Főrendiházi napló, 1887. II. kötet • 1888. október 15–1889. június 17.
Ülésnapok - 1887-36
XXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 127 solidaritás köt nemcsak egymáshoz, hanem az egyetemes egyházhoz is, mely solidaritás épen a papok és hivők erkölcsi erejében birja legszilárdabb alapját, biztositékát és gyümölcsét; hadd lássák, hogy bár az autonómia nem *conditio sine qua non«-ja a hitéleinek, mert külömben nem léteznék hitélet más országokban sem, a hol pedig autonómia nincsen, hanem hogy az a leghatalmasabb tényezője és fejlesztője lehet az egyházi jogéletnek, mely a midőn a maga jogait tiszteletben tartatni kívánja, megadja az államnak a mi az államé, de tiszteletben tartja a felekezetek jogait is és ez által megszilárdítani kívánja a közbékét, melyre az országnak annyira szüksége van. Elnök: Kivan még valaki szólani? Zichy Nándor gróf: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Engedjék meg, hogy mindenekelőtt a költségvetésre vonatkozólag s átalában politikai és közigazgatási helyzetünkre vonatkozólag röviden nyilatkozhassam. Érzem én azt, hogy jelenleg hosszabb tárgyalásokba ereszkedni s a méltóságos főrendek figyelmét hosszabban igénybe venni időszerűtlen volna. De bármely súlyos legyen is a mai napokban a méltóságos főrendeknek figyelmét igénybe venni, mégis kötelességünk azokat az álláspontokat fentartani és azokat a meggyőződéseket hangoztatni, melyeket e föméltóságú házban hangoztatni máskor is szoktunk. Én nagy súlyt fektetek arra, hogy a költségelőirányzatban s financiális helyzetünkben az egyensúly helyreállittassék. Erre nem azért helyezek nagy súlyt, mert néhány ezer, százezer, vagy még millió forintnak is túlkiadása a nemzet oeconomiáját magát megrázkódtathatná; hanem súlyt helyezek azért, mert az az okos, előrelátó, komoly kormányzatnak egyik biztositéka és bizonyos körülmények közt, melyekre mindig készen kell lennünk, elhatározó nyomatékú lehet. Az a gazdálkodás, mely mindig rózsaszinünek látja a jövőt és a nap terheit mindig a holnapra hárítja, nem edz, nem erősit arra, hogy komoly megpróbáltatásokkal szembe állhassunk. És én eléggé nem hangsúlyozhatom, hogy a kormánynak s törvényhozásnak folyton törekednie kell az egyensúly helyreállítására, hogy mindazok az eltérések, bárminő igazoltak is, a melyek akármily üdvös intézkedések érdekében is megzavarják egy év költségelőirányzatát, elnapolandők mindaddig, a mig financiális helyzetünk, a melyet egészségesnek még ma sem nevezhetünk, teljesen megjavítva nincsen. Van még egy más kérdés is, melyre ebben a házban is minden alkalommal rámutattak a financiális auctoritások és ez az, hogy előirányzatunk ma sem olyan munka, a mely egyéni appretiatiónak és csalódásoknak nem lévén kitéve, a helyzet iránt világos képet nyújtana. Az egyes budgetekben létező különböző tőke-igénybevételek s kölcsönök legombolyitása megzavarja a költségelőirányzat iránti nyugodt, hideg ítéletünket. De ha fontos a financiális előirányzatban az egyensúly, annál még fontosabb maga a nemzeti oeconomia és a közigazgatás helyes irányzata. Nem tartozom azok közé, kik politikai pártállásuktól elvakítva, gazdasági helyzetünket a valónál sötétebb színben szeretik feltüntetni. Elismerem azt a csodás erőkifejtési képességet, melylyel nemzetünk annyi súlyos körülmény között, annyi téves intézkedéssel s a financiáknak gyakran igazolhatlan vezetésével szemben vagyonát megtartani, gyarapítani tudta és még ma is küzdeni képes. De túl ne becsüljük ezt az erőt, ezt a rugékonyságot. Nehigyjük, hogy mert néhány év kedvező conjuncturája pénzügyi helyzetünket jobb szinben tünteti fel, ez mindig igy fog tartani. Ez ujjmutatás arra, hogy pénzügyi gazdálkodásunkban azt az elvet tartsuk szem előtt, melyet a pénzügyi bizottság is hangoztatott, hogy valamint mindig, úgy különösen most szükséges és czélszerü intézkedéseket a pénzügyi egyensúly és a nemzet termelő képességének helyreállítása és megerősítése érdekében háttérbe kell szorítanunk és azon financiális érdeknek alá kell rendelnünk, melyet imént jeleztem. A megtakarítás az a neme, mely filléreskedik, a mely megvonja a szükségest az egyesektől, nem ment meg; ennek mellőzése nem szüli meg a financiális zavarokat, de igenis azon józan mérlegelésnek hiánya, melynek következtében vágyainkat aspiratióinkat, kultu-