Főrendiházi napló, 1884. III. kötet • 1886. szeptember 18–1887. május 16.
Ülésnapok - 1884-55_új
126 LV. ORSZÁGOS ÜLÉS. folyama alatt tanúsítani méltóztattak, ki hosszabb ideig tartó gyengélkedésem miatt az elnöki széken csak ritkán jelenhetvén meg, különösen ezen ülésszak alatt igényeltem méltóságtoknak e tekintetbeni kegyes elnézését. {Éljenzés.) Engedjék meg, hogy köszönetet mondjak elnöktársaimnak, különösen pedig a ház nagyérdemű nestorának, ki az isteni gondviselés által ritka szellemi és testi erővel megajándékozva, engem ezen helyen oly fényesen pótolt; {Élénk éljenzés) hogy köszönetet mondjak a bizottságok elnökeinek és tagjainak, kik a teendők és a tárgyalások szakszerű előkészítése körül buzgólkodtak; végre, hogy köszönetet mondjak a háznagy urnak és a jegyzői karnak, meg lévén győződve, hogy az ő hivatali buzgalmukat a méltóságos főrendek is méltányló elismeréssel fogadni méltóztatnak. (Éljenzés.) Méltóságos főrendek! Ezen országgyűlés alatt alkottatott meg az 1885. évi VII. törvényczikk, mely a főrendi háznak új szervezetét állapította meg. Nem elfogultság részemről, ki e törvény létrejöttén meggyőződésem egész melegével közreműködtem, de az időközben szerzett tapasztalatok indítanak azon nézet nyilvánítására, hogy e törvény azon feladatot, mely szerint az ősi alap megtartandó és a változott politikai viszonyokhoz képest új társadalmi elemekkel erősítendő vala, szerencsésen megoldotta. A méltóságos főrendek hiven megtartották azon jelleget, melyet törvényhozásunk szerkezetében az alkotmány nekik kijelölt és távol a pártoskodás szenvedélyétől és a hatalmi aspiratióktól, melyek e háznak sem czélját, sem feladatát nem képezik, egymás közt a legjobb egyetértésben és egymásnak eltérő nézeteit tiszteletben tartva, vállvetve közreműködtek az ország képviselőivel, és függetlenül támogatták ő Felségének kormányát ott, hol szükségét látták, érdemleges megjegyzésekkel jelezvén a tapasztalt hiányokat. Valahányszor ez irányban méltóságtok szavukat akár a bizottságban, akár pedig a nyilvános ülésben felemelték, mindannyiszor felébredt irántok a közvéleménynek érdeklődő figyelme, világos tanúságául annak, hogy azon hatalom és befolyás, mely méltóságtokat illeti, főleg azon buzgalomtól függ, melyet Méltóságtok törvényhozási kötelességük teljesítésében tanúsítanak, a nemzet bizodalmában létjoguk alapját képezvén az, ha a méltóságos főrend ek azon eminens jogot, melylyel a törvényhozás őket felruházta, önmagok tisztelik az által, hogy a tárgyalásokban buzgó részvételök által azt érvényesíteni igyekeznek. A méltóságos főrendek azon hazafiúi lelkesedéssel, mely sajátjok, egyhangúlag megszavazták a népfölkelés és a védelmi eszközök kiegészítése czéljából szükséges hitelek iránti törvényjavaslatokat, azon tudatban, hogy midőn Európának minden hatalmassága véderejének kiegészítésében buzgólkodott, akkor Magyarországnak törvényhozása az előrelátó gondoskodásban hátra nem maradhatott és hogy mindaz, a mit a trón, a monarchia és a haza biztonlétének érdekében bár erőmegfeszitéssel is teljesítünk, egyszersmind államiságunk és nemzeti érdekeink szilárditását biztosítja. Mert minél hívebben és odaadóbban teljesítjük azon kötelességeket, melyeket a pragmatica sanctióből folyó közjogi alap reánk hárit, annál jogosabb és erősebb azon álláspontunk, melynél fogva állami életünk törvényes garantiáit tiszteletben tartatni kívánjuk. {Helyeslés.) Ugyanez irány vezette a magyar törvényhozást, midőn a közös érdekű egyezmények tárgyalása körül nem csekély nehézségekkel küzdő kormányunkat az előterjesztett egyezmények és törvényjavaslatok elfogadása által támogatta. Hol e téren két autonóm testület az anyagi érdekek közössége és azoknak méltányos kiegyenlítése körül alkuszik, lehetetlen, hogy az e körüli tárgyalások a viszonos védekezés színét ne viseljék és vajmi természetes, hogy a megállapodás, ha létre jön, csak kölcsönös egyezmény alapján történhetik. Ámde a védekezés szívóssága és az engedmények mérlegelése mellett még egy más fontos szempontnak kell vezetnie a tárgyalások irányát, t. i. az, hogy épen azon közjogi kapocsnál fogva, mely bennünket a monarchia másik feléhez köt, a czél nem az lehet, hogy egymást gyengitsük egymás rovására, hanem hogy az anyagi kérdések terén való egyetértés által az a nagyhatalmi állás, a mely közjogi kapcsolatunknak alapfeltétele, erősíttessék. {Élénk helyeslés.)
