Főrendiházi napló, 1884. III. kötet • 1886. szeptember 18–1887. május 16.

Ülésnapok - 1884-47_új

XLVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 57 létben tartjuk szem előtt; gyakorlatban a pénz­ügyi egyensúly helyreállítását tényleg rosszabi­tottuk, az egyensúlytól távolabb állunk ezen előirányzatban, mint a múlt éviben, a múlt éviben távolabb mint a harmad éviben. Még sem megyek odáig, mint a pénzügyi bizottság, hogy azt mondjam: a pénzügyi egyensúly helyre­állítására irányzott törekvések eddig eredmény­telenek maradtak; mert igenis volt idő, midőn mérlegünk csakugyan javultnak látszott és sze­rintem tényleg javult is. De nem a pénzügyi egyensúly helyreállí­tására irányzott törekvések megakadása a mi bajunk. A mi bajunk magának a mi pénzügyi helyzetünknek súlyos volna; a mi bajunk az, hogy ezen pénzügyi helyzet a jelen rendszer f«ntartása mellett minden elméleti törekvésünk és elvi feszegetéseink daczára évről-évre rosz­szabbá válik. És ez az, a miben ha nem is a dolog lényegét illetőleg, de kifejezésemben talán tovább megyek előttem szólott t. tagtársunknál és szükségesnek tartom, ha csakugyan javítani akarjuk a helyzetet, nemcsak a kezelésben, nemcsak az egyes ügyek elintézésében való takarékosság komoly alkalmazását, hanem azt hiszem, hogy magában a közügyek rendezé­sében egyrészt szakítani kell az aspiratiók egész sorozatával, mely sok részben a kere­teket, a mi erőnk és tehetségünknél nagyob­bakká szabta, másrészt sok dologban magát az irányt, az intézési módot, magát az elvet, melyet követünk, változtatnunk és azon elveket, melyek szerint az egyes szakokban ügyeink intéztetnek, magát a kormányzati irányt változ­tatnunk kell. És azért nemcsak a pénzügyministeriumot, nemcsak annak kezelőjét, hanem az összes ministeriumot és annak egész irányát, valamint a múltra nézve okozom bajaink iránt, úgy a jövőre nézve csak tőle várhatom azok orvos­lását és tökéletesen egyetértek az előttem szólott főrendi tag úrral abban, hogy az erre vonatkozó javaslatoknak, mivel azoknak össz­hangzatosaknak, komolyaknak, az egész kormány­zati eljárást magokban foglalóknak kell lenniök, csakis a kormány előterjesztésétől és initiativá­játől várhatjuk. Lehetetlen, hogy a kormány csakis most FŐRENDI NAPLÓ. 1884—87. III. KÖTET. ismerje pénzügyeink súlyát, lehetetlen, hogy ezen költségelőirányzat előterjesztésekor már is ne birt volna annak tudatával, hogy ezen előterjesztés, ugy a mint maga jelenleg bevallja j a pénzügyi helyzet következményeinek meg nem felel. Azon elvek, azon figyelemre méltó néz­pontok, iránypontok és azon intézkedések, melyeket a főrendi ház eddig ismer, nem olyanok, hogy azok a kormány jövő eljárására nézve bennem azon meggyőződést szülhetnék, hogy e részben intézkedései a helyzet színvonalán állnak. Azonban ez sem azon reményt, sem annak lehetőségét ki nem zárja, hogy csak­ugyan a szükséges irányváltozás a szükséges intézkedések, pénzügyi helyzetünk javítására tért fognak foglalhatni. De hogy ez történjék, ezt, valamint annak szükségét ez alkalommal hangsúlyozandónak tartom, hogy a jövőre nézve ezen méltóságos főrendiház a kormánynak egyes esetekben támogatását lelkiismeretes köteles­sége szerint, csak abban az esetben fogja nyújt­hatni, melyben ezen elvi igényeknek tényleges alkalmazásáról meg fog győződni. Nézetem tehát abban tér el a pénzügyi bizottság indokolásától, hogy egyrészt nem fogadhatom el azon álláspontot, hogy az eddig kifejtett intézkedések és felállított elvek minket a pénzügyi helyzettel szemben megnyugtathat­nának. Másodszor nem annyira a politikai helyzet, mint a törvényhozási szaknak előhaladt volta és annak szüksége, hogy a pénzügyek tovább­vitelének módját nyújtsuk és azon meggyőző­dés, hogy a kellő orvoslás iránti javaslatokat és ezen budgetalis törvénynek alapos reformját csakis a kormánytól várhatjuk — ettől vagy más kormánytól, az in thesi mindegy — tehát nem a kormánynak az eddigiek után, szerintem, pénzügyi dolgokban meg nem szavazható bizalom az, a mi engem a költségelőirányzatnak tár­gyalás alapjául való elfogadására bir. Én tehát ezen nézetemnek kifejezést adva, a költségvetési törvényjavaslatnak részletes tárgyalás alapjául való elfogadását ajánlom. (Helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök, mint pénz­ügyminister: Nagyméltóságú elnök ur, mél­tóságos főrendek! Midőn a szőnyegen levő ! tárgynál szót emelek, előre bocsátom, hogy 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom