Főrndiházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–1888. június 21.

Ülésnapok - 1887-14

100 xrv. ORSZÁGOS ÜLÉS. hatók vagy legalább aggályt kelthetnek. Én erre súlyt fektetek azért, mert az a hivatkozás is, hogy a kormánynak a bizottságban tett nyilatkozata a bizottságot a maga kebelében megnyugtatta, szerintem, nem elegendő ; ugyanezt a nyilatkozatot, melyet a bizottság szerencsés volt meghallani; nekünk is meg kell hallanunk itt a nyilt ülésben, sőt tovább megyek és azt hiszem, hogy nekünk a jegyzőkönyvben is világos és érthető nyomát kell adnunk ezen közjogi fentartásnak. Hisz az ily formaság elleni kifogás mindig nem azért történik főleg, hogy a dolog lényegét valaki hátráltassa, vagy ami abban jó van, azt elnapolja, hanem hogy jövendőben következtetés ne vonathassák belőle és ne legyen valaki, a ki tévedésből vagy jóhiszemben hivatkozhassak az előző esetre, hogy ime akkor is igy történt és nem volt ellene kifogás, vagy csak átalában mondatott és nem jelöltetett meg különösen, hogy melyek a sérelmes kifejezések. Én tehát ezen oknál fogva — bocsánatot kérek, ha egyéni aggályaimnak adok kifejezést — okvetlenül szükségesnek tartom, hogy végzésünk a mely a jegyzőkönyvben helyet fog foglalni, indokoltassék és a jegyzőkönyvben legyen nyoma annak, hogy ezen meg ezen kifejezések közjogi szempontból kifogás alá vonhatók és hogy óhajtjuk és reméljük, hogy jövőben ilyenek elő nem fognak fordulni. Arra nézve tökéletesen aláírom a bizottság véleményét, hogy ezen kifogások nem oly fontosak és nem oly lényegesek, hogy abból Magyarország közjogi és nemzetközi helyzetére valami nagy veszedelem származzék; de a mint jeleztem, szükségesnek tartom azokat névszerint ki is jelölni és a jegyzőkönyvben megemlíteni. A mi a fordításra tett megjegyzéseket illeti, azt hiszem, hogy az átalános vita keretébe tartoztak mindazok, a miket Hunfalvy Pál t. barátom előadott és részemről csak köszönetet, mondhatok neki, hogy azokat előhozta, nem azért, mintha okvetetlenül szükségesnek találnám azt a procedúrát, melyet indítványozott, vagy mintha annak elmaradása bajjal járna; hanem azon haszna meg lesz felszólalásának, hogy a jövendőben előforduló esetekben a kormány a szövegezésre is nagyobb gondot és figyelmet fog fordítani. Különben átalánosságban elfogadom a javaslatot. (Helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki szólni? Orczy Béla báró, ö Felsége személye körüli minister, mint belügyminister: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Mielőtt a méltóságos főrendek a jelen egyezményt a részletes tárgyalás alapjául — mint remélem — elfogadnák, engedjék meg, hogy az itt hallottakra nézve a lehető rövidséggel elmondhassam nézeteimet, nehogy a méltóságos főrendek türelmét fáraszszam. (Halljuk! Halljuk !) Mindenek előtt engedjék meg a méltóságos főrendek, hogy bátor legyek arra hivatkozni, hogy a már egy század óta fenálló határvillongások és súrlódások megszüntetésére és a vitás^ kérdések helyes megoldására csak az utóbbi években tartott értekezletek és helyszíni tárgyalások következtében volt lehetséges oly alapot kölcsönösen elfogadni, a mely alapon a határvonalak végleges megállapítása eszközölhető volt. A nehézség, mely az egy század óta több izben összejött nemzetközi bizottságok működését megbénitotta, az volt, hogy a két egyezkedő fél megbízottjai nem tudtak oly kiindulási alapot találni, a melyen a föltett czélt sikeresen megoldani lehetett volna. Méltóztatnak a méltóságos főrendek tudni, hogy ezen egyezmény tárgya egy régi nemzetközi kötelezettségnek a kifolyása. A szisztovai békekötés egyik pontja határozta meg azt, hogy a határok a két békekötő fél közt pontos határjárás által biztosan, minden kétséget kizárólag megállapittassanak. Ezen feladatnak. óhajtott eleget tenni az 1792-ben kirendelt határjárási küldöttség, midőn a határt felvette és a határjárásról okmányt állított ki, mely az akkori statusquót egy határjárási térképben pontosan leirva összefoglalta. Ezen 1792-iki határjárás volt tehát az egyedüli és tökéletesen authenticus kiindulási pont, a melyen a két szerződő fél részéről tervezett egyezséget meg kellett volna kötni. Meg is kiséreltetett a század elején több izben az egyezség, de nem lehetett eredményre jutni azért, mert akkor a török kormány a szisztovai béke után történt ezen helyleirást mindenféle okokból kifogás alá vette, a mely