Főrndiházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–1888. június 21.
Ülésnapok - 1887-4
IV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 13 jelenleg is szemünk előtt tartunk és a mely ezen házban — ugy hiszem — az egyedül helyes és megfelelő. Mi nem képezünk külön politikai pártokat, és igy nem vagyunk hivatva előre akár a kormánynyal kezet fogni és az általa felállított programm irányával^ a mely akár a trónbeszédben, akár a ministerium más nyilatkozataiban nyilvánul, identifikálni magunkat, de másrészt nem is lehet hivatásunk a válaszfeliratban, akár a trónbeszédben nyilvánult kormánypolitika, akár a kormánynak más ténykedése folytán előttünk ismert iránynyal szemben már előre tagadó állást foglalni el és nézeteinket, s irányunkat már ezen válaszfeliratban jelezni. Nem küzdünk mi itt a többségért harezot, hanem átalában csak azon hazafias készségnek, azon buzgalomnak és lelkiismeretességnek akarunk ki fejezést adni, melyly el az elénk térj esztendő egyes törvényjavaslatok tárgyalása alkalmával és a különben előforduló alkalmakkor a kormány eljárása megbirálásában a haza javához és a közügyek előmozdításához járulni készek vagyunk. Ezen nézetből indulva ki, bírálom én mee a válaszfelirati javaslatot és azt tartom, hogy e tendentiának az legalább megközelítőleg megfelel. Mert ha az alapjában száraz és rideg is, de nem is lehet más. Egyszerűen tudomásul veszi azt, a mi a trónbeszédben, mondatott, tudomásul veszi a tárgyalandók bejelentett sorozatát és azok iránt egyszerűen nyilvánítja tárgyalási készségét. Egyedül egy pontban eltérő a javaslat: egy olyan pontban, a melynek fontosságát mindnyájan érezzük ; abban ugyanis, hogy gazdasági és pénzügyi viszonyaink rendezése és üdvösebb útra való terelése törekvéseinknek kimagasló, a viszonyok által parancsolt nagyfontosságú mozzanata kell hogy legyen. Mindamellett azonban én, mint a ház egyszerű tagja, ezen alkalommal saját nézetemnek akarok kifejezést adni némelyekben, melyek nem tartoznak |ugyan a trónbeszédre adandó válaszba, de a melyekre kiterjeszkedni a tárgyalás természeténél fogva jogom van, minthogy e tárgyalás az átalános parlamenti szokások szerint tág tért nyit mindennemű kívánságoknak, nézeteknek és politikai árnyalatoknak kifejezésére és ilyenkor nem vagyunk kénytelenek tisztán az előttünk fekvő tárgyhoz szólani. Nézetem szerint, bajaink legfőbb alapja nemcsak a takarékosság hiányában rejlik, nemcsak erőnk túlbecsülésében is, hanem rejlik nag5 7 részben — hogy e kifejezéssel éljek — azon lazaságban és könnyedségben, melylyel közügyeinket kezeltük s a mely által sok, különben üdvös beruházás nagyobb összegeket nyelt el, mint múlhatatlanul szükséges lett volna; és rejlik abban, hogy a valódi állapotot nemileg elrejtettük, s nem bírtunk azon eszközökkel, melyek azt mindenkor idejében előre felismerhetővé teszik; s ez alkalommal lehetlen sajnálattal meg nem eml ikeznem arról, hogy az, a ki épen a pénzügyi téren egyike legkiválóbb auctoritásainknak és eház egyik dísze, e tárgyalásnál körünkben helyet nem foglalhat. De azért nem szabad megfeledkeznünk az ő irányadó, nagyszabású törekvéseiről, melyek épen az állam számvitel és az államháztartás ellenőrzésére szolgáló ügykezelés javitására vonatkoznak és a melyekben a múlt országgyűlés utolsó szakában ő mint nagyfontosságú tényező, mint kezdeményező szerepelt. Nem hallgathatom el ez alkalommal azon kívánságomat, hogy e törekvésének sikeres eredményét mielőbb érjük meg. Ez által, hitem szerint, a bajok orvoslásához járulni, s a jövőben pedig hasonló helyzetek kifejlődését elkerülni fogjuk. Mert nem elégséges, hogy az államháztartás előirányzatában a megszabott összegek szűken méressenek ki, de szükséges az is, hogy ez előirányzat a lehető legnagyobb szigorúsággal tartassák meg, hogy attól igazolatlan eltérések helyet ne foglaljanak. És szükséges az is, hogy ellenőrizve legyen, hogy a kezelésnél ezösszegek nemcsak akijelölt czélra fordíttattak, de ugy fordíttattak oda, hogy a megfelelő siker is várható, és hogy azok más irányba el nem terel tettek. Azonban, nézetemszerint,bajaink még mélyebben gyökereznek. Gyökereznek a mi viszonyaink rendezetlenségében, közigazgatásunk azon állapotában, melynek következtében az rendeltetésének eddigelé valóban meg nem felelhetett.
