vagy aránytalanul csekélyebb, mint az, a mely az előző években felhasználtatott. A másik kérdés pedig az, vájjon ez összeg elégséges lesz-e a szükséglet fedezésére. (Hulljuk! Halljuk!) Első sorban, ha méltóztatnak megengedni, azon kérdéssel vagyok kénytelen foglalkozni, hogy ez összeget a múlt évek szükségletével hasonlítsam össze, annak megítélése szempontjából, hogy vájjon egy ily magasságú összeg csakugyan szükséges-e az operaház segélyezésére. S itt első sorban — ismétlem — eltekinteni kivánok attól, vájjon egyik-másik évben több vagy kevesebb használtatott fel e czélra: csakis egy átlagot keresve, fogom mérlegelni azt, vájjon sokkal több vagy csekélyebb-e az az összeg, mint a mely eddig tényleg igénybe vétetett. Másodsorban avval kivánok foglalkozni, vájjon ez összeggel lehet e az operaház szükségleteit fedezni. A múlt évekkel való összehasonlitásnál én természetesen némileg azon. álláspontból szólhatok, mint a ki e színházakat vezettem és a tényleges viszonyokat ismerem, és nem vagyok kénytelen hitelt adni azon számoknak, melyek itt-ott a nagy közönséggel s a törvényhozással is közöltetnek, de a valóságtól eltérnek. A múlt évek tényleges számaival foglalkozva, azon idő alatt, a mig a színházak vezetésével foglalkoztam: az első évben, melyben az opera az új operaházba költözött át, 1884/5-ben, kerek számban beszélve, 531,000 forintot tett az a segély, a melyet az opera részint fejedelmi subventiókból, részint az államtól, szóval saját jövedelmén kívül más