Főrendiházi napló, 1887. II. kötet • 1888. október 15–1889. június 17.

Ülésnapok - 1887-36

122 XXXVI. ORSZ Bátor voltam ezekre az alapelvekre mutatni, melyeken a magyar állam felépült és a melyek mellett vagy épen ezek kölcsön hatása alatt politikai és nemzeíi egyéniségét fentartotta. A politikai viszontagságok nem voltak képesek a nemzetet eszményi felfogásában megzavarni, magyarnak érezte magát mindig és nincsen ma senki, a ki becsületkérdésnek ne vegye azt, hogy oda törekedjék, hogy a magyar politika oly irányban érvényesíttessék, mely a nemzetet — fen tartván eredeti jellemét — erőssé és nagygyá tehesse. De midőn ezekre a politikai alapelvekre mu­tatok, nem tehetem, hogy egy új tényezőre is ne mutassak, mely épen oly hathatós vissza­hatással lehet állami létünkre, mint voltak egy­kor a még ki nem forrt politikai viszonyok • értem: az újabban sokszorosan felemiitett kultúrát. Ismerem az eszmék hatalmát, tudom hogy valamely nemzetnek politikai érettsége és hatalma mindig annak műveltségi fokához bizonyos okozati viszonyban áll, de tudom azt is, hogy a kultúra kétélű fegyver, mely vala­mint erőssé tehet egy ma szilárd alapon álló népet, úgy másrészről bizonytalanná teheti annak jövőjét, ha azt eredeti nemzeti jelleméből kivet­kőztetni képes lenne. Autodidacticusok nem vagyunk, tanítóink ott a nyugaton vannak. A mivel bírunk, tölök sajátítottuk el, a civilisatio vámsorompókat nem tűr és mi épen úgymint más nemzetek, a tudománynak cosmopoliticus hatása alatt állunk. Előny ez, melyet méltányolni kell; de az előnynek van hátlapja, mint minden dolog­nak van fény- és árnyoldala. Az előny abban van, hogy nem töretlen úton haladván, köz­művelődési intézeteinket más európai művelt nemzetek mintaintézetei szerint szervezhetjük, hogy minden irányban művelődhetünk, hogy fejlődhetünk, hogy haladhatunk, az árny- és igy a veszedelem abban van, hogy nemzeti individualitásunk a cosmopolitismus hatása alatt szenvedhet. És én teljesen értem és mél­tánylom azok törekvését, kik ennek mintegy ellensúlyozására magyar nemzeti culturát kivan­nak létesíteni. A >nemzeti cultura< fogalma, alkalmazzuk ÁGOS ÜLÉS. azt bármely élő nemzetre, tág fogalom, mely­nek definitiója iránt igen bajos tisztába jönni. Ma alig létezhetik nemzet, mely önerejéből képes volna az európai többi nemzetekétől különböző, sajátlagos új culturát teremteni. A tudomány, a művészet, az ipar s átalában a művelődés oly magas fokon áll, eszközei oly sokszorosak, eredményei oly fényesek, elterje­dése oly átalános, hogy annak egyes nemzetek adhatnak új impulsust, de újat teremteni alig leendnek képesek. Ha tehát »magyar cultura* létesítéséről van szó, én azt csak úgy értelmezhetem, hogy nemzetünk az átalános európai culturát assi­milálván, azt eredeti magyar jelleméhez, nem­zeti eszményéhez, költői sajátságaihoz, ősi szo­kásaihoz, nyelve eredetiségéhez, szóval ahhoz, a mit nemzeti geniusnak neveznek, idomítsa, mindenben pedig a politikai nemzet jellegét feltüntesse. Ha ez az értelme a magyar nemzet törek­vésének, akkor én szívesen üdvözlöm az esz­mét, mert akkor az európai cultura mitsem vesztvén magasztosságából nemzetünkben meg­testesülvén, Magyarországot a művelődésnek azon magaslatára fogja emelni, hogy nem csak méltó helyet foglal el Európában, hanem nyu­gat és kelet közt lévén elhelyezve, közvetítő szerepét kelet felé sikerrel fogja teljesíteni, bölcs körültekintéssel távol tartván egyrész­ről a cosmopolitismus kinövéseit és másrész­ről összpontosítván a hazában már eddig is létezett közművelődési tényezőket, egy új cen­trumát fogja teremteni a civilisatiónak; terem­teni fog gyúpontot, mely szétlövelleni fogja világosságát oda, a hol ma kis népek és orszá­gok alakulóban vannak, kikre nemzetgazdasági, kereskedelmi, ipar és tudomány tekintetében mint delej, vonzó erővel fog birni és lehetővé fogja tenni a morális terjeszkedést; a magyar nemzet szellemi hatalom lesz, mely midőn hódit, le nem alacsonyít, mely a szomszéd nemzetek önérzetét nem sérti, de megszünteti az előítéleteket és közös érdekeket teremtvén, elhárítja a féltékenységet. Ez az a felvilágoso­dott érdek, mely jóakarattal párosulva bará­tokat szerez. De, méltóságos főrendek, ez hosszú, hosszú

Next

/
Oldalképek
Tartalom