Főrndiházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–1888. június 21.
Ülésnapok - 1887-14
XIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 99 a mint van, ugy magyar, mint franczia szövegében elfogadni méllóztassanak. (Helyeslés.) Elnök: Méltóságos főrendek! Csak a tanácskozási rend tekintetében méltóztassanak megengedni, hogy egy megjegyzést tegyek, Hunfalvy Pál ő méltósága három határozati javaslatot adott be. Az egyik az általános tárgyalásra, a másik kettő a részletekre vonatkozik. Ha tehát az átalános vita be lesz rekesztve, fel fogom olvastatni az első határozati javaslatot, a másik kettőre nézve a részleteknél fogunk határozni és akkor lesz joga ő méltóságának, mint indítványozónak felszólalni. Most csak arra kérem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak átalánosságban nyilatkozni az iránt, vájjon az első indítványt elfogadják-e vagy sem? Beöthy Zsigmond: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Mindig örvendetes jelenség, ha a magyar törvényhozás factorai minden legcsekélyebb mozzanatra is figyelmesek és féltékenyek, mely Magyarország önálló és független államiságának praejudicálhatna. Ezt a féltékenységet még a rendi alkotmány kiváltságos tagjai is tanúsították s mennyivel inkább igazolt most e féltékenység, midőn azt, a mi a rendi alkotmány idejében legtöbbnyire csak gyakorlat nélküli jog volt, az 1867: XII. t.-czikk határozott s félre nem magyarázható körvonalokban állapítja meg. Mig megvan a hév és buzgalom, mely a magyar államiság s átalában közjogunk sértetlensége mellett küzd, a mint lelkesen küzdött legközelebb a képviselőházban is, addig minden aggály nélkül s nyugodtan nézem az ország közjogi fejlődését s a nemzetközi viszonyokra is kiható erejének gyarapodását. Azonban megvallom, habár óhajtottam volna, hogy a Magyarország és Románia közti határkiigazitásra vonatkozó egyezménynél a közjognak megfelelőbb kitételek használtassanak, mégis tekintve azon szilárd biztosítékokat, melyeket államjogi tekintetben eddigi törvényeink is nyújtanak: az egyezmény szövegezésében nem találok közjogilag oly lényeges okot, mely miatt azon minden áron változtatni kellene. A fenforgó nemzetközi szerződés beezikkelyeztetik. Mi alapon és ki által? Azon az alapon, mert Magyarországé az a terület, melynek kiigazítása czéloztatik. Beczikkelyeztetik pedig a magyar országgyűlés által, mely hivatva s jogosítva van a magyar határ védelmében törvény utján intézkedni. És épen ez az eljárás czáfolja meg azt az állítást, mintha Magyarország határainak kérdésében egyedül a monarchia két államának külügyministere intézkednék. Mert hiszen a külügyminister csak a magyar kormány, sőt a mi fő és lényeges, csak a magyar törvényhozás hozzájárulásával teheti azt; ez a hozzájárulás pedig az által, hogy a nemzetközi egyezményt a magyar országgyűlés, mely azt teljes jogosultsággal vissza is vethetné, beczikkelyezi ép a magyar közjogi törvények szerint lesz foganatosítva. És én azt gondolom, méltóságos főrendek, hogy midőn a fenforgó nemzetközi egyezménynek azt a részét, mely a magyar-román határ kiigazítására vonatkozik, a magyar kormány hajtja végre, akkor teljesen eleget tettünk az 1638: XLI., az 1802: XXVI. s mindazon törvények szellemének és rendelkezéseinek, melyek a magyar határok sértetlenségének, azok kiigazításának s a kiigazítási eljárásnak kérdéseiben a magyar törvényhozás független jogait biztosítják. Mindezeknél fogva az egyezményre vonatkozó törvényjavaslatot ugy átalánosságban, mint részleteiben is elfogadom. (Helyeslés.) Zichy Antal: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! A dolog lényegére nézve teljesen egyetértek az előttem szólóval. Elfogadom a bizottság javaslatát, mely előttünk van, s a mely a napirend első tárgyát képezi. Egy kételyemet azonban el nem hallgathatom. Mikor egy bizottság azt mondja, méltóságos főrendek, hogy az egyezményben, a melyet be fogunk czikkelyezni, nem is egy, hanem egynehány közjogilag nem helyes kitétel fordul elő, akkor, azt hiszem, hogy a jelentés teljességéhez megkívántatott volna, hogy e bizottság ne csak ily átalánosságban tegye ezt az észrevételt, hanem egyenesen rámutasson és megmondja: hol vannak és melyek azon kitételek, a melyek közjogi szempontból kifogás alá von13*
