Főrendiházi napló, 1887. II. kötet • 1888. október 15–1889. június 17.

Ülésnapok - 1887-36

124 XXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. ismerek és tisztelek, de hogy az irány és a jelenség az, a mint rövideden érintettem, az tagadhatatlan. És azért én örömmel üdvözöltem a vallásés közoktatásügyi minister úrnak azon kezdeményezését, hogy Budapestnek budai oldalán egy katholieus felsőbb nevelőintézetet kivan létesíteni, mely a fővárosnak erkölcsi veszélyei közepette mintegy menedéket képezzen a terjedő corruptio ellenében. És ez a körülmény egymaga igazolja egy oly intézet felállításának szükségességét és a támadások, melyek az eszme ellen intéztettek, az érvek, melyek ellene felhozattak, csak viszonylagos értékkel bírnak; a mint az egyéni felfogás és szempontok vál" toznak. Elvi szempontból azonban kívánatos lett volna, ha az intézet kérdése ott nyert volna elintézést, a hol az kezdeményeztetett és a hová az jogszerűleg tartozik; kívánatos lett volna, hogy az eszme oly kérdések hozzávetése által ne vitiáltassék, melyeket jogosultaknak alig lehet tartani. Ha a tanulmányi alapból fentartott, egyébként a törvény minden követelményének megfelelő katholikus intézeteink a magyar királyban mint főkegyúrban tisztelik fentartójukat, úgy hiszem, a tervezett intézet belügyeinek rendezési jogától sem lehet ugyanezen jelleget megtagadni. És constatálnom kell, hogy eddig legalább a magyar törvényhozás a királyi főkegyúri jogok gyakorlását nem vonta hatalomkörébe, sőt azt minden alkalommal a királynak fentartatni kívánta és nem egy alkalommal annak védelmére is kelt. Nem kívánok insistálni, vájjon szükséges volt-e mintegy pressim kimondani, hogy ebben a katholikus intézetben más felekezetűek is felvétessenek ; de nem hallgathatom el azt, hogy a katholikus papoknak mint tanároknak alkalmazása iránt a kizárás oly merev módon lett kimondva, mely az illetőkre nézve megszégyenítő, de sérelmes is. Törvényeink a tanári képességet bizonyos feltételekhez kötötték. Ezek a feltételek a tudomány mérvét és az erkölcsi élet minőségét érintik; de az példátlan, hogy a tanári képesség valakinek társadalmi állásához lett volna kötve és valaki csak azért szorittassék le erről a magasztos térről, mert talárt hord. Magyarország katholikus papsága minden tekintetben mérközhetik bárkivel a tudomány terén, intézeteink, melyekben katholikus papok vannak alkalmazva, bátran versenyre kelhetnek, úgy, hogy az ott alkalmazott paptanáraink egy vonallal sem állanak hátrább a világi tudósoknál. Nem lehet fel nem szólalnom s tiszteletteljes, de határozott óvást nem tennem azon kijelentés ellen, hogy bármely katholikus tanintézetben a katholikus pap, mint tanár, ne lehessen alkalmazva. Még egy kérdést kívánnék érinteni, mely újabban igen tiszteletre méltó oldalról komolysággal, más részről azonban némi szenvedélyesseggel tárgyaltatott és ez: az úgynevezett katholikus autonómia. Indíttatva érzem magamat felszólalni, nehogy téves nézetek és nem eléggé jogosult aspiratiók a közvéleményt oly térre sodorják, a hol valószínűleg veszély, de midenesetre sok csalódás várhatná az illetőket. Kijelentem azonban, hogy a mit mondani fogok, azt csakis kizárólag a magam nevében mondom. A katholikus egyház Magyarországon is az, a mi bárhol a világon, ugyanazon hitczikkelyek alapján, ugyanazon kormányalakban, ugyanazon szervezettel, ugyanazon szellemi hivatással működik és teljesiti kötelességeit, mint a catholicismus mindenütt. Püspökei Szt. István decretumának alapján is a magyar egyházi ügyeket gondozzák, kormányozzák és intézik a canonok szerint; tehát sem több, sem kevesebb hatalommal nincsenek felruházva, mint az összes egyház püspökei; az alpapság viszonya a püspöki hatóság irányában is ugyanaz, mint mindenütt. Eltér azonban, a mennyiben az egyház történelmi fejlődés útján az állammal oly viszonybajutott, mint másutt sehol. A királysággal együtt és egy időben megalapittatván, az állammal együtt növekedett és a királyi főkegyúri jog által mintegy individuálisáivá, az állammal ma is szoros összeköttetésben áll. Szt. István püspökségeket, apátságokat és plébániákat alapítván és javadalmazván, ezen egy tette által kegyúri jogokat szerzett és erre az akkor egyházjogilag már kifejtett kegyúri