Főrndiházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–1888. június 21.
Ülésnapok - 1887-17
XVII. ORSZÁGOS ÜLÉS Í27 természetes, hogy külön meghatalmazásért a törvényhozáshoz fordul. Az intentio tehát, mely a törvényjavaslatban kifejezésre jutott, előttem az előrebocsátottak után teljesen igazoltnak látszik s a kérdés már csak az lehet, vájjon a módozat, mely benne elfogadásra ajánltatott, mennyiben felel meg a czélnak, mely általa eléretni kívántatik. A kért meghatalmazás, a mint az előterjesztésben körül van irva, arra lenne megadandó, hogy a szükségelt legénységet a tartalék első évfolyamából s a póttartalék 3 legifjabb korosztályából lehessen behívni. Kétséget nem szenved, hogy a behívások az illetőket magánviszonyaikban érzékenyen sújtják, rajok nehéz terhet rónak. Ennek könnyítése, vagy méltányosabb elosztása végett az hozatott javaslatba, hogy első sorban a póttartalék hivassák be és ha ez már teljesen kimerittetett, csak annak utána következzenek az első évfolyambeli tartalékosok. A mi a behívásokat átalában illeti, ugy hiszem, terhesek azok a tartalékra és terhesek a póttartalékra nézve. Hogy a hadügyminister e körülményt maga is méltányló figyelembe vette, mutatja az, hogy a meghatalmazást a tartaléknak csupán egyik legifjabb korosztályára kívánja ki terjesztetni, a további szükségletet pedig egészben a póttartalékból szándékozik fedezni. Én megvallom, nem tartanám czélszerűnek ? hogy ebbeli kívánsága megtagadtassák , mert kitanított legénységre is lesz szüksége, a mit a póttartalék szolgáltatni nem képes. Ha egyszer a tervezett intézkedésnek szükséges voltát elismerjük, nem lehet a ministert az engedélyezendő eszközökben túlságosan megszorítani, nehogy koczkáztassuk, vagy eredményeiben kétessé tegyük magát a czélt. Egyébiránt gondoskodva van a javaslatban arról is, hogy a mennyiben a tartalékosok a behívások által súlyosabban érintetnek, annak fejében viszont oly kedvezményekben is részesittessenek, melyek az érintett terheket legalább némi részben ellensúlyozzák. Kételyek merültek fel az iránt is, hogy e javaslat vájjon mire és mennyire hatalmazza fel a hadügyi kormányt, mekkora költségeket fog az okozni és mivel a behívás tartama tüzetesen megállapítva nincs, ebből azt következtették, hogy a három évi tényleges szolgálati időnek tán egy további negyedik évvel megtoldása állandósítása czéloztatik. De az előterjesztés csupán arra kér felhatalmazást, hogy ott megnevezett legénységet, a mennyiben azt különös körülmények követelik, az elkerülhetlen szükség mérve szerint s annak tartamára behívni lehessen. Kivételes esetekről van tehát a szó s a dolog természetében fekszik, hogy a törvényben sem az időt, sem a helyet előre körülírni nem lehet, a hol s a mikor az efféle rendkívüli behivásaknak szüksége beállani fog. Ellenben a törvényhozásnak ellenőrzési joga korlátozva nincsen és ha valamikor azt tapasztalná, hogy a hadügyi kormányzat a törvény ellenére a kiszabolt határokon túllépne, van bizonyára annyi hatalma, hogy a visszaéléseket megszüntesse, kellő korlátok közé szorítsa. Nem tagadom, hogy az én nézeteimnek is inkább megfelelt volna, ha a meghatalmazás, melynek szükséges sürgős voltát senki sem tagadja, egyelőre csak azon időig terjesztetett volna ki, a mikor a véderő-törvény revisió alá kerül s a mikor a szóban levő szükségletnek kielégítéséről magából a törvény lényegéből merített organicus intézkedésekkel gondoskodni lehetett volna. De ha ez nem így történt, nekem az előttünk fekvő törvényjavaslat ellen ezen formában sem lehet kifogásom, mert imminens fontos kérdésről van szó s a bajnak orvoslását elhalasztani nem lehet, ha csak az elővigyázat! rendszabályokat elhanyagolni, avagy a szolgálattevő legénységet a kimerülés, az idő előtti elhasználás esélyének kitenni nem akarjuk. Nyíltan bevallom azt is, hogy teljes mértékben tudom méltányolni az aggodalmakat, melyek e törvényjavaslatra vonatkozólag alkotmányos szempontból emeltettek, mert tisztelettel viseltetem az érzületek, t a forrás iránt, melyből keletkeztek. Figyelemmel kisértem a vitákat, melyek e kérdés felett a parlamentben s a sajtóban lefolytak. De bármiként nézzem a dolgot, azt, hogy a törvényhozás, ha megadja az előterjesztésben kivánt meghatalmazást, annálfogva lemondana a nemzetnek alkotmányos jogáról, mely szerint a véradónak mértékét csakis ő határozhassa meg, avagy discretionalis hatalmat adna a hadügyi kormányzatnak