Főrndiházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–1888. június 21.

Ülésnapok - 1887-11

78 XI. ORSZÁGOS ÜLÉS. Mellesleg mondom, ha azt akarnok, hogy közigazgatási költségeink ne szaporodjanak a végtelenig, akkor az imént emiitett prudens és circumspectus civis polgári erénye mellett még egy régi táblabíró erényt kellene felelevenítenünk és újra divatba hoznunk, hogy t. i. minden megyében és községben legyenek oly férfiak, kik vagyoni állással és kellő képzettséggel birván, ingyen szolgáljanak rövid ideig a közügy terén. Ha ezt el nem érjük, a takarékosság bizonyos pontján túl nem mehetünk. Nagyon ajánlom ezt mind azok figyelmébe, kik a régi polgári erények hanyatlásán velem együtt sokszor méltán búslakodnak. Azon módot, hogy csakis takarékosság utján, vagyis kiadásaink és beruházásaink megszorításával rendezzük a financiákat, vagy hogy leginkább azzal, sehogy sem pártolom. A takarékosságot a magánember és családapa első kötelességének, erényének tartom, de az államnak más a helyzete és mások a |kötelességei. Az állam nem számithat ugy, hogy ime ennyi jövedelme van és abból mennyit adhat ki. Ez politikában nagyon nyárspolgárias felfogás volna. Az államnak bizonyos kötelességei vannak, melyeket teljesítenie kell s azért átalánosan ismert dolog, hogy a budget minden államban ugy készül, hogy először jelöltetik ki a szükséglet, azután a fedezet. Megvallom, ha már számokról beszélünk, engem sokkal jobban elszomorit, ha a statisztikai adatokból azt látom, hogy pl. Magyarország a népesség szaporodása tekintetében nem tart lépést más országokkal, hogy csak egy fél vagy egy töredék százalékkal több a szülöttek száma, mint a halottaké. Ez engem sokkal mélyebben elszomorit, mint a deficitnek pár százezerrel feljebb- vagy lejebbszállása. Ha hallom, hogy egy iskolát, egy kisdedóvó intézetet kénytelenek vagyunk bezárni, ha ott van a két osztály és nem bírjuk felállítani reá a harmadikat stb., ez reám sokkal szomorúbb hatást tesz, megvallom, mint a deficitnek pár százezerrel, mondjuk egy millióval, sőt pár millióval való szaporodása. Ha önök erre azt mondják, hogy igy az adósságcsinálás lejtőjén vagyok, én viszont azt mondom, hogy önök a fösvénység lejtőjén állnak, mely sokkal veszedelmesebb, mert visszaesést idéz elő. Régi magyar parasztmondás — méltóztassanak megengedni, hogy ezt idézzem — hogy >a fösvény ember kétszer fizet*. így áll ez pl. az országház ügyeivel is, mely szintén felhozatott. Bizonyára senki sem fogja követelni, hogy annak építése abbanhagyassék, hogy az a jelenlegi állapotban maradjon, mert ez esetben az is el fog romlani, a mit eddig csináltak. Én tehát, méltóságos főrendek, miután oly szerény vagyok, hogy nem kívánom egyszerre minden lehető jónak az összegét, hanem megelégszem, ha haladást constatálhatok és ez nemcsak a bizottság jelentéséből, nemcsak a minister exposéiböl — a mennyire tudomásunk van róluk — tűnik ki világosan, hanem a t. ellenzék szónokainak saját nyilatkozataiból is, kijelentem, hogy a költségvetést átalánosságban és részleteivel együtt en bJoc elfogadom. (Helyeslés.) Zichy Nándor gróf: Én tisztán csak a házszabályokra és a parlamenti gyakorlatra való hivatkozásra kérek szót. Valakinek máshol ejtett szavaira vagy elfoglalt álláspontjára hivatkozni, azokat itt reproducálni és ennek alapján egy más kérdést a discussióba bevonni: nézetem szerint, a parlamentaris gyakorlattal meg nem egyeztethető, nem helyes eljárás. Én t. barátomnak és véremnek irányomban tett megjegyzéseire, minthogy azokat a legjobb indulatból származottaknak vélem, semminemű észrevételt nem kívánok tenni; de jogosítottnak tartom magamat — és azt gondolom, ezen jogot kegyesen meg fogják adni — hogy anynyit nyilatkoztassak ki, hogy ha már azokról, a miket én a jubiláris nagy gyűlésen mondottam, itt szó lehetne, először is azt, a mit ott mondtam, helyesen kellene reproducálni, a mit t. barátom nem tett s talán nem is tehetett, mert szavaimnak authenticus szövegét hihetőleg nem bírja. Én különben az ott mondottakat fenntartom mindenkor s azok irányában megjegyzéseket e helyen, mint helyesen tetteket, el nem fogadhatok. (Helyeslések.) Tisza Kálmán ministerelnök és pénzügyminister: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! (Halljuk!) A magam részé-