Főrendiházi napló, 1884. III. kötet • 1886. szeptember 18–1887. május 16.

Ülésnapok - 1884-53_új

116 L1II. ORSZÁGOS ÜLÉS. is akár czélszerűség, akár pedig törvényesség szempontjából védelmezni, ismétlem, nem hiszem, hogy méltányosan lehetne e kérdésben Ítéletet mondani. Én, mint előre is mondám, ez alkalommal legalább — és itt részletekbe nem bocsátkozhatom, de egyet még is meg kell jegyeznem, mert ha jól értettem, ő excellentiájának egyik vádja az is, hogy a számvevőszék nem nyilatkozik az iránt, hogy az egyes túlkiadásokra nézve megadható-e vagy nem a felmentés, holott a törvény kimondja, hogy észrevételeit megtenni a számvevőszék kötelezve van. Én ismerem a főszámvevőszék eljárását_ Valahányszor a ministerium elé terjeszti az ő zárszámadását, a túlkiadásokat természetesen indokolja. Ha a főszámszéknek ezekre észrevétele van, azt megteszi. A ministerium igyekszik a számvevőszék aggályait eloszlatni. Ez vagy sikerül, vagy nem. Ha sikerül eloszlatni, akkor a föszámszék előterjeszti jelentését a nélkül, hogy a ministeri indokolás felett ítéletet mondana, vagyis azt mondaná: nem adható

? vagy megadható a felmentés, mert elfogadta az indokolás helyességét. Ha nem fogadja el, akkor igenis eléterjeszti észrevételeit, a midőn ezután a ministeriumnak joga és kötelessége ellenészrevételeit előterjeszteni, hogy azok felett a ház határozzon és mióta én minister vagyok is, tudok esetet, hogy egyes tételekre nézve a számszék aggodalmai nem oszlattatván el, benyújtotta észrevételeit, ezekkel szemben nyilatkozott a ministerium és határozott a törvényhozás a felmentés megadása felett. Több ily esetet lehetne még felhozni, de felfogásom szerint, ez ma eredményre nem vezetne. Ezekben igyekeztem, méltóságos főrendek, kifejteni, hogy miért nem tartanám helyesnek ő excellentiája indítványának elfogadását. Én azt hiszem, hogy ö nagyméltósága azt a czélt, a melyet maga elé tűzött, a határozati javaslat elfogadása nélkül is elérheti. Nagy súlyú szavával felhívta a figyelmet a zárszámadási rendszerünkben szerinte létező hibákra. Már is kezd azokkal foglalkozni a sajtó és az irodalom. Azon enquéte, mely összehívandó lesz, bizonynyal nem kerülhetné el, még ha akarná is, hogy a különvéleményben fel hozottakkal foglalkozzék. Ez irányban tehát a határozati javaslat többet nem adhat, mint a mennyi helyesen és méltányosan kívánható, mert bármily súlyos egyes véleményre ítéletet hoznia az ország egy nagy hatóságának, a fő számszék eljárása felett és elfogadnia az irányzatot jónak mindjárt, ily rövid utón, megvallom, teljesen helyes eljárás nem lenne. Különben is, ha a kötelező erőt vesszük, én azt hiszem, ha egy kormány a törvényhozó testület előtt nyilatkozik, ez jobban kötelező, mint a határozat. Azt a méltóságos főrendek meg fogják engedni, hogy mig a törvénynek hatálya fennáll, a meddig meg nem változtattatik, a határozatok hatálya az országgyűlési cycluson túl nem szokott terjedni. Most az országgyűlési cyclus végén vagyunk, tehát ezen határozat lehetne, szerintem nem helyesen, sújtó némely irányban, lehetne praeoccuppálása jövendő megbeszéléseknek, lehetne aggályos más részben az országra nézve, de sikert, többet annál, mint a mi nélküle eléretik, elérni nem fog. Ezért midőn a magam részéről ismételném azt, a mit a képviselőházban is mondottam és Ígérném a méltóságos főrendi ház előtt is, hogy azon enquéte össze fog hivatni és hozzáteszem most, a mit akkor nem mondhattam, hogy gondom lesz reá, hogy azon enquéte a most benyújtott különvéleményre is kiterjessze figyelmét, igen kérem, méltóztassanak a határozati javaslatot el nem fogadni. (Helyeslés.) Zichy Nándor gr.: Hogy felszólalásommal a t. ministerelnök urnak felszólalását beszédem előtt voltam szerencsés provokálhatni, ez a tárgyalásra nézve előnyös és ezért azt örvendetesen veszem tudomásul. Annál biztosabban hiszem tehát, hogy ő excellentiája ahhoz is hozzá fog járulni, a mit óhajtok és a főrendi ház tárgyalásainak megfelelőnek tartok. A pénzügyi bizottság jelentését és javaslatát nem tudom helyeseim. Először is nem tartom helyesnek és kielégítőnek azt az alakot, a melyben a törvényhozás a zárszámadásokra nézve eddig a felmentvényt megadni szokta, és azt hiszem, hogy épen ezen tárgyalások arra fognak vezetni, hogy nem lesz kénytelen a törvényhozás a felmentvényben olyan számokat helyeselni, a melyek — meglehet és hiszem is,