Főrendiházi napló, 1884. III. kötet • 1886. szeptember 18–1887. május 16.

Ülésnapok - 1884-47_új

00 XLVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. szempont lebegett, mely a múlt évben, épen midőn azon tárgyalások folytak, minden oldalról határozottan, helyesen hangsúlyoztatott és a kormány által elfogadtatott és ez a szempont az, hogy oly előirányzat terjesztessék elö, mely magában foglalván mindazt, a mi okvetlenül szükségesnek tartatik, az állam pénzügyei rendes kezelésének legnagyobb baját, az oly nagy mérvű póthitelek előfordulását kizárja. Erre helyezte a kormány a fősúlyt és épen azért, mert ezt másképen elérhetőnek nem tartotta, hajlandó volt inkább kedvezőtlenebb előirányzatot terjeszteni elő, sem hogy a kedvezőbb előirányzat meglegyen ugyan, de utóbb a nagyobb tűlkiadások ismét előtérbe lépjenek. ;Jgy fogta fel a kormány az akkori határozatokat, így járt el. Helyesen-e? e felett ítélni természetesen nem a kormány tagjainak a dolga. Ő nagyméltósága emiitette — s ezt csak azért hozom fel, mert talán néhol félre is érthetnék — hogy nagyobb ellenőrzés kell az állam jövedelmeinek kezelésében. Gondolom? ő nagyméltósága azt érthette ez alatt, hogy az állam jövedelmeivel takarékosabban kell bánni • de ugy, a mint oda állította — bocsásson meg —• valaki azt is érthetné, hogy kellő ellenőrzés hiányában ezen jövedelmek másra, mint az állam czéljaira költetnek el. Tudom, hogy nem ezt értette ő nagyméltósága; de constatálni kívántam ezt; mert már máskor is az ilyen átalánosságban — bocsásson meg — kellő óvatosság nélkül odavetett szó az országban azután egészen eltérőleg hangoztattatok mint annak szándéka volt, a ki azt mondta. Épen ily félreértésre adhat alkalmat — ezt is azért releválom — az a kifejezés, hogy az ország jövedelmeit a kormány dispositionsfondnak tekinti. Engedelmet kérek, dispositionsfond alatt a világon mindenütt oly összeget értenek, melyről a kormány szabályszerű, részletes számadás nélkül disponál. Ilyennek már azután ez a kormány, de soha magyar kormány nem tekintette az állam jövedelmeit és így ezen, ismét csak félreértésre vezethető szó ellenében tiltakozni kötelességemnek ismertem. Ő nagyméltósága — mert számokkal ma nem szándékozván előlépni, az előadott indoknál fogva hosszasabban a méltóságos főrendi ház türelmét fárasztani nem kívánom —- rámutatott más államok példájára, hogy mit tettek azok pénzügyeik rendezésére. Reá mutatott Angliára, Franczia- és Olaszországra, valamint Amerikára. A mennyire én tudom, megtakarítás által nagy eredményt csak Amerikában próbáltak elérni és értek is el. Miért? Mert a polgárháború megszűntével szét lehetett bocsátani a hadsereget. Másutt, ugy Francziaországban, mint Olaszországban, ha a kiadások lejebb szállítását veszszük, vagy igen kis összegre, vagy igen hamar bizonyos kiadások emelésére fognak akadni. Hanem igenis, a jövedelmek fokozása volt az út, a melyen ezen czél elérésére törekedtek. És legyen meggyőződve a méltóságos főrendi ház, hogy ha vagy reám, vagy oly kormányra, a melynek én is tagja vagyok, fog hárulni a feladat, hogy a jövő évi költségvetést elöterjeszszük, ezen alkalommal nem eszmékkel, nem szavakkal, hanem az állam jövedelmei emelésére concret javaslatokkal fogunk a törvényhozás elé lépni, a midőn az előterjesztett adatok alapján terveink megbírálhatok lesznek, a midőn az azoktól várható jövedelem solid, vagy nem solid előirányzata iránt véleményt mondám I lehet. Ma fictiv összegekkel előállani, ismétlem, a soliditas ellen elkövetett bűnnek tartanám. Legyen meggyőződve ő nagyméltósága arról, hogy ha másutt volt a kormányokban annyi hazafiság, hogy a mit szükségesnek tartottak arra, hogy az államháztartás rendeztessék, azt indítványozták, nem gondolva arra, hogy mi lesz ennek rajok nézve a következése, ha — ismétlem — oly kormány lesz, a melynek én is tagja vagyok, ezen kormánynak is lesz erre bátorsága, valamint meg volt eddig is, hogy igen nagy támadásokkal szemben is nem egyszer, de igen sokszor épen a választásokat megelőzőleg újabb terhek iránti javaslatokat terjesztett a törvényhozás elé. De azt hiszem, hogy ennek ideje nem most van, midőn a mint ö excellentiája is elismerte, a keresztülvitel lehetetlen volna; hanem lesz akkor, a midőn egyfelől a törvényhozásnak lesz ideje tüzetesen