Főrendiházi napló, 1887. II. kötet • 1888. október 15–1889. június 17.

Ülésnapok - 1887-36

XXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 125 rendszer szerint teljesen jogosítva is volt s igy értelmezendő Verbőczy az a mondata : „jus patronatus sibi ipse acquisivit", a mit egyébiránt ma mindenki tehet, a ki javadalmat alapit. De Szt. István és utódai nem esak egyszerű kegyúri jogokat gyakoroltak, hanem a magyar katholikus egyházban oly terjedelmű intézkedéseket is tettek, melyek az egyszerű kegyúri jogrendszerből nem magyarázhatók, — és ezen nagymérvű jogoknak alapja II. Sylvester pápa bullája, melynek kifejezései szerint: Szt. István és utódai azon kiváltsággal birtak, hogy : „amiképen őtet és őket az isteni kegyelem oktatni fogja, országuknak jelen és jövendő egyházait helyette és utódai helyett intézhessék és rendelhessék". Azóta a királyi főkegyúri jog a magyar koronához volt kötve és a jogfejlődés folytán is oly elválaszthatlan előjogát képezte annak, hogy közjogunk egyik sarkalatos czikkelyévé vált és a közjogi helyzet megváltoztatása nélkül attól el nem szakitható. Gyakorolták is e jogot királyaink, gyakorolta Hunyadi János is mindig, tekintettel a koronához kötött eme jognál fogva, de másrészről midőn gyakorolták, tették ezt mindig contactusban az egyházzal és annak törvényei szerint; gyakorolták személyesen, a mennyiben az uralkodó személyéhez van kötve és történelmünk nem mutat esetet, hogy ezt az országgyűlés gyakorolta volna; gyakorolták majd absolut módon, majd a káptalanok választására támaszkodva, majd az ország egyik vagy másik egyházfejedelemnek közbenjöttével; a mióta a helytartótanács szerveztetett, gyakorolták a kormányszék útján; ma az 1848-iki III. t.-czikk rendeleténél fogva az urunk és királyunk ő Felsége a vallás- és közoktatásügyi ministerium által gyakorolja. A magyarországi kath. egyháznak világi vonatkozási ügyeit tehát a magyar király ma a törvény erejénél fogva a kormány egyik közege által intézi; ha most egy katholikus autonomikus oly testület felállítása szándékoltatik, mely ugyanazon világi vonatkozású, de a katholikus egyházat* érintő ügyeket kezelni lesz hivatva, szükségképen egyrészről a királyi főkegyúri jog és másrészről alkotmányunk és közjogunk egyik sarkalatos pontja esik kérdés alá és ez teszi e kérdést kimondhatatlanul fontossá, mely mind a püspöki karnak, mind a kormánynak egész figyelmét kihívja és mély megfontolást igényel. Nekem mindig az volt a meggyőződésem és e meggyőződésemnek mindenkor nyiit kifejezést is adtam: hogy egyházi törvényeink értelmében — mii egyébiránt a történelem is bizonyít — azok a jogok, melyeket a magyar király egyházunk ügyeiben gyakorol, az egyházból veszik eredetöket, hogy azok az egyházi törvények értelmében és szellemében és az adott kiváltságok alapján és korlátai közt voltak mindenkor gyakorlandók, hogy azokat az egyház beleegyezése nékül más hatalomra átruházni nem lehet és végre hogy ezek a jogok az önállóság vagy elkülönzés oly fokáig nem fejleszthetők, a hol származásuk jellegét vagy korlátait elveszítenék. Ha tehát egy oly autonomicus testület felállítása terveztetik, mely democraticus színezettel birván, parlamentaris formákban mozog, a hol a legfelsőbb tanácskozási és végrehajtó köröktől kezdve le a falusi tanácsig a számarány dönt, tehát a legszentebb ügyek a többség esélyeinek tétetnek ki; a hol nemcsak vagyoni és alapítványi, hanem fontos, az egyház beléletébe mélyen belevágó ügyek tárgyaltataak, honnan a szenvedélyesség kizárva nincsen, melyekben lehetetlen meghúzni a határvonalat, a hol az egyházi tekintély végződik és a demagógia kezdődik; felmerül a kérdés, vájjon a királyi főkegyúri jog ily módon bár csak részben is való gyakorlása, hogy ne mondjam, korlátozása, nem érinti-e annak lényegét is? A római szentszéknél korlátozva a megerősítés, itthon korlátozva az autonomicus hatóságok határozatai által, mi marad még a királynak 1 Nem szenvednek-e gyökeres változást azok a jogok, melyek kiváltságképen a koronás fejedelemnek adattak? És vájjon ugyanazon szentszék, mely egy nagy ország hatalmas fejedelmének adott hálából oly előjogokat, milyenek a katholikus egyházban széles e világon, Magyarországon kivül nem léteznek, lesz-e hajlandó ezeknek ily tetemes részét egy változó, a parlamentarismus minden kinövésének kitett testű-