Főrndiházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–1888. június 21.

Ülésnapok - 1887-11

XI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 79 ről kötelességemnek tartom egy pár szót a hallottak után mondani. Beszédem végén — a mennyire lehet — igyekezni fogok Zichy Nándor gróf ő méltósága kívánságának is eleget tenni arra nézve, hogy a pénzügyek rendezése iránti nézeteimet és szándékaimat e helyen is elmondjam. E helyen is, mert hisz mást, mini a mit már ismételten, más alkalmakkor mondottam, természetesen mondani most sem leszek képes. Mindenekelőtt egy pár észrevételt szüséges tennem azokra, mik felhozattak és itt megjegyzem, hogy azokra kívánok szorítkozni, a mik, ha nem közvetlenül is, de legalább közvetve a költségvetéssel és a pénzügyi rendelkezéssel kapcsolatban vannak és ha egy-két szót szólok egyébre, ezt csak azért teszem, nehogy elismerni láttassam, mintha az, a mi itt vádképen felhozatott, akár az én nézetemmel, akár a kormány nézetével — mióta legalább én kormányon vagyok, de jól tudom az előtt sem volt e tekintetben más a nézet — összhangzásban állna. Épen csak ezen szempontból kívánom megjegyezni, hogy a mi azon kétfelől hangoztatott vádat illeti, mintha hazánkban a valláserkölcsös nevelést valaki ellenezné, ilyesmi — bátran merek hivatkozni reá — soha e kormány részéről sem nem mondatott, sem nem tétetett. Aligha nem akkor, mikor a népoktatásról szóló törvényjavaslat először tárgyaltatott, volt — tudom — egy-két hang a törvényhozás másik házában, a mely a valláserkölcsös oktatást, azt hiszem, nem is rossz szándékból, az iskolákból ki akarta tiltani. Azt hiszem, — ismétlem — nem rósz szándékból; mert azt, hogy ne akarná, hogy az emberek vallásosak és erkölcsösek legyenek, senkiről fel nem teszem; de hivatkozással tették ezt Angliára, hol az alsóbb iskolákban a vallás nem taníttatik; mert ott a felfogás az, hogy a vallást és erkölcsöt a családban kell a gyermek szivébe csepegtetni; pedig hogy ez az Anglia a legvallásosabb népet foglalja magában felekezeti különbség nélkül, ezt azt hiszem, senki tagadni nem fogja, de mind a mellett, hogy ezen intentióból hozták fel ezt azok is, a kik felhozták, hivatkozom reá, hogy én akkor még, mint ellenzéki képviselő, ellene nyilatkoztam ennek s aligha nem akkor mondottam azt, a mit sokat hangoztattak, hogy tudni illik én nem óhajtom, hogy az állami iskolákban ne taníttassák a vallás, mert én borzadok egy atheista államtól. Ez volt nézetem akkor, ez a nézetem ma is. (Helyeslés.) A mi már a többi kérdéseket illeti, mindenekelőtt Zichy Nándor gróf ő méltósága a zárszámadási ügynek mibenléte iránt kivánt, ha jól tudom, felvilágosítást. Erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy igaz, esztendő telt el azóta; igaz az is, hogy bár ezen enquétet, a melynek összehívását akkor kilátásba helyeztem, a nyár kezdetén összehittam; de mindenki tudja azt, hogy másoktól, mint ministerektől és álíamtisztviselőktől — másutt ezektől sem kívánják ép oly szigorúan, mint nálunk — azt követelni, hogy az egész esztendőben és a nyári hónapokban is a fővárosban legyenek és dolgozzanak, nem lehet. Összejött tehát az enquéte először megalakulás végett, tanácskozásait megkezdte az őszön, kiküldött egy albizottságot, ez elkészítette javaslatát és most, mihelyt a törvényhozási tárgyalások, mi talán nem sokára meg fog történni, a közelebbi ünnepek miatt szünetelni fognak, akkor a nagy bizottság ezt a munkálatot tárgyalni fogja és azután lesz a kormány abban a helyzetben, hogy a miben szükséges, javaslatokat tehessen. (Helyeslés.) Különben annyit bátor vagyok megjegyezni most is, hogy zárszámadásaink rendszerén, nem akarom tagadni, lehet egyben, vagy másban változtatni; de hogy zárszámadásainkból a valódi helyzetről ép ugy meg ne lehetne győződni, talán itt-ott egy kissé nagyobb fáradsággal, mint más államok zárszámadásaiból, ezt, bocsánatot kérek, épen ezen enquéte tárgyalása után is tagadásba veszem, a melynek pedig tagjai voltak szintén kikeresve mindazok, a kik leginkább gáncsolták zárszámadásaink rendszerét a törvényhozás kebelében. Sajnos, nem lehetett ezen enquétenek tagja egészségi állapota miatt az, a ki — mint ő méltósága emiitette — a múlt esztendőben ezen tárgyhoz a legtüzetesebben szólt. Ez is nem rajtam múlt, nem is ő rajta, hanem ezt az ő korával együtt járó betegeskedése idézte elő. , Meg kell még mindenek előtt Zichy Henrik