Főrndiházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–1888. június 21.

Ülésnapok - 1887-4

IV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 13 jelenleg is szemünk előtt tartunk és a mely ezen házban — ugy hiszem — az egyedül he­lyes és megfelelő. Mi nem képezünk külön politikai pártokat, és igy nem vagyunk hivatva előre akár a kor­mánynyal kezet fogni és az általa felállított programm irányával^ a mely akár a trónbeszéd­ben, akár a ministerium más nyilatkozataiban nyilvánul, identifikálni magunkat, de másrészt nem is lehet hivatásunk a válaszfeliratban, akár a trónbeszédben nyilvánult kormánypolitika, akár a kormánynak más ténykedése folytán előttünk ismert iránynyal szemben már előre tagadó állást foglalni el és nézeteinket, s irányunkat már ezen válaszfeliratban jelezni. Nem küzdünk mi itt a többségért harezot, hanem átalában csak azon hazafias készségnek, azon buzgalomnak és lelkiismeretességnek aka­runk ki fejezést adni, melyly el az elénk térj esztendő egyes törvényjavaslatok tárgyalása alkalmával és a különben előforduló alkalmakkor a kormány eljárása megbirálásában a haza javához és a köz­ügyek előmozdításához járulni készek vagyunk. Ezen nézetből indulva ki, bírálom én mee a válaszfelirati javaslatot és azt tartom, hogy e tendentiának az legalább megközelítőleg megfelel. Mert ha az alapjában száraz és rideg is, de nem is lehet más. Egyszerűen tudomásul veszi azt, a mi a trónbeszédben, mondatott, tudomásul veszi a tárgyalandók bejelentett so­rozatát és azok iránt egyszerűen nyilvánítja tárgyalási készségét. Egyedül egy pontban el­térő a javaslat: egy olyan pontban, a mely­nek fontosságát mindnyájan érezzük ; abban ugyanis, hogy gazdasági és pénzügyi viszo­nyaink rendezése és üdvösebb útra való tere­lése törekvéseinknek kimagasló, a viszonyok által parancsolt nagyfontosságú mozzanata kell hogy legyen. Mindamellett azonban én, mint a ház egy­szerű tagja, ezen alkalommal saját nézetemnek akarok kifejezést adni némelyekben, melyek nem tartoznak |ugyan a trónbeszédre adandó vá­laszba, de a melyekre kiterjeszkedni a tárgya­lás természeténél fogva jogom van, minthogy e tárgyalás az átalános parlamenti szokások szerint tág tért nyit mindennemű kívánságoknak, nézeteknek és politikai árnyalatoknak kifejezé­sére és ilyenkor nem vagyunk kénytelenek tisztán az előttünk fekvő tárgyhoz szólani. Nézetem szerint, bajaink legfőbb alapja nemcsak a takarékosság hiányában rejlik, nem­csak erőnk túlbecsülésében is, hanem rejlik nag5 7 részben — hogy e kifejezéssel éljek — azon lazaságban és könnyedségben, melylyel közügyeinket kezeltük s a mely által sok, kü­lönben üdvös beruházás nagyobb összegeket nyelt el, mint múlhatatlanul szükséges lett volna; és rejlik abban, hogy a valódi állapotot nemi­leg elrejtettük, s nem bírtunk azon eszközök­kel, melyek azt mindenkor idejében előre fel­ismerhetővé teszik; s ez alkalommal lehetlen sajnálattal meg nem eml ikeznem arról, hogy az, a ki épen a pénzügyi téren egyike leg­kiválóbb auctoritásainknak és eház egyik dísze, e tárgyalásnál körünkben helyet nem foglalhat. De azért nem szabad megfeledkeznünk az ő irányadó, nagyszabású törekvéseiről, melyek épen az állam számvitel és az államháztartás ellenőrzésére szolgáló ügykezelés javitására vonatkoznak és a melyekben a múlt ország­gyűlés utolsó szakában ő mint nagyfontosságú tényező, mint kezdeményező szerepelt. Nem hallgathatom el ez alkalommal azon kívánságomat, hogy e törekvésének sikeres eredményét mielőbb érjük meg. Ez által, hitem szerint, a bajok orvoslásához járulni, s a jövő­ben pedig hasonló helyzetek kifejlődését elke­rülni fogjuk. Mert nem elégséges, hogy az államháztartás előirányzatában a megszabott összegek szűken méressenek ki, de szükséges az is, hogy ez előirányzat a lehető legnagyobb szigorúsággal tartassák meg, hogy attól igazo­latlan eltérések helyet ne foglaljanak. És szük­séges az is, hogy ellenőrizve legyen, hogy a kezelésnél ezösszegek nemcsak akijelölt czélra fordíttattak, de ugy fordíttattak oda, hogy a megfelelő siker is várható, és hogy azok más irányba el nem terel tettek. Azonban, nézetemszerint,bajaink még mélyeb­ben gyökereznek. Gyökereznek a mi viszonyaink rendezetlenségében, közigazgatásunk azon álla­potában, melynek következtében az rendeltetésé­nek eddigelé valóban meg nem felelhetett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom