Főrndiházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–1888. június 21.
Ülésnapok - 1887-6
VI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 25 a legtöbbnyire váratlan örökségnél az illető örökösre valamivel terhesebbé is válik a fizetendő illeték, az, azt hiszem, igazságtalanságot nem involvál, annyival kevésbbé, mert azáltal a tétel maga nem emeltetik, csak a rövidebb idő alatti átruházás nyomán eddig élvezett kedvezmény nem szándékoltatik ide kiterjesztetni. A mi pedig az egyenértéki illetéket illeti, ő méltósága maga is megmondta, mit kell ennek képviselnie. Azt képviselte eddig, azt fogja képviselni most, kiszabása egyforma alapon állt az átalános átruházási illeték kiszabásával, egyforma alapon marad most is. Most sem változtatjuk ez irányban az egyformaságot. Itt tehát az egyenértéki illetékekkel szemben valami terhelő eljárás, olyan, mely különben az átruházásnál nem fordul elő, nem alkalmaztatik, az egyenlő kivetési alap ép ugy megmarad, mint volt, vagy hogy itt helytelen vagy igazságtalan dolog nem proponáltatik. Egyébiránt fentartva nyilatkozataimat, ha azok szükségesek leszuek, akkorra, midőn ő méltósága meg fogja tenni a részleteknél észrevételeit, most ismételve kérem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak a javaslatot elfogadni. (Helyeslés.) Elnöki Ha átalánosságban többé senki sem kivan szólni, méltóztassanak azok, kik a törvényjavaslatot átalánosságban elfogadják, felállani. (Megtörténik.) A többség a törvényjavaslatot átalánosságban elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Rudnyánszky József báró jegyző (olvassa as 1. §-t). Zichy Nándor: Ha méltóztatnak megengedni, mint már bátor voltam jelezni, az első szakaszhoz egy módosítást adok be, melynek szövege ez volna: >az első szakasz első bekezdésének negyedik sorában ezen szó után »pedig< a szakasz további része elhagyásával tétessék: >az 1873: LX. t.-cz. 12. §-a újabban érvényesíttetik.* Bátor vagyok módositványomat a következőkkel indokolni. — A jelen törvényjavaslat azon állapotot, mely azon kedvezményekre vonatkozott, melyek a rokonságból és atyafiságból erednek, szűkebb körre szorítja, mint az FŐRENDI NAPLÓ. 1887 — 92. 1. KÖTET. előtt volt. Nem szándékozom ezen kedvezményeket azon egész terjedelmében újra feléleszteni, melyben azok jelenleg léteznek, de azt hiszem, hogy a méltányossággal megegyeztethető, sőt annak egyik következménye, hogy e részben szűkmarkúabbak most ne legyünk, mint a törvényhozás egy előbbi kedvezőtlenebb stádiumban volt. És azért nem is újat indítványozok, hanem csak visszahelyezését azon állapotnak, mely azelőtt fennállott. Ez pedig a jelen törvényjavaslat által czélba vett állapottól abban különbözik, hogy nem csak a szülők, ezeknek gyermekei és unokái körében tartja fenn a kedvezményt, hanem egyszersmind azt a testvérekre és ezeknek leszármazóira is kiterjeszti. Már pedig én a család és a családiasság fogalmát oly szűknek nem képzelhetem. Tekintettel a gyakran egy családban élő nőtestvérekre és átalában, ha nem is egy házban élnek, de mégis a családdal szoros kapcsolatba álló személyek közt, a családi vagyonnak egységes eredetére, s annak a törvény szerinti öröklés után való visszahárulására és tekintettel arra, hogy a családi vagyon tetemesen megtámadtatik azon sok teher és viszontagság által, melyek nem tőlünk függő körülmények által rovatnak ránk, ezen kedezményt nem annyira financiális, mint nemzetgazdasági és nemzetpolitikai tekintetből ajánlatosnak tartanám és kérem a méltóságos főrendeket, és a ministeriumot, hogy ezen indokok méltánylása mellett, tekintettel a nyereségnek csekély voltára, mely abból az államra évenkint háramlik, a kedvezmény kiterjesztését ezen körre elfogadni méltóztassanak. Tisza Kálmán ministerelnök és pénzügyminister: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Csak hivatkozhatom arra, a mit az imént mondani bátor voltam. Én a család-fentartási szempontot bizonynyal nagy súlylyal bírónak tekintem, de megvallom, a törvényjavaslatban foglalt módosítás által azt veszélyeztetve egyátalán nem látom. Nemcsak a pénzügyi eredmény, hanem az administratió menetének igényei is követelik, hogy a gyorsabb átruházáshoz kötött kedvezmények csakis oda szoríttassanak, a hol azok leginkább indokoltak. Mert méltóztassanak elhinni, a legtöbb 4