Főrendiházi napló, 1887. II. kötet • 1888. október 15–1889. június 17.

Ülésnapok - 1887-36

XXXVI. ORSZ, út, melyet más nemzetek csak nagy fáradsággal tettek meg. Az út annál nehezebb, mert a mai haladás abban különbözik a múlt idők haladásától, hogy az értelmi és erkölcsi tényezőkre, akik nemzeteket vezetni akarnak, nagyobb feladatot szabott, mint azelőtt. Azelőtt egyegy lángész teremtette a társadalmat, nagy alkotásokat, teremtette sokszor a tudatlan tömegnek felhasználásával és támogattatva a durva erkölcsök ősereje által; ma ezek az alkotások ritka készültséget feltételeznek. A társadalmi problémák megoldása ma nem csak politikai, hanem tudományos kérdés is, mely készültséget követel, annál mélyebbet, mert épen a cosmopolitismus az államok összetartó erejét eíforgácsolván, egy államférfi sem nélkülözheti azon összes tényezők közreműködését, melyek a nemzetnek értelmi és erkölcsi súlyát növelhetik. A mai kultúra tehát nagy észbeli műveltséget, de másrészről — és a mire én még különösen nagy súlyt fektetek, nagy erkölcsi öntudatot is igényel. Sok ész, komoly munkásság és tiszta erkölcsök képezik quintessentiáját az állami létnek, melyek, ha bármely nemzetnél hiányoznak, azokat a külső kultúrának fénye nem fogja erősekké tenni, sőt nem fogja megmenteni a hanyatlástól. A példák a történelemben nem hiányoznak. És erre nézve legyen szabad közoktatásunk szellemére, mely művelődésünknek és igy nemzeti culturánknak is tagadhatatlanul kiindulási pontul szolgáli némely rövid tárgyilagos észrevételt tennem. (Halljuk!) Egyetemeinken a tanszabadság, középtanodáinkban a szakoktatás van bevezetve és e tekintetben a nyugotra támaszkodtunk. De itt úgy látszik, valósul az, hogy >dum duo faciunt idein non est idem« — legalább az eredményből ítélve jogosultnak látszik e feltevés. Nem akarok ezzel a kijelentéssel a tanszabadság vagy a szakoktatás theoriája ellen szólani, hiszen sehol sem lehet inkább vitatkozni, mint e körül. Átalában a szakoktatási kérdésekben mindent controverssé lehet tenni, elkezdve a kérdésektől, melyek a szenvedélyek fellazítására szolÁGOS ÜLÉS. 123 gálhatnak, mindazon kérdésekig, melyek tisztán paedagogiai jellegűek. De miután az okozatról az okra jogos a következtetés, kénytelen vagyok constatálni, hogy közéletünk soknemű jelenségei, melyek azoknál mutatkoznak, kik az általam jelzett rendszer alatt nevekedtek, egy oly hiányra engednek következtetni, mely mindnyájunk és különösen a kormány gondos figyelmét kihívja; értem: a tudomány terén a felületességet, az erkölcsi téren a nagy visszaesést. A készületlenség, melyet a középtanodákból kilépő sok ifjú a felsőbb tanintézetekbe magával hoz, oly gyakori, hogy — kivévén a szellemileg gazdagabban megajándékozottakat — az egyetemre való készültségük, illetőleg képességűk joggal kérdésessé tétethetnék ; de nem csekélyebb az a bizalmatlanság, melylyel a kormányszékeknél, a közhivatalokban, intézeteknél, ügyvédeknél az illető ifjak képzettsége iránt viseltetnek; a ki ezeket tapasztalja, és a ki tanuja annak, hogy sok ifijú kénytelen tizenkét vagy tizenhárom évi tanulás után újra kezdeni önművelődését, hogy logikai gondolkozásra, tiszta észjárásra, szellemi és jellemharmoniára szert tegyen, az természetszerűen következtetést fog vonni magára a rendszerre, vagy legalább is annak ferde alkalmazására. Valláserkölcsi tekintetben sem csekélyebb a visszaesés, mely azért is nagyfontosságú, mert megrontja a nemzetnek morális erejét és értékét. Az agnosticismusnak nevezett világnézet ifjaink közé dobatik. Az agnosticismus jellege pedi g: a vallási érzéknek, tetemes elhalaványulása, hogy ne mondjam, kihatása, a morál tekintélyének megvetése, a minden szépnek és nemesnek alapját képező idealismus eltűnése, a kedélyéletnek clZ cl teljes eltompulása, mely az »inconnaissable« nyomása alatt a pessimismus karjaiba vezet. A morális pessimismustól a politikai pessimismusig csak egy lépés van és ez a nemzetnek belerejét nem fogja fokozni, e világnézettel — mely eredeténél és természeténél cosmopoliticus — nemzeti culturát nem lehet teremteni. Távol legyen tőlem a mondottakat individuálisaim, számtalan kivételeket magam is 16*