Főrndiházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–1888. június 21.
Ülésnapok - 1887-14
98 XIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. hogy mi értetik alatta, mig ha a magyar elnevezést is hozzáteszszük zárjelben és az nem átalánosan elfogadott kitétel, ebből könnyen nagy félreértés származhatik, a mint az, hogy többet ne említsek, az előbb felhozott Vöröskőre vonatkozólag is áll. Ha a kitételt ugy használjuk, a mint jelenleg van, semmi félreértés nincs és tudjuk, hogy a román kormánytól mily pont kijelölését kívánjuk a határt bejáró bizottság munkálkodásánál; mig ha zárjelbe teszszük a magyar elnevezést, ez alatt a határon belül 3 kilométernyire fekvő pontok is értethetnek és igy körülbelül 3—4 ezer holdat kérdésessé tennénk ezen magyar név közbeszúrása által. Ő méltóságát még arra vagyok bátor figyelmeztetni, ne méltóztassék azt gondolni, hogy ezen kitételek, melyek ezen egyezményben foglaltatnak, mint végleg megállapitott hivatalos kitételek fognak megmaradni. Hiszen egy határbejáró bizottság fog kiküldetni; ezen bizottság az egyezménynek szövege szeriut, e félreértésre okot nem adható kitételek alapján be fogja járni a határt, ennek alapján új térképet fog készíteni, és birjuk a kormánynak azon kijelentését, hogy abban mindazon magyar elnevezések, melyek kétségtelenek, be fognak vétetni. Azt hiszem tehát, ily kijelentés után ö méltóságának ellenvetése és azon indítványa, hogy a törvényjavaslat új tárgyalás végett a bizottsághoz utasittassék, kellő alappal nem birhat. Ő méltóságának második határozati javaslata arra vonatkozik, hogy azon térkép, melyre hivatkozás történik, kinyomassák, szétosztassék és a hatóságoknak elküldessék. Hiszen maga a ministeri indokolás mondja, hogy a térképet »53 példányban van szerencsém bemutatni« Ha ő méltósága kívánta volna azon térképeket^ nem kétlem, szintén megkapta volna; de azokat valami fölös számban kinyomatni nem lehet. Méltóztassék tekintetbe venni a költségeket is, de különben is ok nélkülinek tartom, hogy ezen térképeket több ezer példányban nyomassuk ki. Méltóságod azt kívánta, hogy az egyezmény végrehajtása érdekében adassanak ki ezen térképek a hatóságoknak is. Ez magától értetik. Ily térképek nélkül azon közigazgatási határbejárásokat, melyek itt el vannak rendelve, nem is lehetne foganatosítani és nem vagyok ugyan informálva, de hiszem, hogy a kormánynak e czélból a szükséges térképek elegendő számmal állnak rendelkezésére. Nézetem szerint tehát ő méltóságának második határozati javaslata is tárgytalan, miután az ebben foglaltak iránt a szükséghez képest gondoskodva van. Hátra van még a harmadik határozati javaslat. Ő méltósága valami inferioritást lát abban, hogy határjelzésül Magyarország és Ausztria között faoszlopok, Magyarország és Románia között pedig kövek használtatnak. Ő méltósága ebben tévedni méltóztatik. Az egyezmény VI. czikke igy szól: »A határ egész terjedelmében Bukovina felől határkövekkel, Magyarország felől fából készített határoszlopokkal fog megjelöltetni.* Tehát Magyarország határának mentén ugy Romániában, mint Magyarországon a határoszlopok fából vannak. Nem tudom ugyan, hogy miért van ezen megkülönböztetés, de annak ratióját, hogy osztrák határ mentén kő, a magyar határ mentén pedig pedig faoszlopok vannak, abban találom, hogy legyen különbség az osztrák és a magyar határjelzés közt. Ezen inferioritás fenforgását tehát egyátalában nem látom és a szerződés ő méltóságának aggodalmát egyátalában nem támogatja. Azt hiszem tehát, hogy ő méltóságának ezen határozati javaslata is tárgytalan. Nem kívánok azokra refiectálni, a miket Sztáray Antal gr. ő méltósága előadott a közjogilag nem helyes kitételekre vonatkozólag. Köztudomású dolog s mások által is megpendittetett, hogy használtatott egy-két oly kitétel, mely közjogi szempontból nem aggályos ugyan, de nem correct. Erre a törvényhozás másik háza is, de azt hiszem, ezen ház is jogosan hivja fel a t, kormány figyelmét. E tekintetben megtette a bizottság is kötelességét és mindnyájan elvárjuk és elvárhatjuk, hogy jövőre ezen hibák ki fognak kerültetni. Részemről egyéb tekintetben sem látok okot az aggályra és ámbár alaki hibákat én is látok fennforogni e miatt nem tartanám kívánatosnak politikai szempontból sem ezen egyezmény érvénybe lépését elodázni. Ennélfogva bátor vagyok a méltóságos főrendeket kérni, hogy az egyezményt ugy,