Főrndiházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–1888. június 21.

Ülésnapok - 1887-15

XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. Í09 körülmények között létező államok önkényt nyújtanak biräiknak, de nem áhítoznak elismerésre sem. Szívesen, örömmel fogadnak minden jó szót, minden jóakaratú buzdítást, de különben beérik azon jutalommal, melyet saját öntudatukból merítenek s ennek abból a sugallatából, hogy mindegyikük a tehetség, a tapasztalat, a készültség különfélesége szerint és anaak keretében, de tőle telhetőleg eleget tesz kötelességének, ugy, a mint az megvárható minden tisztességes embertől, a ki valamely feladatra vállalkozik. (Tetszés.) Kötelességemnek tartottam, hogy ezt a nyílt tanúságot nyilt sisakkal és nyílt homlokkal, minden lehető gyanúsítás, minden lehető mendemonda ellenében itt elmondjam. Tartoztam ezzel munkatársaimnak, a kik görnyednek a nagy feladat alatt és azt hiszem, hogy midőn ezt tettem, akkor egyszersmind hozzájárultam ahhoz is, hogy igazságügyminister ur ő nagyméltósága előterjesztésében foglalt adatokat kellő világításba helyezzem. Mert ha tény, hogy a létező munkaerők nem képesek az általok elintézendő munkaanyaggal megküzdeni, ha nem képesek feladatuknak eleget tenni, — ha másrészt tény az is, hogy ezek a létező munkaerők a jogszolgáltatás komoly feladatainak veszélyeztetése nélkül nagyobb munkásságot ki nem fejthetnek: akkor önkényt adva van az a következtetés, hogy tehát szaporítani kell a munkaerőket igy vagy amúgy, de minden esetre a munka arányához mérten. S ez az az indok, melyből én a szőnyegen forgó törvényjavaslatot a magam részéről átalánosságban elfogadom. Kegyeskedj ének megengedni, hogy ehhez hozzáfűzhessem mindjárt azt, hogy részleteiben is elfogadom. Megengedem, hogy a részletekhez itt-ott talán szó fér, talán még az egyes kifejezések megválasztásához is lehetne szólani. De minthogy — amint emiitettem —égető szükségnek tartom azt, hogy ez a törvényjavaslat törvénynyé váljék és pedig mielőbb váljék azzá, ha csak nem akarjuk, hogy a királyi itélő tábla a kifejtett nagy munkásság daczára teljesen elmerüljön, — ennélfogva a részletek iránti akadékoskodástól is elállhatok, annyival inkább, mert nekem meggyőződésem az, hogy senki sem képes kiszámítani és megjósolni azt, hogy a hógörgeteg, ha egyszer mozgásba hozatik, hol fog végre megállani. A kezdet meg lesz téve, a többi önkényt fog következni. Elfogadom a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés.) Vécsey József báró: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Azon érvek után, melyeket a minister ur ő excellentiája a jelen törvényjavaslat indokolásában felhozott és különösen tekintettel azon ígéretekre, melyeket ugyancsak az indokolásban előad, azt hiszem, lehetetlen ezen törvényjavaslattól hozzájárulásunkat megtagadnunk. Mind a mellett legyen szabad ahhoz némely megjegyzést hozzáfűznöm. (Halljuk !) Egyetlen és lényeges hiánya e törvényjavaslatnak épen az, hogy merőben az ideiglenesség jellegét viseli magán s e részben az igazságszolgáltatás iránt jogosan táplált igényeinket és reményeinket csupán elodázza, a nélkül, hogy lényegesen kielégítené. Lehetne kérdezni azt, hogy azon bíráknak a helye, kik az elsőfokú törvényszékektől ideiglenes működéssel a királyi táblához be fognak hivatni, kik által és az eredmény mily kilátásával fognak pótoltatni? Továbbá lehetne kérdezni azt, hogy a legfelsőbb itélöszéknél, a hova most a fokozott munkaerő által tömegesen fog az elintézendő ügydarabok sokasága érkezni, hogyan fog ezentúl annak megfelelhetni az eddig alkalmazott munkaerő? Ezekből következik azután, hogy a minister ur ő excellentiája ezen lépés után újabb meg újabb palliativ eljárásokhoz lesz kénytelen folyamodni, a melyek helyes voltát kétségbe vonni nem akarom, de azt sem óhajtanám, hogy ismét csak ideiglenesek legyenek. Sajnálandó, hogy alkotmányos működésünknek már most csaknem több, mint húsz esztendeje alatt a törvénykezés terén semmi positiv eredményre nem jutottunk és az előttem szólott méltóságos tagtársam igen helyesen mondta, hogy a legmegfeszitettebb és leglelkiismeretesebb munkálkodás mellett sem képesek bíráink megfelelni a közönség igényeinek. Igen helyesen emiitette azt is, hogy ezen viszonyok többé-kevésbé illetékes, többé-kevésbé alapos