Főrndiházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–1888. június 21.
Ülésnapok - 1887-9
44 JX. ORSZÁGOS ÜLÉS. közönséget codificatio utján nevelnie és miníegy magához kell emelnie. j Ezen elv igazsága átalában el van ismerve, I például a közoktatási törvényeknél, a melyek, mint minden ember tudja — elégszer halljuk ismételni — lényegesen különböznek más törvényeinktől, a mennyiben nem olyanok, hogy azokat rögtön végre kellene hajtani, hanem j csak mintegy programmot képeznek, a melynek teljes végrehajtására — mint a tapasztalás mutatja — sokszor évtizedek szükségesek. Ha ez átalában el van ismerve azon a téren, akkor azt hiszem, hogy a mennyire lehetséges, applikálni kell ezt mindenütt és különösen oly törvényeknél, melyek a nép alsóbb rétegeire vonatkoznak. És ilyen kiválólag a most szőnyegen levő törvényjavaslat is. Ne méltóztassék tehát kicsinyeskedésnek venni tőlem, ha ezen alkalomból a tisztelt kormányt felkérni bátorkodom, hogy a törvényeknek ugy szövegezésében és szerkezetében bizonyos logikai rendet, észjárást követni, mint a magyarságra, a nyelv tisztaságára is kiváló gondot fordítani méltóztassék. Nálunk igen sokan vannak, méltóságos főrendek, a kik voltaképen a törvényekből tanulnak magyarul. Méltóztassék azt figyelembe venni, hogy a törvényt máskép, mint a törvénynek tulajdon szavaival idézni nem szabad. Annak a községbeli szegény jegyzőnek vagy birónak kötelessége E in ultima analysi végrehajtani a törvényt és legtöbbnyire ő rajta is áll és rajta is múlik annak végrehajtása ; már pedig neki nem állhat hatalmában, hogy megcorrigáljon valamely hibás vagy magyartalan kifejezést; neki kötelessége szóról szóra ugy idézni a törvényt, a mint irva van, a szövegezésben, szerkezetben levő magyarsági hibákkal együtt. Ebből az következik, hogy a hivatalos jelentéseket is mind ahhoz alkalmazottam kell készíteniük és szövegezniük. Ha erre nem vigyázunk, olyan hivatalos jargon fog lábra kapni és elterjedni, mely minden magyar embernek, kinek ép nyelvérzéke van, elrontja a kedvét. ' í ; ' : Talán kissé élénken színeztem, méltóságos főrendek, de a tárgy fontosságát óhajtottam egyszersmindenkorra kiemelni és némileg indokolni ugy jelen felszólalásomat, mint netalán a jövőben hasonló alkalmakkor men'szlendő felszólalásaimat. Megvallom, nem helyeslem, mikor egy törvényjavaslatban olyan kifejezések fordulnak elö, mint a milyenek az imént tárgyalt törvényjavaslatba becsúsztak. Azt mondja például, bizonyos szabályokat »betartani«; magyar ember nem betart, hanem megtart valamit. Az mondatik továbbá, hogy bizonyos tekintetekben a minister valamely joggal, melylyel a törvény felruházza, ha akarja, nem élhet, tehát elengedi és mi germanismussal azt mondjuk, hogy ^eltekint attól*, »absehendavon<. Még a praecisio azt is megkívánná, hogy különbséget tegyünk engedély és engedelem közt. Engedély annyi, mint coneessio, melyet a minister nyújt, ha engedelmet ad arra, hogy ez vagy az történjék és ha e concessiótól eltérve történik valami, nem él ezen jogával, elengedi; de nem mondható az magyarul, hogy »eltekint attól s. De ezek oly mellékes nuanceok, melyeket nem árt egyszer valamikor szóbahozni, hogy az illetőket figyelmeztessük, így ha netalán sikerült volna álláspontomat igazolnom erre a most szőnyegen levő törvényjavaslatra nézve is, mindenekelőtt köszönetet mondok az illető bizottságnak, mely jó csomó stylaris correctiót tett rajta, noha részemről még többet óhajtottam volna. Ezeket a többieket, minthogy a bizoMság keblében nem találtak visszhangra, nem fogom most felhozni; nem fogok a méltóságos főrendek béketűrésével visszaélni, hogy ezen tárgyalás alkalmával azokat ismét szóba hozzam. Két észrevételt azonban nem hallgathatok el. A részletes tárgyalás alkalmával is felhozhatnám azokat, de miután a törvényjavaslat egészére vonatkoznak, most említem fel, és ha nagyobb visszhangra találnának, — mit ugyan nem remélek — a szöveg némi átdolgozását tennék szükségessé. Ezen törvényjavaslatban, mely az állategészségügy megóvásáról és előmozdításáról szól, élmondatík az, hogy bizonyos esetekben minő marha-passus kívántatik és csak a következő ' fejezetben mondatik átalánosságbän,
