Főrendiházi napló, 1884. III. kötet • 1886. szeptember 18–1887. május 16.

Ülésnapok - 1884-47_új

XLVJI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 59 legesen létezőt, vagyis lejebb szállítani a szinvonalt, a mit pedig ö excellentiája maga sem akar. Van ma nagyobb kiadása még a honvédelmi tárczának. Honnan származik ez 1 Származik az ujonczozás váratlanul nagy eredményéből. Ez oly kérdés, meiylyel a kormány foglalkozik és esetleg el van határozva, intézkedni, hogy egy bizonyos, a szükséges létszám fentartásán túl menő kiképzéséről a jövőben gondoskodni ne kelljen; de a törvény mai állásánál és — még hozzá teszem — a mai külügyi helyzetnél fogva épen ezen esztendőben a már besorozottak oktatását megtagadni és mellőzni, helyes eljárás nem volna. (Helyeslés.) A mi a közlekedésügyi tárczát illeti, ha ott a vasutakat is beleveszszük, méltóztassanak megengedni, positiv javulást lehet a múlttal szemben constatálni; mert az államvasutaknál észlelt és kifejezésre jött, sok irányban túlzottan festett, de helyesen megrótt helyzet tetemesen javult és az államvasutaknak bár bruttó jövedelme inkább csökkenést mutatott, tiszta jövedelme tetemesen nagyobb volt, mint a mennyit az az előbbi években elért, miután a nem okvetlenül szükséges költekezések— és ezek milliókat tesznek ki — mellőztettek. A mi a közgazdasági tárczát illeti, ott is vannak, elismerem, meglehetős nagy kiadások. Elismerem azt is, hogy Magyarország lótenyésztési czélokra aránylag többet költ, mint más fejlettebb államai Európának; de azt talán nem méltóztatnak tagadásba venni, hogy ezen költségek az államkincstárnak nem ugyan directe, de a nemzeti jólét emelése utján indirecte csakugyan meghozták az eredményeket. Mert hiszen sok meg sok millióra megy azon összeg, a melyet a lótenyésztésből az ország bevesz, a mi ezen költségek nélkül be nem következett volna. Hogy azonban a mint a lótenyésztés átalánosan jobb karba jön, a mint a jó tenyészanyag elterjed az országban, itt is lehet fokonként az okvetlen szükségesre, — de csak fokonként — reducálni a kiadásokat, ezt is készséggel elismerem, bár itt is egyszerre százezerekre, vagy milliókra menő megtakarítást eszközölni, az ország nagy közgazdasági megkárosítása nélkül, teljesen lehetetlen. Már pedig talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy minden újabb erőfeszítés követelhetésének egyik alapfeltétele az, hogy gondoskodva legyen az állampolgárok és egyátalán az állam gazdászati helyzetének emeléséről, a minek folytán ezen nagyobb terheket megbírni lehessen. Mert ha ezt elhanyagoljuk, ki lehet vetni azokat a terheket, de behajtani nem lesz lehetséges. Ezeket mind csak annak kimutatására hoztam fel, méltóságos főrendek, hogy megtakarítások utján a rendes kiadásokban milliókat elérni nem lehet. A rendkívüliekben lehet a befektetéseknél nagyobb összegekre menő megtakarításokat elérni, de ezen úton is távolról sem annyit, a mi a hiány fedezésére elég lenne. És hogy mindjárt ő nagyméltóságának conclusidjához is szóljak, én részemről már csak azért is —• bocsánat a kifejezésért — tévesztett eljárásnak tartanám, ha a költségvetés most el nem fogadtatván, a törvényhozó testület másik házához visszaküldetnék, mert ha ő nagyméltóságának kezébe adatnék is az a veres plajbász és azt mondaná a törvényhozó testület két háza, hogy mindazt törli, a mit ő töröl: nem bírna a kiadásoknál annyit törölni, a mi ellensúlyozná azt a pénzbeli kárt, a mit ma Magyarország pénzügyeinek az okvetlenül előttünk lévő hitelmiveletnél költségvetés nem léte okozna. (Mozgás.) Ő nagyméltósága szíves volt hivatkozni a ministertanács tavalyi határozatára. Nem tartja ugyan azt elégségesnek, de mégis azt mondja, meg kellett volna legalább tartani. Nem tartja elégségesnek, azt hiszem, egy szóért; a mennyiben abban a takarékosságnak: lehető alkalmazásáról van szó. Ebben megvallom, én nézetében nem osztozhatom; mert lehetetlen megtakarításokat kilátásba helyezni, csakugyan hiba lett volna. Az azután, hogy a kormány mennyire felelt meg azon határozatnak, a melynek még volt egy pontja, vagy legalább a tett nyilatkozatokban volt egy további pont — és hogy mit tart valaki lehetőnek, mit nem, az apretiatio kérdése. De a kormány előtt az 1887-iki költségvetés készítésénél főleg és mindenekelőtt egy 8*