Főrendiházi napló, 1887. II. kötet • 1888. október 15–1889. június 17.

Ülésnapok - 1887-36

122 XXXVI. ORSZ Bátor voltam ezekre az alapelvekre mutatni, melyeken a magyar állam felépült és a melyek mellett vagy épen ezek kölcsön hatása alatt politikai és nemzeíi egyéniségét fentartotta. A politikai viszontagságok nem voltak képesek a nemzetet eszményi felfogásában megzavarni, magyarnak érezte magát mindig és nincsen ma senki, a ki becsületkérdésnek ne vegye azt, hogy oda törekedjék, hogy a magyar politika oly irányban érvényesíttessék, mely a nemzetet — fen tartván eredeti jellemét — erőssé és nagygyá tehesse. De midőn ezekre a politikai alapelvekre mutatok, nem tehetem, hogy egy új tényezőre is ne mutassak, mely épen oly hathatós visszahatással lehet állami létünkre, mint voltak egykor a még ki nem forrt politikai viszonyok • értem: az újabban sokszorosan felemiitett kultúrát. Ismerem az eszmék hatalmát, tudom hogy valamely nemzetnek politikai érettsége és hatalma mindig annak műveltségi fokához bizonyos okozati viszonyban áll, de tudom azt is, hogy a kultúra kétélű fegyver, mely valamint erőssé tehet egy ma szilárd alapon álló népet, úgy másrészről bizonytalanná teheti annak jövőjét, ha azt eredeti nemzeti jelleméből kivetkőztetni képes lenne. Autodidacticusok nem vagyunk, tanítóink ott a nyugaton vannak. A mivel bírunk, tölök sajátítottuk el, a civilisatio vámsorompókat nem tűr és mi épen úgymint más nemzetek, a tudománynak cosmopoliticus hatása alatt állunk. Előny ez, melyet méltányolni kell; de az előnynek van hátlapja, mint minden dolognak van fény- és árnyoldala. Az előny abban van, hogy nem töretlen úton haladván, közművelődési intézeteinket más európai művelt nemzetek mintaintézetei szerint szervezhetjük, hogy minden irányban művelődhetünk, hogy fejlődhetünk, hogy haladhatunk, az árny- és igy a veszedelem abban van, hogy nemzeti individualitásunk a cosmopolitismus hatása alatt szenvedhet. És én teljesen értem és méltánylom azok törekvését, kik ennek mintegy ellensúlyozására magyar nemzeti culturát kivannak létesíteni. A >nemzeti cultura< fogalma, alkalmazzuk ÁGOS ÜLÉS. azt bármely élő nemzetre, tág fogalom, melynek definitiója iránt igen bajos tisztába jönni. Ma alig létezhetik nemzet, mely önerejéből képes volna az európai többi nemzetekétől különböző, sajátlagos új culturát teremteni. A tudomány, a művészet, az ipar s átalában a művelődés oly magas fokon áll, eszközei oly sokszorosak, eredményei oly fényesek, elterjedése oly átalános, hogy annak egyes nemzetek adhatnak új impulsust, de újat teremteni alig leendnek képesek. Ha tehát »magyar cultura* létesítéséről van szó, én azt csak úgy értelmezhetem, hogy nemzetünk az átalános európai culturát assimilálván, azt eredeti magyar jelleméhez, nemzeti eszményéhez, költői sajátságaihoz, ősi szokásaihoz, nyelve eredetiségéhez, szóval ahhoz, a mit nemzeti geniusnak neveznek, idomítsa, mindenben pedig a politikai nemzet jellegét feltüntesse. Ha ez az értelme a magyar nemzet törekvésének, akkor én szívesen üdvözlöm az eszmét, mert akkor az európai cultura mitsem vesztvén magasztosságából nemzetünkben megtestesülvén, Magyarországot a művelődésnek azon magaslatára fogja emelni, hogy nem csak méltó helyet foglal el Európában, hanem nyugat és kelet közt lévén elhelyezve, közvetítő szerepét kelet felé sikerrel fogja teljesíteni, bölcs körültekintéssel távol tartván egyrészről a cosmopolitismus kinövéseit és másrészről összpontosítván a hazában már eddig is létezett közművelődési tényezőket, egy új centrumát fogja teremteni a civilisatiónak; teremteni fog gyúpontot, mely szétlövelleni fogja világosságát oda, a hol ma kis népek és országok alakulóban vannak, kikre nemzetgazdasági, kereskedelmi, ipar és tudomány tekintetében mint delej, vonzó erővel fog birni és lehetővé fogja tenni a morális terjeszkedést; a magyar nemzet szellemi hatalom lesz, mely midőn hódit, le nem alacsonyít, mely a szomszéd nemzetek önérzetét nem sérti, de megszünteti az előítéleteket és közös érdekeket teremtvén, elhárítja a féltékenységet. Ez az a felvilágosodott érdek, mely jóakarattal párosulva barátokat szerez. De, méltóságos főrendek, ez hosszú, hosszú