Főrendiházi napló, 1884. III. kötet • 1886. szeptember 18–1887. május 16.
Ülésnapok - 1884-53_új
LIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 107 Ezen oknál fogva én a törvényjavaslatot nem fogadom el. Tisza Kálmán ministerelnök mintpénzügyminister: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Kötelességemnek tartom, főleg azon súlyos vád után, melyet a méltóságos főrendi háznak egy igen tisztelt tagja a kormány ellen emelt, egy pár szót szólni és némely tévedésekre, a melyeket hallottam, reá mutatni. Somssich Pál ur ő excellentiája azt méltóztatott mondani, hogy itt egyenes törvény- és alkotmánysértés forog fenn, mert a pénz törvényellenesen költetett el, és azután beszélt idegen pénzek elköltéséről. Mindenek előtt meg kívánom jegyezni, hogy a tisza-szegedi kölcsönnél az igénybe nem vett összegek elköltheiése még a törvényben is érintve van, de különösen és mindenek felett minden évi költségvetésben a függő adósságoknál kimutattatott. A mi a Rába-szabályozási kölcsönt illeti, erre nézve talán méltóztatnak tudni azt,- hogy maga a törvény egy bizonyos minimalis összegre szorítja azon összeget, a melylyel az érdekeltek hozzájárulni tartoznak mindaddig, mig a szabályozás befejezve nincsen, a többit az államkincstárból kell fedezni. Ily módon kell tehát annak kezeltetnie és mindazon összegek, melyek ennélfogva az országra kamatteherként hárulnak, a költségvetésekben ismét mindenütt kimutattattak a függő adósságok rovatában. Az tehát, hogy törvényellenes az s hogy a törvényhozás tudta nélkül történt volna, hogy egyszer-másszor igénybe vétettek az ott heverő pénzek, azt, engedelmet kérek, a magam részéről el nem fogadhatom És nem is azt teszi, ha akarjuk a pénztári készletek kiegészítését, hogy a pénzeket elköltöttük és a saját czéljukra, melyre megszavaztattak, nem fordithatók, hanem azt teszi, hogy annyira leapadtak a készletek, hogy ha ezen összegeket figyelmen kivül hagyjuk, nem elégségesek e készletek arra, hogy az államkincstár kötelezettségei minden viszonyok közt teljesíttessenek. Itt tehát idegen pénzeknek más czélokra elköltéséről, vagy ép a törvényhozás tudta nélkül "elköltéséről szó nem lehet. Az mondatott továbbá, hogy a kormány, illetőleg az akkori pénzű gyminister, a múlt évben, midőn a kölcsönt kérte, azt mondta, hogy ezentúl ilyeneknek történnie nem szabad. Bocsánatotkérek,őnagyméltósága,akieztmondta, téved. Akkor szó volt a nagymérvű kiadásokról. Ezekről mondotta ugy az akkori pénzügyminister, mint a kormány minden tagja, ki ez irányban nyilatkozott, hogy oly mérvű túlkiadásoknak többé előfordulniuk nem szabad és akkor meg volt mondva még az is, hogy azt, hogy 1886-ban ne legyen még túlkiadás, positive ígérni nem lehet. De hogy azon ígéretet, hogy oly mérvű túlkiadások ne legyenek, beváltotta a kormány, mutatja a túlkiadások összege, mely — ha jól emlékszem —- 1.100,000 frtra rug, holott azelőtt 1884-85-ben 5—6 millió túlkiadásról volt szó. Azt azonban, hogy a pénztári készletek kiegészítésére nem fog kölcsön kéretni, az akkori pénzügyminister nem csak nem mondta, de ugy akkor, mint az előtt és azóta megmondta mindig, hogy a pénztári készletek kiegészítésére 20—22 milliónyi kölcsön iránt kell folyamodnia a törvényhozáshoz, kivéve azt az esetet, ha az általa tervbe vett, de a közbejött viszonyok miatt elhalasztott conversionális műtét végrehajtatván, ez feleslegessé válik. így áll egyszerűen a tény. A különbség csak az, hogy ez idő szerint a pénzügyeket én vezetem és a pénztári készletekre nézve anynyiban eltérő nézetben vagyok, hogy többet tartok szükségesnek, mint mondatott; és ez megleli indokolását azokban a rendkívüli kiadásokban, melyek elődöm nyilatkozata óta felmerülvén, a költségvetést terhelték. (Ugy van!) Midőn ezek után kérném a törvényjavaslat elfogadását, illetőleg a felhatalmazásnak megadását, még csak egyet kívánok megjegyezni.(7?aKjuk!) Meg kivánorn jegyezni pedig azért, mert nem szeretném, hogy azért, mert erről nem szóltam, arra adjak alkalmat, hogy talán később az mondathassák, mintha én annak ellenkezőjét ígértem vagy acceptáltam volna. Ez pedig a következő: a pénztári készletek természetszerűleg arra szolgálnak, hogy ha vagy jövedelmi visszamaradások történnek, vagy az államra rendkívüli kiadások haramiának, az államház14*
