Főrendiházi napló, 1887. II. kötet • 1888. október 15–1889. június 17.

Ülésnapok - 1887-36

130 XXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. kataslerben felvett jövedelemnek megfelelő tőkéért birtokát oda adni hajlandó volna. Tehát ez nem a valódi jövedelemnek nagy százaléka, hanem csak a sokkal alacsonyabbá lett katasteri jövedelemé. Mindemellett a magam részéről is örül­nék, hiszen ki volna, a ki nem örülne rajta, ha a földadó terhét, vagy bármely adó terhét, mihelyt lehet, kissebbé tehetnők; de akkor azután bocsásson meg t. barátom, midőn egy­felől azt ajánlja a kormány figyelmébe, hogy a földadót leszállítsa, tehát legyen egy pár millióval kisebb jövedelme az államnak; azután pedig azt kívánja, hogy a törvényben — mint 6 monda — megállapított váltót ne forgassa tovább, hanem váltsa be, tehát vállaljon magára ma még könnyű szerrel ki sem számitható sok milliónyi újabb kiadásokat: ennek a kettőnek, azt hiszem, együtt legalább megfelelni csak­ugyan nem lehet. Különben még csak azt az egyet kívánom megjegyezni — és ezzel bezárom rövid felszó­lalásomat — gróf Zichy Nándor ő méltóságá­nak viszonzásul, hogy igaz, a nemzeti oecono­mia és a közigazgatás különböző ágainak mi­ként'vezetése mint, ö monda, majdnem fonto­pabb, mint a pénzügyi szempont. De épen a ki ezt elismeri és a ki tudja, hogy a közgaz­dászat érdekében épugy, mint a közigazgatás bármely ágazatában teendő reformok, javítások bizonyos pénzbeli áldozatok nélkül nem jár­hatnak annak, azt hiszem, egyet kell értenie abban, hogy igenis tartsunk mértéket a javí­tásokban minden téren, de ne akarjunk meg­állani, ne akarjuk a haladást teljesen kizárni, mert a haladás teljes kizárása és a haladásra szükséges eszközök megtagadása ott is, a hol azok többé nem óhajtandók, hanem elodázha­tatlanok, pénzügyileg is meg fogná bőszülni magát. Ezeknek rövid megjegyzése után és ismé­telve, hogy abban, hogy még a legkívánatosabb reformokban is mértéket kell tartani, tökélete­sen egyetértek ő méltóságával, kérem, méltóz­tassanak a költségvetést elfogadni. (Helyeslés.) Csáky Albin gróf, vallás- és közokta­tásügyi lllinister: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Nem szándékom vissza­térni azokra, a miket már e kérdésben elmon­dottam, t. i. átalános programmomra, melyet ugy a vallási ügyek, mint a közoktatás terén követni szándékozom. Nem is szándékozom tár­gyalni az egyes fontosabb kérdéseket, a melyek a képviselőházban a költségvetés tárgyalása alkalmával felvettettek és a melyekre vonat­kozólag iparkodtam ott nézetemet egyenesen, határozottan kimondani. Miután azonban a fel­szólalt nagyméltóságú és méltóságos urak nagyobb részt azon ügyekkel foglalkoztak, melyek az én tárczám körébe esnek és specia­liter egy-két oly dolgot is hoztak fel, a melyekre azt gondolom, felvilágosítást kell adnom, hogy bizonyos félreértések ne maradjanak fenn: kötelességemnek tartom ezen felszólalások egy-két részére röviden reflectálni. Az egri érsek ur ö excellentiája, valamint a nagyváradi püspök ur ő excellentiája mind­ketten mint sérelmet hangsúlyozták, hogy a budapesti II. kerületi gymnasiumban felállí­tandó internátus tanáraira vonatkozólag egy képviselőházi határozat kimondta, hogy azok csakis világiak lehetnek. Miután magam részé­ről ezen határozathoz hozzá járultam, ha tehát az sérelmes, akkor a vád természetesen elle­nem is irányul, kötelességemnek tartom kije­lenteni, hogy részemről ennek a vádnak alap­ját nem látom, nem fpedig azért, mert hiszen nem az mondatott ki, és nem az volt általam contemplálva, hogy az ezen tanári testületben benn levő papitagok onnan eltávolíttassanak, hanem egyszerűen csak az mondatott ki, a mit elejétől fogva contempláltam is, hogy a jelenlegi helyzet változatlanul fentartatik. És mikor aztán a jelenlegi helyzet felöl megkér­deztek, azt válaszoltam rá, hogy ez a tanár­testület jelenleg világiakból van összeállítva. Ezt vette tudomásul a képviselőház s ezt tette bele ama határozatba, melyhez magam is hozzájárultam és hozzájárulhattam egész kész­séggel, mert sem kiinduló pontomat, sem a helyzetet nem változtatta meg. Ostracismusról tehát csak akkor lehetné beszélni, ha olyan papi tagoknak kizárásáról volna szó, kik a tanártestületben már tényleg benn voltak. A jelen esetben ez nem történt, és nem is volt szükség, hogy megtörténjék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom