Főrndiházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–1888. június 21.

Ülésnapok - 1887-4

14 IV. ORSZÁGOS ÜLÉS. Nem beszélek ez alkalommal a közigazga­tásnak csak egyik vagy másik szakáról, vagy ágáról, hanem a közügyek intézését értem a legmagasabb foktól a legalsóbbig, a községtől kezdve fel egészen a kormány központjáig. E rendezetlenség teszi szükségessé, hogy egy és ugyanazon czél elérésére kétszeresen, háromszo­rosan kell alkalmazni erőket, közigazgatási közegeket, és az erőknek e sokasága mellett azok eredménye, azoknak összevágó ténykedése, azoknak a czélra irányzott hatályos működése gyakran hajótörést szenved. Ez akasztja meg köz- és magángazdasági törekvéseinket, ez rontja meg sok részben az egyesekben maguk­ban is azon concret és öntudatos törekvést azon bizalmai, melylyel a magok ügyei elő­mozdítására különben működhetnének, ez töri meg a legüdvösebb magán törekvéseket és ez riaszt el körűnkből sok oly erőt és tényke­dést, mely különben e terekre hasznosan be­vonható volna. Természetünkben gyökerezik és némileg gyökerezik az átalános emberi természetben is, hogy ha valamely beteg betegsége közben egy ideig némileg könnyebben érzi magát, könnyen megfeledkezik átalános állapotáról és azt hiszi, hogy a felgyógyulás már beállt, holott csak könnyebben viseli baját, mert az már szokottá váli. Innen támadhat az, hogy sokan azon szenvedéseket és azon vajúdásokat, melyeket a néhány év előtt beállott átalános közgazdasági krisis reánk rótt, most, hogy az már évek óta tart, elviselhetőknek és elfeledhetőknek tartják, holott, nézetem szerint, azon krisis semmiben sem változott, arra folytonos figyelemmel kell lennünk és annak sajnos következései elhárí­tására kell első sorban törekvésünket kiterjesz­tenünk, hogy ez által a vagyon stabilitását az egyesek jólétét, s az egyes jóléte utján a köz­gazdaság előmenetelét és ennek következté­benjobb financiális helyzet alapját lefektethessük. Ezek átalános körvonalozásukban azon nézetek és gondolatok, a melyekkel a jelen törvényhozási cyclusban e főrendiház elé lépek. Azt hiszem, hogy e helyzetben azon törvény­javaslatok által, melyeket a ministerium elé­terjesztendőknek jelzett, teendőink sorozata távolról sincs kimerítve: ellenkezőleg igen sok és igen lényeges dolog szükségeltetik és pedig nemcsak a költségmegszavazási jog gyakorlata utján, nemcsak a pénzügyi ellenőrzés és nem­csak a megjelölt törvények által, hanem min­den ügynek gyors és alapos másitása által, arra nézve, hogy helyzetünk javulásának alap­jait megvethessük. Ezeket mind a költségvetési előirányzat tárgyalása alkalmával, mind pedig más tör­vényhozási munkálatok folyamában követelni kötelességemnek fogom tartani. Ebben az irány­ban és értelemben a felirati javaslatot átalá­nosságban a részletes tárgyalás alapjául elfo­gadom. (Helyeslés.) Somssich Pál: Nagyméltóságú elnök ! méltóságos főrendek ! Csak néhány perezre kérem becses figyelmöket, hogy álláspontomat a benyújtott felirati javaslat irányában jelez­hessem. (Halljuk!) Engem ugyan a benyújtott felirati javaslat még átalánosságban sem elé­gít ki. Nélkülözöm benne azt a határozottsá­got, melylyel, fogalmam szerint, a nagyméltó­ságú főrendi ház mindig és kivált ez alkalommal nézeteit, véleményét, meggyőződését a ma­gas trón előtt hódoló mély tisztelettel ugyan, de a legnagyobb őszinteséggel kifejezni hivatva van s mint a törvényhozás egyik tényezője ezt tenni köteles is. És ha mégis sem a bizottságban, mely­nek tagja voltam, a felirati javaslattal szemben vitát előidézni nem akartam, sem itt azt tenni nem akarom, sem attól eltérő más javaslatot be nem adok : ennek oka nem az, hogy való­színűleg nagy kisebbségben, talán magam ma­radnék véleményemmel, mert ez a tekintet nem gátolt máskor sem, midőn szükségesnek tartot­tam véleményemnek határozott kijelentését, hanem oka az, mert legjobb meggyőződésem szerint a szavak, a dialektika, a phrasisok ideje tökéletesen lejárt . A tettek korszaka köszöntött be, mélt. főrendek ! eljött az imperiosa necessitas, a me­lyet évekkel ezelőtt jeleztem más helyen, és melyben a fejünk felett függő damoklesi kardot már nem puszta szavakkal, hanem csak tények­kel, erélyes tettekkel lehet elhárítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom