Főrendiházi napló, 1887. II. kötet • 1888. október 15–1889. június 17.
Ülésnapok - 1887-36
XXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 115 Elnök: Ezek a tárgyak kiadattak a péDZügyi bizottságnak jelentéstétel végett. A bizottságok mindezek felől jelentéseiket beadván, miután azok kinyomattak és szétosztattak, a holnap és esetleg holnapután tartandó ülés napirendjére kitüzettek. (Helyeslés.) Tudomásul vétetik. Tárgyalás alá kerül most az 1889. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat. Méltóztassék a pénzügyi bizottság jelentését felolvasni. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a jelentést), Nyáry Jenő b. jegyző: Samassa József egri érsek ő nagyméltósága! Samassa József egri érsek: Az állami költségvetés évi tárgyalásánál a törvényhozás tagjainak joga és kötelessége az állami kormányzat politikájának szellemét és irányát, a mint az a maga egészében, vagy annak egyes ágaiban nyilatkozik, elfogultság és előítélet nélkül komoly megfontolás és megbirálás alá venni, hogy az ország állapotának valódi képe lehetőleg feltáruljon. E jog támogatja jelen felszólalásomat is, midőn a kormányzat más ágainak megbirálását szakavatottak részéről remélve, én különösen a vallás- és közoktatásügyi tárczának kérdéseivel kívánok foglalkozni. Nem tagadom, nagy érdeklődéssel vártam a csak néhány hónap előtt székét elfoglalt vallás- és közoktatásügyi minister úrnak első hivatalos nyilatkozatát, melyben a hatásköréhez tartozó, mind magokban, mind következményeikben igen fontos ügyekre nézve felfogását és nézeteit előadja; és midőn azt beható figyelemmel elolvastam, feltevén magamban, hogy annak legalább azon részeire, melyek az adott viszonyok közt szerintem kiválóbb figyelmet igényelnek, habár inkább csak ráutalás, mint részletesebb fejtegetés alakjában ebben a házban néhány szót koczkáztatok, ha nagyméltóságtok nagybecsű türelme ezt a szándékomat kegyesen támogatj a. (Halljuk!) Mindenekelőtt kijelentem, hogy a minister ur előadásában egyrészről örvendetes tanúságát láttam annak a tudatnak,melylyel ő excellentiája a tárczájához tartozó közoktatási és egyházi ügyeknek fontossága és azoknak jelenlegi állása felől bír; másrészről megtaláltam benne az egyéni erők appretiatiójának azt a mértékét, mely a hasznos tevékenységnek egyik alapfeltétele. Nincs abban semmi, a mi az önbizalom túltengésének azon szomorú nemére mutatna, mely a mint átalában az önművelődés és haladás életerét metszi ketté, úgy az egyes államférfiak nyilvános működését jobbára álclástalanná teszi, a kik példátlan munkássággal bár, csak romokat építenek, midőn önerejök túlbecsülésében örőmestebb újítva, mint javítva, a létező és jói keresett jogokat nem kímélve, és mentséget a jogosult panaszok és előterjesztések ellen csak a hatalom öntudatában és szándékuk tisztaságában keresve, a mennyiben rajtok áll, a tiszteletet igénylő tekintélyeket megingatják és az emberek leggyengédebb érzelmeit érintve, minden haszon nélkül csak elkeseredést okoznak. Ezt az előadásnak átalános jellemzésére szívesen constatálva, mindenekelőtt rámutatok az előadás azon részére, mely kétségtelen bizonysága aunak, hogy ö excellentiája a közoktatás terén eddig követett politikának irányát a józan kritika érzékével figyelte meg és felismervén annak egyik alaphibáját, nyíltan kijelentette, hogy a közoktatás terén a külső alkotások aeráját a belső alkotások aerájának kell felváltania és az inkább extensiv működés helyett az intensiv működésnek kell következnie. A minister úr ezen kijelentését mindazok köszönettel fogadják, a kik a tanügy fontosságának érzetétől át vannak hatva, mert elhallgatni a hibát annyi, mint annak czinkosává lenni; hangoztatni azt nyugodt és részrehajlatlan törvényhozók előtt, annyi, mint annak nagyobbiíását már elkezdeni. Miként a nemes szándékkal gyakran történni szokott, a jó következmények meghiúsittatnak, ha azokat nagyon siettetni akarják; megesett ez nálunk is a közoktatás terén. Néhány év folytán a hivatalos kimutatások csak szerencsés törekvéseket és elég sebes előhaladásokat tüntettek fel. Az iskolák és az iskolába járó gyermekek száma elég gyorsan emelkedtek; a költségvetésben megajánlott 15*
