Főrendiházi napló, 1884. III. kötet • 1886. szeptember 18–1887. május 16.

Ülésnapok - 1884-53_új

112 MII. ORSZÁGOS ÜLÉS. állam ingó és ingatlan vagyonában, az állami leltár szerint a zárszámadási év lefolyása alatt közbejött vagyonfogyatkozások, a mint bevételt nem képeznek, ugy helyesen jövedelemnek sem számittatnak. Ellenben az ingó és ingatlan állami vagyonban az állami leltár szerint a zárszámadási év folyama alatt, épületek felállításánál, a dohányjövedéknél, a vasutaknál, a gyáraknál, a lótenyész-intézeteknél és hasonlóknál közbejött vagyongyarapodásokat illetőleg, ezen vagyongyarapodások, melyek kétségkívül önmagoktól nem nőttek, mint a fű a földből, hanem csak a reájok fordított kiadások által állíttattak elő, ezen kiadások költségeknek számittatnak. Ezzel ellenkezőleg pedig a jövedelmi mérlegben, melyet a számvevőszék a kérdéses summázatnak alapjául vesz fel, az állam ingó és ingatlan vagyonában a zárszámadási év lefolyása alatt az állami leltár szerint előfordult vagyongyarapodásra fordított összegek már mint kiadások számittatnak elő, az időben közbejött vagyonfogyatkozások pedig, a mi különös, bevételnek vétetnek. Ezen egész summázat tehát csak a számvevőszék saját felfogásán alapszik, és annak némi súlyt csak akkor lehetne tulajdonítani, ha fel lehetne tenni, hogy mindaz, a mit a számvevőszék állit, ipso facto minden kifogáson felül álló kétségtelen tény. És minthogy ezt mondani bővebb felvilágosítás nélkül még sem lehet, részemről ezen summázatra nézve, melyben a tiszta pénzszámadásnak a vagyonkezeléssel való összesítését helytelennek tartom., részem, ről elégnek vélem azt megjegyezni, hogy a számvevőszék minden zárszámadás alkalmával be szokott adni ily számitgatásokat, melyekben évről-évre a papiroson jelentékeny jövedelmi feleslegeket mutatott ki, mig a valóságban költségvetéseink hiányai mindig szaporodtak és mi végre a nélkül, hogy észre is vettük volna, mindinkább eladósodtunk. Azon tudósításokban, melyeket szerencsém volt előbb megemlíteni, különvéleményem ellen mindenekelőtt felhozatnak az állami számvevőszék által követendő számviteli rendszer iránt hozott igen helyes, igen alapos országgyűlési határozatok, a melyekre vonatkozólag szerencsém van kijelenteni, hogy az azokban foglaltakkal különvéleményemben kifejezett igénytelen nézeteim is megegyeznek. Nem akarom kétségbe vonni, hogy a számvevőszék az országgyűlés határozatait végrehajtotta; részemről azonban arról, hogy ez miképen és valóban megtörtént-e, magából a zárszámadásból felvilágosítást nem nyerhetek. Tagadtatik az említett tudósításokban, hogy a számvevőszéknek joga legyen véleményt adni arról, hogy a túlkiadásokra nézve a felmentés megadandó-e vagy nem; a törvény pedig világosan rendeli, hogy a számvevőszék a túlkiadásokat a saját észrevételeinek kíséretében tartozik bejelenteni. Ezen észrevételek alatt más, mint az emiitett vélemény nem érthető; annak elfogadása vagy el nem fogadása azután természetesen az országgyűléstől függ. Tagadtatik, hogy a múlt évek hátralékai egyik évről a másikra a zárszámadásokba folytonosan átvitetnek; pedig a zárszámadások részletezései külalakjának egyszerű megtekintése, különösen pedig egymásután következő két zárszámadásnak egybehasonlitása tökéletesen az ellenkezőt bizonyítja. Az állíttatik, hogy a vasutak, állami gyárak, vasművek üzleti tőkéjének beszerzésére kölcsön utján fölvett 18 millió frt iránt teljes felvilágosítás adatik a zárszámadásban. Igaz, hogy zárszámadásban a kölcsönnek felvétele kimutattatik, sőt a kölcsönnek félévi kamatja az állampénztár terhére felrovatik; de az iránt, hogy ez a kölcsön mikép használtatott fel, — a miről a törvény szeriní épen az 1885. esztendei zárszámadásban jelentés teendő — semmi felvilágosítás nem adatik. Ki van mutatva a zárszámadásban a vasutak, vasmüvek, gyárak üzletei számára szükséges forgó tőkék mennyisége; de arról, hogy ezen forgó tőke az illető vállalatok részére állandóan biztosítva fentartatik és az ő rendelkezésökre mindig készen áll, a zárszámadásokban szintén semmi felvilágosítás nem foglaltatik. Ellenvetésül hozatik fel indítványom ellen, hogy azon esetre, ha a költségvetés — a mint én óhajtom — egyenesen a tényleges eredmé-