Főrendiházi napló, 1887. II. kötet • 1888. október 15–1889. június 17.
Ülésnapok - 1887-36
120 XXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. és hogy másrészt idézzek egyet-mást a költségelőirányzat részleteiből. Ezt teszem ismét azon elvnél fogva, melyet magam is vitattam és propagáltam, hogy a főrendiháznak nem lehet hivatása az egyes, speciális tételek bogarászatával foglalkoznia, hanem a budget irányában átalánosságban jeleznie álláspontját. Az egyik ok az, hogy midőn igen sok évvel ezelőtt képviselői pályámon a legelső költségelőirányzat tárgyaltatott, szóban és nyomtatásban annak a gondolatnak igyekeztem kifejezést adni, hogy ne tanakodjanak a képviselő urak azon, hogy mit kell megállapítani, kiadásképen, hanem vessenek számot azzal) mit vesz be a magyar állam jövedelemképen és hogy ahhoz mérsékeljék kiadásaiknak tételeit, a minek bevételére biztos, vagy a biztosságot megközelítő kilátás van. Ez nagyon naiv felfogásnak látszott a képviselőház többsége előtt; sőt egy akkor is nagy tekintélynek örvendett publicisticai orgánum — mely különben most is ugyanolyan tekintélynek örvend — ezt a nyilatkozatomat megrótta nemcsak, hanem ellenezte, sőt naivnak mondva, jószívű mosolylyal nevetségessé is tenni igyekezett Be kell vallanom, hogy nem is követik semmiféle törvényhozásnál, hanem először azt keresik, hogy mire van szükség és azután igyekeznek felhajtani az arra megkívántató jövedelmeket. Ez a bánatos kedélyállapotomnak az egyik oka. A másik ok: a földadónak állapota. Ez, ép oly szivemhez nőtt ügynek néztem én 1865 óta és 22 éves képviselői pályám alatt, nézem most is, mint a mennyire tapasztalom, hogy szivéhez vannak nőve a vallás- és közoktatásügyi dolgok az imént előttem felszólalt nagyméltóságú tag urnak. A dolog most már úgy áll, hogy a régi kataster megállapította, hogy 30«/»-ot adjon oda a földbirtokos jövedelméből az államnak; 30%-ban állapította meg akkor, mikor tudjuk, hogy a termények sokkal magasabb értéket képviseltek, A mint ma. Azóta ez nem változott, a 30 e /o-ot most is követeli a maga részére az államkincstár. De a viszonyok megváltoztak, és hallottam, olvastam is azt az ellenvetést, hogy t az agriculturalis kínos állapot nem tisztán Magyarországban mutatkozik. Jól tudom, hogy az Európában, Amerikában, sőt talán Ausztráliában is megvan; tudjuk, hogy megvan a gazdasági crisis az egész föld kerekségén. Az én szerény logikám ebből mit következtet? Ha a crisis megvan, ha azon változtatni nemcsak a közel jövőben, hanem évtizedek alatt sincs kilátásunk, nagyon természetes volna, hogy azt a 36 milliót, melyet, ha jól tudom, képvisel a földadó, csökkentsük oly módon, hogy a jelen agrarius-crisis nyomán beállott veszélyes állapotnak megtelelő legyen azokban az években is, a melyek következni fognak, és a melyek az agriculturalis krisisen változtatni alig fognak. Ez bánatos kedélyállapotom második indoka. Még egyet mondok igen röviden, — amint szoktam képviselői pályámon is, úgy most sem szándékozom a méltóságos házat sokáig untatni, — a mi szintén bánatos kedélyállapotom igazolásául szolgál. Ez a felekezeteknek alamizsnaként nyújtott, ha jól tudom, 20.000 frtos tétel. Lehetne mondani, hogy ez a részletekhez tartozik; de, miután a főrendiházat nem tartom hivatottnak másra, mint arra, hogy az egész budgetet elfogadja, vagy visszautasítsa, én ugyan a visszautasitási álláspontra nem helyezkedem, mégis igazolnom kell, hogy miért fáj a tárgyalás alatt levő költségvetés. 20.000 frtot adnak a protestáns evang. felekezeteknek és a legutóbbi időben, a mit sohasem tapasztaltam — privát téren, a közéletben, úgy látom, másként van — ezen 20.000 frtos alamizsnát még 5°/o-kal csökkentik is. Eszembe jutott mindig és eszembe jut most is, hogy az 1848: XX. törvényczikkben egy váltót trassált az akkori törvényhozás az utódokra, a mely törvényben szerintem a váltóhoz hasonló kötelezettség rovatik az utódokra, hogy tudniillik azt beváltsák. Ebben tudniillik kimondatik az egyenjogúság és a teljes reciprocitás. Ne méltóztassék ezzel az alamizsnával rossz vért okozni bizonyos felekezetek tagjai között. Voltam már abban a helyzetben képviselői pályámon is, midőn ezen tétel törlését javasoltam; mert megalázónak tartom nemcsak azt a 20.000 frtos tételt, melyet a lutheránus egyház egyik superintendentiája kapott, hanem megalázónak
