Főrndiházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–1888. június 21.

Ülésnapok - 1887-11

m X!. ORSZÁGOS ÜLÉS. részben initiativát vagy semmit, vagy kielégítőt épen nem látok. Hangsúlyoztuk a hitelügy rendezését és íme ma jobban érezzük, mint ezelőtt, egyrészről pénzértékeinknek a forgalomban tömeges sokaságát, másrészről azoknak gyümölcsözöleg való elhelyezése és érvényesítése körül fenforgő nehézségeket. És ennek nagyrészt oka az is, hogy a hitelügy Magyarországon még kielégítő rendezést nem talált. És ezen irányban nem tartózkodom örömmel jelezni Pestmegye körében tért foglalt azon kezdeményezést, mely szerint a megye közönsége a rendelkezése alatt lévő értékeket a mezőgazdaság és kisebb ipar érdekében felhasználni és értékesíteni törekszik; hanem e részben már a jelzett alapon a kormánynyal megismertetett aspiratiők a kormány részéről eddigelé semminemű méltánylással nem találkoztak. Ezen hitelügy a mi közigazgatásügyünk • nek a legkülönbözőbb irányban való kezdeményezések halmazát képezi. Azonban majd a szorosan véve belügyi kezelés, majd pénzügyi, majd vallás- és közoktatásügyi, majd igazságügyi kezelés érdekében látunk kezdeményezést és javításokat tétetni, melyek egymással külszinűleg ugyan összeköttetésbe hozatnak, de minthogy egyben és főleg e leglényegesebb irányban, a. beligazgatásban, a közérdeknek megfelelő felkarolásban nem részesültek, végeredményükben hiúk, költségileg pedig többe kerülnek, mint az egyszerű alapra és összhangzatosan rendezett közigazgatási rendszernek következetes keresztülvitele. Mindazok, a mik egy ily rendszer költséges voltáról, azzal összekötött nyugdíjszükséglétre és az előlépteLésre vonatkozólag akadályul és nehézségképen eddig felhozattak, ma már fel nem hozhatók, mert nyugdíjakat, fizetéseket és előléptetéseket kénytelenek vagyunk adni, ép ugy, mintha rendezett közigazgatással bírnánk, minthogy az államszolgálat menetét megakasztani nem lehet, pedig a közigazgatás lényege most semmivel sem jobb, mint volt 10 évvel ezelőtt. A jövőben, szerintem, még nagyobb pénzügyi veszteség ellen pedig biztosítva nem vagyunk, sőt az növekedik, mert a károsodás túlhaladja azon költségeket, melyeket egy jól rendezett közigazgatás életbeléptetése követel. Ennyit a közigazgatásról. Nem szólok én a többi tárczákról egyenkint. Rámutatok arra, hogy a közigazgatás és culturalis tárczákban sokkal többet áldoztunk a külterjes gazdálkodásra, a tüntető építkezésekre és beruházásokra, mint a belterjes kifejtésre és nem vonakodhatunk kinyilatkoztatni azt, hogy azon nevelés és oktatás, mely erkölcsi alapokra fektetve nincsen, az a maga végeredményeiben, bármily költséges legyen is, az állam érdekeiben nem fogja azon üdvös eredményeket előállítani, melyeknek előállítása az állam feladata s mely a költségeknek arányosan megfelel, de gondoskodik erről az emberek vallásos, benső meggyőződése és érzete, mely fenn fogja tartani az államot, akár annak kellő méltatása érvényesüljön, akár időnkint tévutakon járjunk is. Nem akarom az e részben való bajokat ampleálni és fürkészni, hogy azok milyenek; de meg vagyok győződve, hogy előbb-utóbb, a viszonyoknak megfelelő és higgadt méltánylás mellett, azok elhárítására fogunk törekedni és hogy a kormány, a mi a fődolog, a felekezetek s a közmegelégedés megnyugtatására szükséges, kívánatos és a közérdek által követelhető intézkedéseket előbb-utóbb meg fogja tenni. A mi közlekedési ügyünk az idők folyamában fejlődött, sőt részben a chauvinismus és separatismus, sőt az államterület elkülönzésére czélzó törekvések által fejlődött hibás iránynyal szemben sok részben történtek javítások az idők folyama alatt és közlekedésügyünk a körülményekhez képest fejlesztetett. Én megengedem, sőt magam is hiszem azt, hogy a múltban többet költöttünk és relatíve

; sokszor többet, mint kellett volna e részben, mert nem czélszerűen és nem kellően takarékoskodtunk. De viszont megengedem azt, hogy jelenleg e hibák már elháriItattak, s hogyha jelenleg vasutakat építünk, nagyobb megtakarításokkal építjük azokat; megengedem, hogy a tarifa-politikával is igyekszünk a mi terményeinknek piaczot nyitni és szerezni, de tartok attól, hogy az államnak túlhataloiás concurrentiája egyes vállalatoknál azok elnyomására fog vezetni, és hogy az államra az ezen társa-