Főrndiházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–1888. június 21.
Ülésnapok - 1887-17
126 XVIL ORSZÁGOS ÜLÉS. elhalálozott báró Zmajic Bertalan horvát-szlavóndalmát országgyűlési főrendi képviselő; folyó évi április hó 29-én Kolozsvárott elhalálozott báró Bánffy Dániel öröMs jogú főrendi tag és Alsó-Kubmban ugyanez nap elhunyt Szmrecsányi Dárius választott ffírendi tag nevei a főrendek jegyzékéből töröltették; ellenben ö császári és apostoli királyi Felségének folyó évi április hó 27-éről kelt legfelső elhatározásával a a királyi Curia elnökévé legkegyelmesebben kinevezett Szabó Miklós neve mellé „a kir. Curia elnöke 11 a főrendek jegyzékébe beigtatattott), Elnök: Tudomásul vétetik. Rudnyánszky József báró jegyző (olvassa a főrendi ház közjogi és törvénykezésügyi bizottságának jelentését a tartalékosoknak és póttartalékosoknak béke idején tényleges szolgálattételre kivételes visszatartása, illetve behívása tárgyában benyújtott törvényjavaslatra vonatkozólag). Elnöki Van-e valaki, a ki szót kivan emelni. Hollán Ernő: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Nem akarnék a méltóságos főrendek türelmével visszaélni, de mert fontos kérdésről van szó, a mely sokféle érdeket érint és többféle magyarázatokra szolgáltatott okot, sőt lehet mondani, némiképen aggályokat is keltett fel: kötelességemnek ismerem, habár csak röviden indokolni szavazatomat, a melylyel az előttünk levő törvényjavaslatnak elfogadásához járulni szándékozom. A czél, a mely végett e javaslat előterjesztetett, magában a javaslat szövegében tisztán ki van fejezve. Arról van szó, hogy a közös hadsereg csapatainál, mihelyt különös körülmények szükségképen megkívánják, a békelétszámot fölemelni lehessen s ezt én teljesen indokoltnak találom. Megmutatta az eddigi tapasztalás, hogy a jelenlegi békelétszám, különösen a gyalogságnál, oly szerény minimumra van leszállítva, melylyel még rendes viszonyok közt is csak nagy nehezen, nem minden erőfeszítés nélkül lehet beérni, de a mely teljességgel elégtelennek mutatkozik azon pillanatban, mihelyt a legénységtől a rendesnél nagyobb mérvű szolgálatok teljesítése kívántatik. Naponként látjuk a csapatokat utczáinkon elvonulni, midőn a gyakorló-térre kivezettetnek. A békelétszám századonkint 80 emberrel van megállapítva s akárhányszor láttam századokat, melyek alig 40 emberrel vonultak ki, mert a többi az őrségen, a laktanyában, másnemű szolgálatok által volt igénybe véve. És ha ez így van a fővárosban, el lehet képzelni, hogy milyenek lehetnek az állapotok ott, a hol rendkívüli viszonyok sokkal terhesebb katonai szolgálatokat követelnek. Boszniában például, miután csapataink az oc:upatiót befejezték, azontúl még hosszú időn át olyféle állapotok léteztek, melyeknél fogva az ottani helyőrségek a közrend és biztosság fentartása végett nehéz fárasztó szolgálatoknak voltak alávetve. Ezeket csekély létszámmal győzni nem lehetett s a hadügyminister aképen segített a bajon, hogy saját hatáskörében rendszeresítette a rendes, fölemelt és leszállított létszámot. A Boszniában elhelyezett zászlóaljak létszáma az otthon maradottak rovására fölemeltetett, a czél ez által eléretett s az intézkedés megtörtént a belső administratio körében, a nélkül, hogy e miatt külön a törvényhozáshoz kellett volna folyamodni. De tudok én magamnak más esetet is képzelni, melyből hasonló intézkedések szüksége merülhet fel. Ha pl. valamelyik szomszédunk, a békeelhelyezést olyképen rendezi, hogy annál fogva határainkat csapatjaival nagyon sűrűen, sőt túlságosan megrakja, ebből természetesen az következik, hogy mi is kénytelenek vagyunk határaink őrizetére, megfigyelésére nagyobb gondot fordítani és ha csekély létszámú csapatokkal az ezzel járó fárasztó szolgálatot nem győzzük, más módokhoz kell nyúlni, melyeknél fogva a beállott szükségletnek megfelelni lehessen, — az, hogy azonnal a mobilisatio eszközéhez folyamodjunk, még ez esetben czélszerűnek nem mutatkozik. Nemcsak azért, mert felette költséges, de még azért sem, mert idebenn ok nélküli nyugtalanságot idézhetne elő, túlnan meg a provocatió színezetében tűnhetnék fel. Szerintem ez esetben is a létszám-fölemelése van inkább helyén és mert ily nagy dimensiókban a hadügyminister a szükségletet saját erejéből fedezni nem képes,
