Főrndiházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–1888. június 21.

Ülésnapok - 1887-11

70 XI. ORSZÁGOS ÜLÉS. póthitelek folytán, ugy, hogy ekkor én magam is a jövőt bizonytalanabbnak tartottam, mint azelőtt. De, méltóságos főrendek, a pénzügyi politika terén az érzelmek, szintúgy, mint az elméletek és elvek, igen keveset nyomnak a latban; a számok és számtételek kérlelhetlen rideg logikája előtt meg kell hajolni és azért soha és sehol az ily zavart pénzügyi helyzetből való kibonta­kozás máskép lehetséges nem volt, mint a ki­adások apasztása és a jövedelmek szaporítása által. Kérdés marad mindig csak az, hogy az eszközöknek egyike vagy másika, vagy mind a kettő együtt alkaJmaztassék-e és ha mind a kettő együtt, micsoda mérvben, micsoda moda­litásokkal ? Ha tehát az előttünk fekvő törvényjavas­latot igazságosan akarjuk megítélni, ha tisztába akarjuk hozni, vájjon a jelenlegi helyzetnek megfelel-e, vájjon mi azt lelki nyugalommal elfogadhatjuk-e, akkor természetesen, szerintem, tisztába kell hozni azt, vájjon az általam jelzett eszközök a kormány által e törvényjavaslatban érvényesittettek-e, a kiadások apasztása helyet foglalt e és oly mérvben történt-e ez, a mint lehetséges, másrészt pedig vizsgálni kell, vájjon a jövedelmek szaporításának eszközéhez is oly módon nyult-e a kormány, a mely mód utján ezen jövedelemtöbblet biztosíttatik és az adózók túl nem terheltetnek. A mi a kiadások apasztását illeti, méltó­ságos főrendek, őszintén megvallom, soha sem éltem azon illusióban, hogy ez utón valami rendkívüli eredményeket fogunk elérni és azt hiszem, hogy bármelyikünknek arra a meggyő­ződésre kell jutnia, ha a költségvetésnek főbb tételeit azok természete szerint itéli meg, lévén ezek közt sok olyan, melyeknek természete egyenesen kizárja a leszállítást. Ott van például az 1867-ben kötött egyezség által elvállalt közös adósságok kamatja, egy noli me tangere; ott vannak az azóta contrahált magyar állam­adósságok is — készségesen elismerem — igei jelentékeny és tetemes kamatösszegei, melyek pontos fedezéséről gondoskodni becsü­letbeli kötelesség, de egyszersmind az állam tekintélyének követelménye. Ott vannak a vas­utaknak biztosított garantionalis összegek, me­lyekből lealkudni absolute rem lehet semmit sem és ott van végül a nagy hadügyi budget, melyre — fájdalom — csak azt mondhatom, hogy meg kell elégedni vele, ha az az adott viszonyok között még rohamosabban nem nő, mint eddig. Fájdalom, méltóságos főrendek, de épen a hadügyi költségvetést illetőleg való­ságos abnormis helyzetben vagyunk. Érezzük és tudjuk mindnyájan, bármennyire méltán nyoljuk és ismerjük el a katonaság nemes hiva­tását, azon nagy, nehéz és nélkülözhetetlen szolgálatokat, melyeket a katonaság az állam­nak tesz, érezzük és tudjuk mindnyájan, hogy azon túlságos militarismus, mely most Európa­szerte uralkodik, előbb-utóbb az államokat anya­gilag tönkre fogja tenni és ekkép természetesen nagy veszélylyel fenyegeti egyúttal culturalis állapotunkat és in ultima analysi, talán a társa­dalmi rendet is; érezzük, méltóságos főrendek, hogy tarthatatlan ezen állapot, mely bennünket teljesen visszahelyez a középkorba, a mikor egész nemzetek folytonosan fegyver alatt állot­tak, csakhogy oly különbséggel, hogy akkor ez béke idejében költség nélkül járt, győztes háború esetén jelentékeny anyagi nyereséggel volt egybekötve, mig manapság még győztes háború esetén is beszámithatlan és pótolhatlan vesz­teséggel kell számolnunk; (Igaz! Ugy vanl) érez­zük, tudjuk ezt mindnyájan és mégis nincs és nem is lehet senki köztünk, ki a jelen, és ki tudja meddig tartó politikai viszonyok közt a hadügyi költségvetés leszállításáért a felelős­séget elvállalhatná, mert a trón és haza együt­tes legfőbb érdekeit koczkára tenni egyátalában | nem szabad. (Élénk helyeslés.) Midőn tehát a költségvetés legfőbb tételeiben semminemű meg­takarításokat sem lehet eszközölni, azt hiszem, csak elismerést érdemel a kormány, a melynek szigorú következetessége és szívóssága tudta biztosítani azt, hogy a jelen költségvetésben a rendes közigazgatás keretében, mint ezt a bizottsági jelentés is kiemeli, másfél millióval csekélyebb kiadás szerepel, mint a múlt évben­Csekély ez az összeg magában véve és talán még csekélyebbnek látszik, ha azt a deficit összegével összehasonlítjuk, de azt hiszem, nő annak súlya, értéke épen az által, hogy meg­takarítást képez, hogy ez az első eset, midőn

Next

/
Oldalképek
Tartalom