Főrendiházi napló, 1887. II. kötet • 1888. október 15–1889. június 17.

Ülésnapok - 1887-36

126 XXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. létnek kiszolgáltatni? Mindezek oly kérdések, melyekre felelni nem kívánok, de melyeket megfontolásra ajánlok mindazuknak, kik akár az 1869/70. katholicus congressus határozatainak végrehajtását, akár új széles alapokon nyugvó autonómiának felállíttatását oly könnyűnek hiszik. De Magyarországnak állami érdekei, a közés magánjogi tekintetek is nem csekélyebb körültekintést igényelnek. A főkegyúri jogot, mely a király kezében oly hatalmas összpontosítási kapocs az országban létező divergáló érdekek és aspiratiókra nézve átháramilani és az által, hogy azt egy mobil testület, átruházott körben, bár kisebb mérvben is gyakorolja, gyengíteni, ez tán nem áll a magyar állam érdekében. Én azt, hogy a magyar király egyszersmind főkegyúr is, az államra nézve nagyfontosságú körülménynek tartom, melynek nagy értékét csak akkor fogjuk méltányolni, ha azt megbolygatni kezdjük. Az egyházi vagyon, mely katholikus jelleggel bir, külön jogalanyok birtokában van és azok kezében a magánjogi természetnek minden attribútumával bir, bir pedig törvényeink erejénél '; fogva, Én azt hiszem, hogy valamint ezt a jogviszonyt, nem lehet egyszerű statútummal megváltoztatni; úgy a törvényhozás nem foghat erőszakkal belenyúlni oda, a hol 1548-tól fogva annyi törvényes biztositék védi az erkölcsi, a jogi személyek birtokjogát, — hacsak ezt a kérdést hatalmi kérdéssé nem kívánja tenni. A magánkegyuri jog mélyen belevág a magyarországi nagy családok jogaiba; de más tekintetben érzékenyen érinti az egyházi köz- és magánjogi szabályokat is, — ennek megoldása a legnehezebb feladatok közé tartozik. Csak néhány pontot kívántam érinteni, de miután jogintézményeink ma is még figyelemre méltó átszövődését mutatják az egyházi és világi vonatkozásoknak, lesznek kétségkívül kérdések, melyek csak akkor fognak egész fontosságukban feltűnni, a midőn a régi épület bontásához hozzáfogunk. Azonban nem lehet szem előtt téveszteni azt a körülményt, hogy ezelőtt a katholikus vallás Magyarországon államvallás volt, ma — legalább in theoria az lenni megszűnt és igen természetes, hogy a katholikus közönség a változott viszonyokhoz képest bizonyos változásokat a katholikus ügyek elintézési módozatában jogosultaknak tart, minélfogva azon óhaj nyilvánul, hogy katholikus világi férfiak is beievonassanak ott, a hol saját vallási ügyeik elintézéséről, a hol gyermekeik erkölcs-vallási neveléséről van szó. Én soha sem csináltam titkot abból, hogy igenis óhajtom, hogy katholikus világi férfiaink világi vonatkozású egyházi ügyekben befolyást nyerjenek, de óhajtottam mindig azon fentartással, hogy egyrészről a királyi főkegyúri jog oly változást ne szenvedjen, mely annak természetét érintse, mert >privilegia sünt strictissimae interpretationis«, de másrészről éppen mivel a királyi főkegyúri jog a magyar kormányhoz van elválaszthatlanul kötve, az onnan el ne szakittassék. E közös szempontot szem előtt tartván, szem előtt tartván a magyar egyházi jogfejlődés azon stádiumát, hogy ma a fökegyur, a király, törvényeink értelmében a magyar vallásés közoktatási minister által gyakorolja e jogát; szem előtt tartván, hogy egyházi szempotból a protestáns autonómiához hasonló katholikus autonómia absolute lehetetlen; szerény véleményem szerint a katholikus autonómia csakis e határok közt volna lehetséges. És ha akár az 1869/70-iki congressus munkálata, akár egy újabb szerkezet megállapítása kerülne szóba, én e szempontokat fogom érvényesíteni. Ehhez még hozzáadnám azt, hogy minden eszme, mely elvettetik, csak lassan érik meg; azért a katholikus autonómiát puszta statu, tumok alapján létesithetőnek nem hiszem és j azért ott kell kezdeni, a hol az eszmének lassú megérlelését remélhetjük, kezdeni kell a hitj községekben. Hadd ismerjék meg ott egyházuk szerkezetét és szellemét, hadd éljék bele előbb magokat az egyházi életbe azok, a kik azt hiszik, hogy az autonómiát kormány- vagy más rendelettel meg lehet alkotni, vagy azt az egyház egész szervezetével és természetével ellenj kező parlamentarismusra építeni; lássák és [ tanulják meg ott, hogy a püspökök nem auto[ kraták, a papok nem automaták, a hivők nem I szolganép, hanem, hogy bennünket egy mélyebb