Főrndiházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–1888. június 21.

Ülésnapok - 1887-11

80 XI. ORSZÁGOS ÜLÉS. gróf ő excellentiájának jegyeznem, hogy ő chauvinismussal, nagyralátással vádol bennünket és azt mondja, hogy ime, pl. azért, mert Németország épített stratégiai vasutat, nekünk is kellett nagy költséggel stratégiai vasutakat építenünk. Bocsásson meg ő excellentiája; a ki azért szavazta meg a stratégiai vasutak költségeit, mert Németország is tette, az nagyon hibásan cselekedett; de a ki azért szavazta meg, és ha kell, meg fogja szavazni ismét, hogy a monarchiát és hazánkat megvédhessük, az kötelességét teljesítette. Ezt nagyzásnak és utánzási vágynak tulajdonítani nem lehet. (Élénk helyeslés.) De ő excellentiája — teljesen elismerem, mint minden nézetnek, ugy ennek is jogosultságát — azt mondja, hogy a mi rendszerünkben, és meg is nevezi azt, a parlamentaris rendszerben rejlik a legnagyobb hiba. Hiszem, hogy mint minden rendszernek, ennek is megvannak hibái, azt senki, a ki legbuzgóbban ragaszkodik is hozzá, tagadni nem fogja. És még az is lehet, hogy a parlamentarismus rendszere esetleg itt-ott vezethet a többségnek túlságos uralmára, de mégis azt kérdem, hogy mi igazságosabb, mi felel meg jobban a szabadságnak és mi felel meg jobban a nemzeti törekvések, nek, az-e, hogy az uralom a többség kezében legyen, vagy pedig az, a mi hajdan volt, hogy a kisebbség uralja a nemzet többségét? (Igás! Ugy van!) Én azt hiszem, hogy az igazság serpenyője mindig a parlamentarismus felé fog billenni, (ügy van! Ugy van!) Egyébiránt azokat, a kik visszagondolnak a múlt időkre, arra is kérem, két dologban legyenek méltányosak. Az egyik az, és ezt ismét csak mellesleg említem fel, a mit ő excellentiája azon irányban felhozott, hogy a kormány beleavatkozik a római katholikus alapokba.(Halljuk!) Hogy e tekintetben a kormánynak hatásköre ma nem tágabb, sőt a legújabb időben szűkebb, mint a minő volt a helytartó tanácsé, ebben mindazok, a kik a viszonyokat ismerik, nekem igazat fognak adni. (Ugy van! Ugy van!) Méltóztassanak ezen kivül meggondolni azt, hogy a viszonyok is változtak és hogy nincs az a kormányrendszer, kezdve az absolutismuson, bármelyiket veszszük is, a mely mellett ma annyi költséggel lehetne egy országot administrálni, mint lehetett az előtt. Ez áll minden államra és igy azon államokra nézve is, melyekben már az előtt is a jobb administratio lévén, az administratio nem oly rohamosan fejlődött, mint nálunk. Ez irányban tehát összehasonlítást tenni teljesen lehetetlen. (Igaz! Ugy van!) Különben a költségvetéssel összeköttetésben gróf Zichy Nándor is szives volt a rendszerváltoztatásra nézve is nyilatkozni. Az egyik, a mit megváltoztatni akar, a közigazgatási rendszer és azt mondja, hogy ma már nem lehet azt állítani, hogy egy más rendszer többe kerülne, mert hisz ma már meg kell adni a mostani rendszer szerint is az illetőknek ugy a nyugdíjat, mint az előléptetést. Bocsásson meg nekem ő méltósága, de itt tévedés van. Az administratiót a törvényhatóságokban vivő közegeknek az állam terhére eső nyugdíjazásaról vagy előléptetéséről még csak szó sincsen, pedig a nagy számát az administrativ tisztviselőknek azok teszik, a kik a törvényhatóságokban végzik a functiót. Furcsának tetszenek nekem ezek az állitások épen azok részéről, a kik magukat conservativeknek nevezik. (Halljuk!) És itt megjegyzem, hogy a conservativismus azon értelmezését, a melyet ő méltósága ezen szónak adott, azt hiszem, mindenki tisztelettel elfogadja; de miben áll ezen conservativismus? A viszonyok fejlődése szerint építeni és javirani a régi alapon. Ez az, a min én igyekszem, a mit én teszek, a mióta befolyást gyakorlok. Ellenben az a conservativismus, a melyet ők akarnak, nem egyéb, mint halomra dönteni azt, a mi századokon keresztül alakult (Igás! Igás!) és helyébe állítani egy ideális jobbat és szebbet. Ez aztán lehet igazolt, de nem conservativismus, ez már a radicalismussal határos. (Helyeslés.) De pénzkimélés szempontjából ő méltósága az igazságügyi reformot is akarja. En istenem, ki ne hinné, ki ne óhajtaná, hogy a hiányok az igazságügyi téren mentől előbb pótoltassanak. De már bocsássa meg ő méltósága, mint megtakarítási eszközt, kívánni ezt, ez már azután, szerintem legalább, megfoghatatlan, pedig — ismétlem — ö méltósága ezt, mint a meg\ takarítások egyik eszközét méltóztatott felemii-