Főrendiházi napló, 1887. II. kötet • 1888. október 15–1889. június 17.

Ülésnapok - 1887-36

XXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 119 akár jogosulatlan izgatásoknak, akár méltatlan gyanúsításoknak állandó tápul szolgáljon. A kérdésnek ezen stádiumában nekem úgy tetszik, mintha várakozás álláspontját a helyes kibonfakozásra irányzott nemes törekvésnek kellene felváltania, mely az én felfogásom szerint abban állana, hogy az előterjesztett javaslat szervezetét a kormány beható megbirálás alá venné és ha abban akár az állam iránti viszonyra, akár ő Felségének elidegenithetlen, átrukázhatlan és a szent korona birtoklásához kötött kegyúri jogaira nézve valami sérelmes vagy csak aggályos is van, azt jelölje ki és megbirálásának eredményét, a fonalat ott fogván meg, a hol megszakadt, a csak ülésszakaiban felfüggesztett, de el nem oszlatott kongressussal közölje. Ezen intézkedés által útját vágja azon alaptalan feltevéseknek és gyanúk nak. mintha az érdekletteknek bármelyik oldalán léteznének rang és befolyásra kiváló elemek, melyek az autonómiától való félelmükben e kérdésnek további halasztásában keresnének menedéket. Van a minister urnak még egy kijelentése, mely a budai katholikus gymnasium mellett felállítandó hasonló jellegű finöveldére vonatkozólag, az ő beleegyezésével is, az alsóház egyik határozatában nyer kifejezést. Dicséretre méltó ő excellentiájának az a törekvése, mely az általa contemplált intézet felállítására irányul és a mely bizonyos tekintetbea csakugyan hézagot pótolna. És ha az általa kezelt tanulmányi alapnak jelen helyzete őt arra a meggyőződésre birta, hogy annak jövedelmei a rendes kötelezettségeknek minden kára és csorbítása nélkül erre az intézetre is fordíthatók és ha az ő Felségéhez intézett, megokolt felterjesztése alapján annak legkegyelmesebb engedélyezését megnyerte, akkor ő az adott viszonyok között, ez idő szerint, szabályszerűleg és jogilag nem kifogásolható módon járt el, midőn ezen intézet felállítását elhatározta. De van az ő nyilatkozata alapján és az ő helyeslésével is az alsóház határozatának ez intézet szervezetére vonatkozó részében egy intézkedés, a mely — nekem legalább úgy tetszik, mintha az általa, programmbeszédében kifejtett elvektől való határozott eltérést, elhajlást jelentene. Értem a katholikus papságnak a hitoktatón kivüí, ez intézetnek igazgatói és tanári állásából való kizáratását. Ez, méltóságos főrendek, az ostraeismusnak egy neme volna, mely a katholikus papságot, a katholikus alapokból majdan felállítandó és nagy részben fentartandó intézetekből száműzné, mielőtt ezt a száműzetést megérdemelte volna s melyet ezen papságnak sem múltja, sem jelene nem igazol. Az a papság, mely e nemzetnek bölcsőjénél virrasztott, mely e nemzet állami és culturalis kifejlődésének és haladásának minden ágában becsületes igyekezettel részt vett, melynek tagjai ma is a tudományok különböző nemeiben a legkiválóbb tudósok között méltó helyet foglalnak, talán még sem érdemelné meg, hogy oly ellenségnek tekintessék, melylyel szemben akár az államnak, akár a kormánynak, szüntelen résen kellene állania. Nem titkolhatom el, hogy ez az intézkedés nekem fájdalmas meglepetést okozott és ha — talán ez irányelvet is fejezne ki — én azt mélyen sajnálnám. De remélem, hogy ő excellentiája magának az általa contemplált intézetnek jól felfogott érdekében is meg fogja találni a módot, melynek segitségével sikerülni fog az általa felállított elvek és tények között a kellő összhangot visszaállítani. Causa jubet melior superos sperare secundos. A költségvetést elfogadom. Szontagh Pál: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendiház! A német irodalomban tekintélyes helyet elfoglaló történész és publicista, Rotteck, történelmi munkájának végén, ott, a hol előadását körülbelül az 1815. év eseményeivel végzi, azt mondja, hogy: az Í8Í5. évben tartott bécsi congressus határozatai minden polgárban bánatos kedélyállapotot idéztek elő. Hasonlóképen mondom én, mélyen t, főrendiház, magamról, hogy: valahányszor Magyarország költségelőirányzata tárgyaltatott, akár a képviselők házában, akár pedig itt, a főrendiházban, az hasonló bánatos kedélyállapotot támasztott és támaszt bennem. Hogy most felszólalok, annak oka az, hogy igazoljam ezt a bánatos kedélyállapotot egyrészt