Főrndiházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–1888. június 21.
Ülésnapok - 1887-15
110 XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. kritikának teszik ki a bírói kart. Én ezen kritikának szószólója lenni nem akarok; de ha csakugyan létezik ezen kritika, másutt nem keresendő annak oka, mint a rendszer hiányosságában, midőn nemcsak hogy biztos vezérfonal nincs a birák kezében, de mikor a kicsiségeknek és mindenféle incidentalis birói eljárásoknak halmazával ügyel vannak nyomva, hogy, azt hiszem, lehetetlen, hogy megfeleljenek feladatuknak és már is beállott az, a mit előttem szólott méltóságos tagtársunk emiitett, hogy a kimerültség bizonyos nemével járulnak azon munkákhoz, melyek az elmének, az öntudatnak egész frisseségét igénylik, hogy az enyém és tied fölött dönteni lehessen. Ezek előrebocsátása után a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Zichy Nándor gróf; Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Én is elfogadom a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául. Elfogadom azért, mert azt hiszem, hogy ugy a méltóságos főrendek, valamint a képviselőház is e részben bizonyos kényszerhelyzet alatt ál]; mert ha évekre nem akarja a szükséges orvoslás nyújtását elodázni, ugy csak ezen törvényjavaslat utján lehet a létező hajokon segiteni. Azonban, megvallom, részemről épen azt sajnálom, hogy ily kényszerhelyzetben vagyunk és visszaemlékezem arra, hogy hasonló helyzetben már voltak a méltóságos főrendek. Nem is tekinthetem ezen orvoslást kielégítőnek és maradandónak, sőt ezzel összekötve bajokat és inconvenientiákat is látok. Ezen bajokat leginkább abban látom, hogy midőn a királyi törvényszékektől munkaerők, a melyek épen a felszaporodott anyagot a királyi táblának nyújtották, jelentékeny részben — és nem annyira szám szerint talán, mint érdem szerint — fognak a királyi táblához behivatni, az elmaradás, mely itt megszűnik, az első bíróságoknál fog beállani. Mert az ott létező erők vagy elégtelenek, vagy elégségesek, vagy túlságosak. Ha elégségesek, akkor azokra folytonosan szükségünk van, ha túlságosak, akkor a takarékosság is érvényesítést követel. De ha a királyi táblánál a bajon segítve lesz, a hátralékok ismét a Curiánál fognak megszaporodni és akkor részint a Curiának adandó segély folytán, a törvényszékek munkaereje is fogyatkozván, újabb bajok fognak keletkezni, melyek elhárítására most törekszünk. Azonban az ügyek elintézése oly sürgős és követelő, hogy az orvoslást egy vagy két esztendőre addig, mig a bajt gyökeresen orvosolni lehet, elodázni nem lehetséges. Ez az ok, a miért a törvényjavaslatot a tárgyalás alapjául elfogadom. De nem hallgathatom el ez alkalommal azt, a mit az ügy lényegére vézve átalában gondolok. A bíráskodás ügyének rendezése nagy elvi kérdések elintézésétől van feltételezve és a minister ur indokolása ezek felemlitésére jogosít ez alkalommal. Ilyen főleg a kir. táblák decentralisatiója, valamint a szóbeliségnek és közvetlenségnek behozatala a peres ügyek elintézésében. E két eszme összeköttetésben áll egymással. Tudom, hogy mióta igazságügyünk rendezésével foglalkozunk, a decentrálisatio eszméje tért foglalt és elfogadtatott és az most ugy tekintetik, mint egy elfogadott aprópénz, mint kézről-kézre adott eszme, melyet további vizsgálat és vitatás nélkül mindenki elfogadni hajlandó. Én pedig azt hiszem — és ép azért vagyok bátor ez alkalommai szót emelni — hogy e részben tévúton járunk, hogy az igazságszolgáltatás egyöntetűsége képezi az egyik főkövetelményt, másrészről peres ügyeink sokasága és az, a mit már a törvénykönyvben is egy helyen perlekedés! mániának neveztünk, a jogszabályok határozatlanságában és a judicatura bizonytalanságában leli nagyrészt magyarázatát; mert csakugyan mindennap hallhatjuk, hogy alig van ügy, melynek kimenetelére nézve a legjogosultabb kételyeket ne lehetne támasztani és a melynek mikénti eligazítására nézve a felek, ügyvédek és maguk a birák is különböző nézetben ne volnának. Ily helyzetben igen természetes, hogy kiki a végletekig keresi vélt igazságát és alig van ügy, mely minden apellátán végig ne menne, alig van oly jogi kérdés, melynek peres eljárását mindenki a végletekig ne keresné. Egészen más szint öltene a dolog, ha az ügyek mikénti elintézése iránt a gyakorlat, a jogszabályok
