Főrndiházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–1888. június 21.

Ülésnapok - 1887-11

XI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 67 hogy t. i. csakis a megtakarítás és csakis ez adónemek kihasználása volna az, a minek alapján pénzügyi viszonyaink végleges rendezése el volna érhető. Sőt én a képviselőházban hallottam a ministerium több rendbeli nyilatkozatát, melyek a kormány pénzügyi politikájára határozottabb világot vetnek és sajnálom, hogy a méltóságos főrendek nincsenek azon helyzetben, hogy a ministerium pénzügyi politikája iránt a ministerium hosszabban, behatóbban és terjedelmesebben világosította volna fel őket, mint ezt a pénzügyi bizottság jelentése teszi. Midőn ezelőtt egy évvel a múlt évi költségelőirányzatot tárgyaltuk, részemről és több főrendi tag részéről is hangsúlyoztatott, hogy az előirányzatot azért szavazzuk meg, mert a helyzetet olyannak tartjuk, a melyen lényegesen váitoztatni nem lehet. De egyszersmind kifejezést adtunk azon meggyőződésnek, hogy az államháztartásban gyökere* reform létesíttessék, a melynek előfeltétele a különböző tárczák, kiadási és bevételi tételek alapos tanulmányozása, a melyeket rögtönözni nem lehet, de a melyek a legközelebbi költségelőirányzatban kifejezést találjanak. Én részemről ezt csakis az eddigi iránynyal való szakítás útján látom elérhetőnek s csakis akkor, hogyha szigorúan számolván azzal, a mit bírunk, költekezéseinkben és vállalkozásainkban arra fogunk terjeszkedni, a mi erőnknek megfelel. De többet mondok, én részemről az egész kormányzati irány megváltoztatását azon magasabb állami és társadalmi conservativ szempontok érvényenyesitését tartanám szükségesnek, a melyek eddig a mi államháztartásunkban és ügyeink rendezésében nem foglalták el mindenkor azt a tért, a mely azokat, szerintem, megilleti. A szervezkedés, a rendézkedés, az előrelátó intézkedés, az állam és a társadalom körében létező erőket gyámolító gondoskodás, ez az, a mi szerintem a conservativismus jellegének fővonása, ez az, a mit eddig intézkedéseink sok részében nélkülözünk. Én nem ugy fogom fel a kérdést, hogy egyfelől csak a liberalismus, másfelől a conservatismus uralkodhatik egy államban, hogy a haladás, a fentartás, a czélszerü javítás, a létező erőtényezők megóvását és fokozását kizárja, de, szerintem, a súly arra fektetendő, hogy oly intézkedések állíttassanak fel, hogy oly előrelátással történjék az állam ügyeinek berendezése, a mely minket crizisek elé nem vezet. íme évek multak el és egymás ufán oly helyzetben látta magát a törvényhozás, hogy panaszkodnia kellett, hogy pénzügyi viszonyaink megint meg vannak zavarva, ezek rendezése szükséges és ezzel szemközt a takarékosság szükségességét hangoztattuk. Én azt hiszem, hogy a takarékosság egyik főtényező, hogy az mindenkor szükséges az állami élet minden viszonya közt; de ha a takarékosság elégséges volna, akkor bajainkból már rég ki kellett volna bontakoznunk. Azonban valahányszor a takarékosság érvényesítése által odajutottunk, hogy tűrhető helyzet teremtetett elő, a már félig-meddig javított helyzet újra megromlott s újra crizis elé jutottunk. Én részemről nem vonakodom határozottan kijelenteni, hogy addig, mig irányunkat lényegileg nem változtatjuk, addig pénzügyi helyzetünk javításához alapos reményt nem fűzhetek. De ez egyéni nézet és felfogás dolga. A kérdés a jelen budget tárgyalása alkalmával csak az, hogy megtörtént-e mindaz, a minek történnie lehet, történteke ezen kormányzati elvek mellett is czélszerühb és behatóbb intézkedések, ad-e ez reményt, megnyugvást a jövőre ? Mindenek előtt készséggel bevallom azt, hogy a takarékosság terén a jelen budget keretén beiül s ez idő szerint nagyon sok történt s hogy e részben, egy vagy más árnyalat kivételével nagyban és egészben egyszerre többet érvényesíteni alig lett volna talán lehetséges; de biztosítással nem birok és kinyilatkoztatást nem hallottam arra nézve, hogy ezen takarékossági irány, miként fog jövőben folytatta tni és érvényesíttetni; mert noha kétségkívül vannak ezen költségvetésben oly tételek, melyeknek megszorítása, vannak oly vállalatok, melyeknek jövőben elhagyása szerintem a takarékossági elv által követeltetik és kívántatik, de, szerintem, nemcsak a takarékosság érvényesítése s nemcsak az egyes adónemek fölemelése, de a mint előbb is elvileg hangsúlyoztam, az állam ügyeinek mikénti berendezése hatalmas tényező a pénzügyi viszonyok javítására. És e