Főrndiházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–1888. június 21.

Ülésnapok - 1887-11

XI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 75 a bevételek igen optimisticusan vannak fölvéve és már ugyan megszavazott, de még a gyakorlatban nem érvényesült adótörvények eredményétől váratnak. Ezt én részemről megnyugtatónak nem találom, nem találom annál kevésbé, mert számos év óta minduntalan azon kecsegtető ígéretet vettük, hogy pénzügyi viszonyaink javulni fognak, pedig, fájdalom, nemcsak hogy nem javulnak, sőt inkább évről-évre rosszabbulnak. Nem tagadom, hogy a törvényjavaslatban némi takarékossági hajlam mutatkozik, de én azt hiszem, hogy ez ad tantam sitim nem elég. Nekünk sok kedvencz eszméről le kell mondanunk, hogy képesek legyünk pénzügyeinket rendezni. Mindazáltal a törvényjavaslatot, azon föltevésben, a melyet t. barátom, Zichy Nándor gróf előadott, a magam részéről is elfogadom. Zichy Antal: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Az előttünk fekvő költségvetési törvényjavaslat tárgyalása alkalmából nézeteimet lehető legrövidebben fogom előadni. (Halljuk!) Tartózkodni fogok minden részletekbe bocsátkozástól s egyátalában nem fogom szerfelett sok számadat felsorolásával untatni a méltóságos főrendi házat. E részben egészben osztozom előttem szólott Zichy Henrik grőf ő nagyméltóságának nézetében, a ki azt mondotta, hogy a számok csoportosításának, gruppirozásának bizonyos művészete van ; ha akarom igy, ha akarom ugy rakom össze azokat s ahhoz képest más-más eredményt tüntethetek elő vagy legalább állithatok inkább a szemlélő elé. Hanem engem, méltóságos főrendek, leginkább az előttem szólott Zichy Nándor gróf ur két eszméje inditott felszólalásra. Az egyik inkább formaság, a másik lényegbe vág. A mi az alaki kérdést illeti, a gróf ur méltóztatott különös súlyt fektetni a budget bizottság előleges tárgyalására, még pedig oly módon, mintha itt ezen alkalommal valami mulasztás történt volna. Bátor vagyok megjegyezni hogy tudtommal a szokott formaság a jelen esetben is megtartatott, mert házszabályaink értelmében, a budget a főrendi háznak külön bizottságához utasíttatott s az által nem mondom, hogy épen hosszasan, de mégis érdemlegesen tárgyaltatott. De minthogy minden eszmének meg van a maga jogosultsága s megérdemli, hogy visszhangot keltsen és esetleg viszont megérdemli, hogy czáfolatra találjon, a mi ezen díszes testületben mondatott: méltóztassanak nekem is megengedni, hogy ezúttal is mint más alkalommal és más körben már volt alkalmam e részben nyilatkozni — azorj fölfogásomnak adjak kifejezést, hogy a budget tárgyalásnak nálunk, de majdnem az egész continenten divó rendszere czéltalan és helytelen. Az én egyéni nézetem bizonynyal kevés súlylyal birhat; de a méltóságos főrendek között bizonyosan igen sokan vannak, a kik a franczia Revue des deux mondes-ot olvassák; ennek egyik utóbbi számában van egy czikk, melyben igen tanulságos dolgok foglaltatnak. Egy jeles publicista Cucheval Clavigni nagyon erős támadást intéz a Francziaországban divatozó budget-bizottsági eljárás ellen és hivatkozik, ugy, mint én is hivatkoztam, azon eljárásra, mely az alkotmányoság mintájául szolgáló Angliában divatozik. Ott tudni illik bizottságot nem ismernek, hanem van a Gommittee of the whole house, melynek ülésein a képviselő urak, kik az ügy iránt érdeklődnek, megjelenhetnek s egy tagja sincsen az illető képviselőháznak elzárva attól, hogy a szükséges felvilágosításokat magának megszerezhesse, illetőleg befolyását érvényesíthesse. A francziák egy igen intelligens része nagyon elégületlen a nálok fennálló rendszerrel. Itt van a »Journal des Economistes« csak egy sorát olvasom fel, a hol egy publicista következőképen panaszkodik: s^Actuellement, le népotisme s' étale honteusement, etle fonctionaire est une des plaies de la Republique«. Ugyanabban a korábban emiitett czikkben, ha a méltóságos főrendek abba egy pillantást vetnek, mellesleg igen épületes és tán épen korszerű dolgokat fognak olvashatni, arról a bizonyos pressióról, melyet a képviselőház s különösen a budget-bizottság egyes tagjai magára a ministeriumra gyakorolnak és azokról a bizonyos visszaélésekről, melyek ott protectionalis hivatalosztogatás és megszerzés dolgában napirenden vannak, ugy, hogy a minister keze sokszor teljesen meg van kötve s felelőssége az ad10*